Luxemburgi Zsigmond 1437-es halála után Magyarországon megszűnt a stabil királyi hatalom, az őt követő uralkodóink csupán néhány évet kaptak a történelemtől: Habsburg Albertet egy hadjáratban szerzett fertőzés vitte el, I. Ulászló a várnai csatában halt hősi halált, míg V. Lászlónak gyakorlatilag felnőni sem volt ideje. Az ilyen zavaros időszakokban jutnak nagyszínpadra a „második vonal” szereplői, a vármegyényi területeket birtokló, akár több ezer fős seregeket vezénylő arisztokraták.
Olyanok, mint Hunyadi János, Garai László, Cillei Ulrik vagy Újlaki Miklós, utóbbi két főúr nevét a Hunyadi-sorozat sikere emelte a történelemkönyvekből a széles köztudatba. Rivalizáltak egymással, folyamatosan vívták belharcaikat, miközben tisztségeiknél fogva biztosították az ország működését, védelmét.
Dr. Pálosfalvi Tamás történészt, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos főmunkatársát kérdeztük.
Új arisztokrácia született
Miként az Aranybulla kiadásának 1222-es dátuma, úgy égett be a fejünkbe Csák Máté, Aba Amadé, talán Borsa Kopasz neve. Országrészeket uraló oligarchák, kiskirályok, számtalan elnevezés él róluk, az Árpádok kihalása után csaknem önálló tartományokra szedték a Magyar Királyságot. Végül azonban Károly Róbertnek sikerült őket levernie, birtokaikat elkobozta, első Anjou királyunk uralkodása vízválasztó ebben a történetben.
Az Anjou-korban speciális birtokrendszer alakult ki: ettől kezdve is óriási vagyonok kerültek magánkézbe, ám nem voltak örökölhetők. Úgynevezett honorbirtokokról vagy szolgálati birtokokról van szó, amelyeket a korabeli bárók addig bírhattak, amíg méltóságot viseltek. Vagyis amíg a királyi kegy tartott
The post Cillei Ulrikot megölték, Újlaki Miklós királyként halt meg first appeared on 24.hu.
