Nagy valószínűséggel ismét egy új imádkozósáska-faj kezdett el terjedni Magyarországon. Az Ameles spallanzania névre hallgató rovar a mediterrán területek irányából érkezett, Olaszországban, Horvátországban és Görögországban általánosan (gyakorta) megfigyelhető. Nevét Lazzaro Spallanzani olasz zoológus után kapta. A kifejlett példány méretei jóval kisebbek (18 mm – 40 mm) a hazánkban általánosan elterjedt imádkozósáskáénál (Mantis religiosa), a feje két szélén pedig mindkét oldalt egy-egy kiálló résszel büszkélkednek szemei, olyan hatást keltve, mintha eltúlzott műszempillák ékesítenék.

Ennek az anatómiai jellegzetességnek is megvan a maga jelentősége, hiszen a rovarok körében kimondottan fontos szerep jut a fej védelmének.

A szemek alakja, elhelyezkedése és színe a faág rügyeire emlékeztet, ráadásul erre az összképre rá is segít a fogólábainak speciális pozícióban tartásával, azokat előrenyújtva egy vékony faágat utánoz általuk. Általában ebben a testtartásban pihennek nappal és éjszaka is, ragadozó láttán pedig az ághoz simulnak, ezzel teljes mértékben beleolvadva a környezetükbe.

<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>

Nagyon szembeötlő náluk az ivari dimorfizmus (ivari kétalakúság), ami úgy nyilvánul meg az esetükben, hogy a hím kifejlett állapotban rendelkezik szárnyakkal, míg a nőstény csak redukált szárnnyal, éppen emiatt a nőstények röpképtelenek. Miért éri meg ez nekik?

A különböző vizsgálatok kimutatták, hogy a redukált szárnyú fajok példányai hosszabb ideig élnek, mert hatékonyabb rejtőzést tesz lehetővé a szárnyak hiánya. A szárny alakja és elhelyezkedése eléggé kötött, azaz bármilyen apró változás ezen paraméterek terén a repülés képességének elvesztésével járna.

Ezzel szemben a potroh szinte bármilyen mintát „utánozhat” annak érdekében, hogy a lehető legnagyobb mértékben bele tudjon olvadni a környezetébe az adott példány. Ha alaposabban megvizsgáljuk a fogólábúak (Mantodea) rendjét, láthatjuk, hogy igazán ritka tulajdonság a redukált szárny.

<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>

Rájuk is jellemző a kannibalizmus

Színüket tekintve lehetnek zöldek, barnák attól függően, hogy milyen környezetben nőttek fel. Élőhelyük főleg a meleg, száraz, füves területek, nagy valószínűséggel ezen helyek felkutatásával mi magunk is találkozhatunk képviselőikkel, akár még most ősszel is.

Szaporodási ciklusuk nem tekinthető szabályosnak, ugyanis teljesen változó, hogy mikor rakják le petecsomójukat (ootheca) és mikor kelnek ki belőlük a fiatalok. Ez azt jelenti, hogy jóval gyakrabban találkozhat kora tavasztól késő őszig a két generáció, azaz a szülők és a kicsinyeik, ellentétben az imádkozósáskával (Mantis religiosa) és az óriás ázsiai imádkozósáskával (Hierodula tenuidentata). A petetokból kikelő lárvák jellegzetes testtartása (égnek meresztett, „felcsapott” potroh) emlékeztet az óriás ázsiai imádkozósáskáéra (Hierodula tenuidentata), de az apró termet és a „csücskös” szem határozott elkülönítést tesz lehetővé.

<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>

Mint kiderült, vonzza őket az éjszakai fényforrás, tehát nem kell meglepődnünk, ha nagyon apró fogólábúval találjuk magunkat szemben a lámpa alatt, mely nagy valószínűséggel a hím példány lesz, ugyanis csak a hímek képesek a repülésre. A fogólábúak körében gyakori, hogy éjszaka fekete színűvé változik a szemük, ez a jelenség ennél a fajnál is megfigyelhető.

A hímek röpképességének fennmaradása többek között azért is előnyös, mert így lényegesen könnyebben tudják felkutatni a nőstényt.

Erre a fajra is jellemző a kannibalizmus, a hímek gyakran nem élik túl a nősténnyel való találkozást.

De, ha nem a nőstény ejti zsákmányul őket, akkor megteszi ezt a másik két, nála jóval nagyobb imádkozósáska. Az is egy érdekes vizsgálat lenne majd a közeljövőben, hogy miként reagálnak az új faj hím egyedei például a nagyobb fajok nőstény egyedeinek feromonjaira, ugyanis a Mantis religiosa hím egyedeinél is megfigyelhető, hogy előszeretettel keresik fel a Hierodula tenuidentata nőstény egyedeit. Feromonjaik vonzzák az őshonos imádkozósáska-hímeket is, csökkentve azok szaporodási esélyét.

Remélhetőleg a szakemberek előállnak majd egy jól csengő magyar névvel, hiszen az nagyban emelné a faj könnyű beazonosíthatóságát és a vele való tudományos munka közérthetőségét. Egyébként az étrendjébe apró rovarok tartoznak, a megfigyelések alapján főleg kicsi kabócákkal és poloskákkal táplálkoznak, valamint nagyon ritkán maradnak türelmesek a zsákmány elejtése előtt, inkább odarohannak, fogólábaikkal pedig gyors megragadják azt.

Több helyen is észlelték

Tehát egy ragadozó élőlényről van szó, így hasonlóan az óriás ázsiai imádkozósáskához (Hierodula tenuidentata), az ő esetében sem kell félni, hogy mezőgazdasági károkat okozna. Hatást a hazai rovarvilágra viszont igenis gyakorolhat majd, azonban ennek mértékéről – a faj egyedeinek ez idáig szórványos jellegű megjelenése miatt – még korai lenne nyilatkozni.

<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>

Ezen imádkozósáskák felbukkanására bárhol számíthatunk, ugyanis az ország nagy részéről jelentettek már ez idáig is megfigyeléseket, sőt már tavaly is.

Azonban a szakembereknek, mint minden egy adott területen észlelt új faj megjelenésének miértjével is kell foglalkozniuk, sőt, egy észszerű szintig szkeptikusan is kell hozzáállniuk.

Ugyanis Magyarországra is jellemző a cserepes virágok importja, az országban több száz ilyen lerakat működik az év egész szakában, ahol többek között Olaszországból származó cserepes növények is megvásárolhatók. A szállítmányok során érkezhetnek kifejlett példányok vagy éppen az erre a fajra oly jellemző petetokok (ootheca), melyekből ideális körülmények között tucatjával kelnek ki a lárvák. De ehhez hasonlóan jöhetnek akár pókok, hangyák, különféle lepkék hernyói is, stb.

A lakosság, amikor megvásárol egy-egy importból származó növényt, akaratlanul is hozzájárulhat egy-egy faj megjelenéséhez és akár későbbi sikeres szaporodásához és megtelepedéséhez. A szállítmányozás révén ezek ismert jelenségek, gondoljunk csak az elmúlt évszázadokban az ember által széthurcolt patkányokra vagy éppen házi macskákra, melyek jelentős hatást gyakorolnak a mai napig az adott élőhely biodiverzitására. Vagy például az ázsiai lódarázs (Vespa velutina) okozta problémára, amelyet legelőször 2004-ben azonosítottak Franciaországban, ahová egy Kínából érkező bonsai szállítmány „potyautasaként” érkezett és az azóta eltelt húsz évben sikeresen be is lakta az európai kontinenst, hatalmas károkat okozva a mézelő méhek (Apis mellifera) állományában is.

<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>

De találkozhatunk a szuper és hipermarketek zöldség-gyümölcs standjain is számunkra ismeretlen pókokkal, vagy dokumentumfilmekből jól ismert skorpiókkal is. A nemzetközi kereskedelemből a „potyautasságot”, mint kísérőjelenséget nem lehet kizárni, hiszen ha lenne rá mód, akkor már az illetékesek megtették volna. Azonban, ha egy adott faj elterjedésében az emberi tényezők játszanak szerepet, akkor nem beszélhetünk egy éghajlatváltozás okozta „természetes jelenségről”, ezért, egy új faj megjelenése, mint éghajlatváltozási indikátor csak részben szolgáltat valódi adatot.

Amennyiben az élőhely és körülményei a faj számára megfelelőek, idővel akár invázióssá is válhat, az egyébként is törékeny hazai rovarvilágunk legnagyobb kárára.

The post Újabb imádkozósáska-faj bukkant fel hazánkban first appeared on National Geographic.