40 év piszkosul hosszú idő, de nem a legismertebb videojáték történetében, ugyanis a Tetris az eljövendő generációknak is remek időtöltést fog nyújtani. A bő 90 perc hosszúságú interaktív dokumentumfilmben szó esik több mindenről, de talán számunkra a legkedvesebb, hogy van némi magyar vonatkozása is.
Végre megérkezett a Gold Master Series című interaktív dokumentumfilm-sorozat harmadik – vagy, ha az Atari 50. évfordulós pakkját beleszámítjuk, negyedik – felvonása. Témakörként ezúttal nem kisebb feladatra vállalkozott a Digital Eclipse, minthogy elkalauzoljanak bennünket a Tetris világába, s úgy vélem, a franchise-ról ezt-azt talán azok is hallottak már, akik a videojátékok iránt csekély érdeklődést mutatnak. Ezért a szűk réteg kedvéért dióhájban felvázolnám, hogy mitől olyan nagy durranás ez az eredetileg 1984-ben megjelent logikai játék, aminek kapcsán azóta platform szerte számtalan folytatás és feldolgozás kering. Van egy vertikális területünk, ahol egymás után fentről lefelé 9 különböző formájú poliominó potyog. Ezeket az alakzatokat úgy javallott forgatnunk, hogy lehetőség szerint hézag nélkül helyezzük el azokat valamennyiszer az egyik sorba úgy, hogy ezzel egyidejűleg kitöltsük azokat. Minél több sor tűnik el egyszerre, annál több pontot kapunk. A pontokat gyűjtögetve folyamatosan egyre csak nehezedik a kihívás, pontosabban gyorsul a gravitáció sebessége.
A Tetris Forever a Llamasoft: The Jeff Minter Storyhoz és a The Making of Karatekához hasonlóan ismét a könnyű hangvételű kisfilmekre helyezi a hangsúlyt. A megszólalók között, s tán nincs ebben semmi meglepő, főleg Alekszej Pazsitnovot, a Tetris atyját ismerhetjük meg leginkább, aki egy végtelenül szimpatikus, mulatságos és barátságos pacák, de mindemellett származásából adódóan remek barátságot ápol a keleti világ legismertebb szeszes italával. Alkotását anno egy régi szovjet masina, az Electronika 60 alatt készítette, melyről kevesen tudják, de képtelen arra, hogy raszteres grafikával (képpontokkal) operáljon. A legelső Tetris ebben a felfogásban készült, vagyis lényegében zárójeleket és szóközöket használt a modellezések során, de többek közt szó esik arról is, hogy mi inspirálta a játék létrejöttét és honnan kapta a címét.
Pazsitnov remekművére hamar felfigyeltek mások is, úgymint elsőként a honfitárs Vagyim Geraszimov, aki sikerként könyvelte el a PC-s portolást. Tehát két esztendővel később az akkori MS-DOS rendszeren is felbukkant a Tetris, és a grafikus megjelenítésnek köszönhetően a megújult külcsín elnyerte az alkotó tetszését is. Ezt követően lényegében nem volt megállás, jöttek az érdeklődők más országokból is, ami azért is mondható különlegesnek, mert akkoriban sem volt példaértékű az oroszok kapcsolata más nemzetekkel. Márpedig itt van számunkra a kiváló hasonlat, hogy milyen klassz dolgok sülhetnek ki belőle – helyette azonban sajnálatosan más valami ropog.
Az első nemzetközi szinten jelentősebbnek mondható elismerés 1986-ban történt, miután a brit Tudományos Akadémia egyik tekintélyes munkatársa a vasfüggönyt kijátszva eljuttatott a játékból egy másolatot az egyik Budapesten tartózkodó kollégájának, a Magyarországról 1956-ban disszidált Stein Róbertnek. Napjainkban a magyar játékfejlesztés atyjának nevezik a 2018-ban elhunyt Steint és ő az, aki először felkarolta a nyugati világ számára a Tetrist, innentől fogva pedig jöttek az újabb és újabb érdeklődők.
További spoilerektől megkímélném az olvasót, mindenesetre a játékot övező sztori bőven tartogat meglepetéseket és fordulatokat, s az első változatok is megtalálhatók a csomagban, vagyis egészen pontosan összesen 15 különböző címmel játszhatunk. Számomra az egyik legkülönlegesebbnek a Hatris mondható, amiben hasonló kinézetű kalapokat pakolgathatunk egymásra, de a vadiúj Tetris Time Warp is jó mókának bizonyult, hiszen általa játszva kalandozhatunk el a Tetris fontosabb állomásain.
Pontszám: 7/10
Fejlesztő és kiadó: Digital Eclipse
Platform: PC, PS4|5, Xbox One & Series X|S, Switch
