Mint Mátyás király meséjében: hozzon is ajándékot meg nem is, legyen is rajta ruha, meg nem is…. A Syberia Remastered kapcsán is nehéz eldönteni, hogy örüljünk-e, vagy sem.
A kétezres évek hajnalán megjelent Syberia játékok mindenképpen a korszak legfontosabb kalandjátékai között vannak számon tartva, sőt a zsáner egészét tekintve is fontos mérföldkövek. Annyiszor lettek már portolva, illetve fillérekre leárazva (sőt ingyen is hozzáférhetőek voltak számos alkalommal), hogy lehetetlenség nem ismerni őket azoknak, akik kicsit is érdeklődnek a műfaj iránt.
Húsz év viszont nagy idő, a Microids elérkezettnek látta, hogy remastert készítsenek az első részből. Nagy kérdés mondjuk, hogy ha az eredeti alkotó, Benoît Sokal ma is köztünk lenne (sajnálatosan pár éve, a Syberia: The World Before kiadása előtt hunyt el), akkor is sor került volna-e a felújításra, vagy csak így akartak mindenképpen újra életet lehelni a franchise-ba. Szó se róla – hiába volt a maga idején state of the art ahogy a játék kinézett, a mai igényeknek már sok esetben nem felel meg (no nem az art style, mert az továbbra is lehengerlő, hanem a korabeli megvalósítás).
Na de felesleges is ezen lamentálni, mert a Syberia Remastered megjelent, itt van velünk, csupán azt kell eldönteni, hogy ez most akkor jót jelent vagy sem? A válasz szokás szerint nem egyszerű, mert azért a felújításnak ugyanúgy akadnak vitás részei, mint előnyösek. A történés például maradt egy az egyben ugyanaz (éppen ezért és a fent ecseteltek okán, miszerint mindenki ismeri, ennek ismertetésébe most nem fognék bele), de ez mindjárt több fronton is panaszra adhat okot. Például a renderelt átvezetők egy az egyben maradtak ugyanazok, egy minimális ráncfelvarrást kaptak csak. A grafikai szintek közti különbség (na meg Kate Walker ábrázolása) viszont mellbevágóan eltérő. Nem is igazán értem a dolgot, hogy ha már minden máshoz hozzányúltak, akkor ehhez miért nem? Kicsit az a történet jut eszembe, amikor még a kilencvenes években külföldről látogatók érkeztek hozzánk és el voltak ragadtatva, hogy itt nálunk milyen magas fokú a műemlékvédelem, hogy megmaradtak sok helyen a macskaköves utak (le kellett lomboznunk Őket, hogy nem, csak ennyire nincs pénz felújításra).
A másik téma a szinkront érinti. Itt már sokkal jobban érthető a korabeli változat meghagyása, de azért mai füllel ezek már korántsem olyan tökéletesek, a videojáték szakma mára már sokkal előrébb tart ebben is. Arról nem is beszélve, hogy a régebbi hangsávok nem egyforma hangerejűek, így némelyik karakter beszéde bizony elmarad a beszélgető társétól. Nem mondom, hogy nem élvezhető, de azért helyenként kilóg a lóláb. Viszont essen szó inkább magáról a Syberia Remastered kinézetéről, mert itt érhető tetten a legtöbb változás. Először is a pre-renderelt hátterek helyett komplett 3D-s megvalósítást kapott.
Oké, de mit profitál ebből a játék? Sajnos nem sokat. A kameraszögek ugyanis továbbra is többnyire fixek, legfeljebb máshonnan van “filmezve” egy-egy jelenet, vagy többször is változik a nézőpont mondjuk egy párbeszéd alatt. Ezek némelyike előnyösebb, máskor viszont rosszabb – nem konzisztens a fejlődés ilyen téren. Ahogy az sem, hogy akadnak olyan nagyobb helyszínek, ahol scrollozik a kamera a mozgásunkkal egyetemben. Kissé érthetetlen ez a felemás megvalósítás. Cserébe a grafika kidolgozásról pozitívan nyilatkozhatunk, már ami a nagy totálokat, vagy távolabbi nézetelet illeti – a közeliek azért néha tudnak picit kiábrándítóak lenni. Alapjában véve hasonlatos a Syberia: The World Before szintjéhez, de azért az szebb volt.
Kezelhetőség tekintetében legalább tényleg sok fejlesztés érkezett, talán jobb és érthetőbb lett a UI, pontosabb az irányítás, de sajnos itt is beszélni lehet apróbb bakikról. Például amikor Kate egy-egy helyszín elhagyásakor megőrül és kisebb “táncba” kezd, mielőtt kilépne az ajtón. Más alkalmakkal meg a hanyag ütközézkezelés, a földbe süppedő karakterek, vagy a belső terekben a futás hiánya okoz sokkot. Ezzel együtt is azonban alapjában rendben van a dolog, még nehézségi szinteket is kapunk, habár a Story mód gyakorlatilag annyira lecsupaszítja a játékélményt, hogy szinte már filmet nézhetünk.
Értékelni ezek alapján tehát meglehetősen nehéz a Syberia Remastered minőségét. A készítők hűen maradtak az alapanyaghoz, igaz néha túlságosan is, noha lehetett volna javítani dolgokon. A játékmenet is megmaradt olyannak, amilyen volt, igaz pár helyen belenyúltak és kisebb részek kivágásra kerültek, míg fejtörőkből meg érkeztek újak. Mindezek ellenére a hangulat és a kissé lassabb lefolyású, melankolikus stílus azért megmaradt, így aki ezek mentén szerette meg a sorozatot, megtalálhatja a számítását (vagy esetleg rácsodálkozhat arra, hogy manapság már nincs annyira türelme az ilyesmihez). Nagy kérdés, hogy Benoît Sokal, ha élne, mit szólna mindehhez. Elképzelhető, hogy instruált volna egy-két változtatást és megkérte volna a Microidot, hogy picit csúsztassák a megjelenést némi csiszolgatás reményében.
Értékelés: 7/10
Fejlesztő: VIRTUALLYZ GAMING, Microids Studio Paris, Studio Virtuallyz
Kiadó: Microids
Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S
