Írta: Sy Montgomery

Addig sohasem találkoztam még hozzá foghatóval. Athena felnőtt volt már, de mindössze 120 centiméteresre nőtt, és 20 kilót sem nyomott. Egyéb tulajdonságait tekintve sem volt hétköznapi szerzet. Változtatni tudta a színét és az alakját, a bőrével ízlelt, mérgező volt a nyála, tintasugarat lövellt ki, ha akart, és a feje oldalán nyíló szifójából kipréselt vízárammal hajtotta magát előre. Arról nem is beszélve, hogy zsákforma, teljesen csonttalan testét öklömnyi nyílásokon is át tudta préselni. A feje nem teste elülső végén ült, mint a mienk; az emésztő-, légző- és szaporítószerveket magában foglaló testrészét, a köpenyét hordta a fejvégén. A feje ott volt, ahol a törzsét keresnénk, a szája meg hónaljtájban nyílt.

Mivelhogy Athena óriáspolip (Enteroctopus dofleini) volt. A bostoni New England Akváriumban találkoztunk, amikor Scott Dowd, vezető akvarista felnyitotta az üvegfalú tartály nehéz fedelét. Fellépőre állva hajoltam a víz fölé. Az óriáspolip izgalmában változatos barnából élénkvörös színre váltott, miközben már-már folyékonynak tűnő testével úgyszólván kiömlött sziklaodújából. Egyik ragyogó, ezüstszínű szeme engem méregetett, közben nyolc tapogatókarja a vízfelszínre kígyózva kereste a kapcsolatot velem. Scott jóváhagyásával előbb csak a kezemet, majd utána az egész karomat bedugtam a zsibbasztóan hideg, 8 Celsius-fokos tengervízbe, és engedtem, hogy ellepjen a puha, fehér, vizsgálódó szívókorongok sokasága. A karok egyszerre ízlelgettek és tapogattak.

<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>

Athena örömmel fogadta a társaságomat, sőt engedte, hogy megérintsem a fejtájékát. Ezt addig egyetlen látogatója sem tehette meg. Ő ízlelgetett engem, én meg a bőrét simogattam. Kis idő múlva újra változott a színe: érintésem nyomán kifehéredett – mint aztán megtudtam, a világos szín a nyugodt óriáspolip ismertetőjegye. Nyilvánvalóan mindkettőnk számára jóleső élmény volt ez az első találkozás.

Meglepetésemre Athena ugyanolyan kíváncsi volt rám, mint én őrá. „Szóval nem is olyan szörnyűek?” – kérdezte másnap emberbarátnőm, Jody Simpson, miközben az erdőben lődörögtünk kutyáinkkal, és én Athenával való első találkozásomról meséltem neki. Jody amúgy szinte minden állattal jóban van. Otthonát két uszkárral és egy macskával osztja meg. Pompásan lovagol, és szorgalmasan etetgeti a kerti madarakat. De hogy egy polippal barátkozni?! Na ne már…

A teljes cikket elolvashatja a magazin 2024. júniusi lapszámában.

The post Találkozás az akváriumban first appeared on National Geographic.