A Berlini tévétorony a német főváros egyik legmeghatározóbb jelképe. A város közepén, az Alexanderplatz és a Rotes Rathaus között emelkedik 368 méteres magasságba, ezzel Németország legmagasabb építménye és az Európai Unió egyik legmagasabb szabadon álló tornya is.
A politikai erőfitogtatás szimbóluma
Már az 1950-es években felmerült az igény egy nagy teljesítményű sugárzótoronyra Kelet-Berlinben, de az első tervek máshol megálmodott helyeken végül meghiúsultak, főként a repülési útvonalak zavarása miatt.
1964-ben viszont Walter Ulbricht, az NDK vezetője egy személyben kijelölte a torony helyét a város közepén. Úgy gondolta, hogy a toronynak láthatónak kell lennie mindenki számára, minden útnak ide kell vezetnie. Ehhez történelmi Berlin szívében szinte minden régi épületet lebontottak, hogy helyet szorítsanak a gigantikus toronynak. Csak a Marienkirche és a Rotes Rathaus (Vörös Városháza) maradhatott meg hírmondónak.
Az építkezés 1965-ben indult, de nem ment zökkenőmentesen. A költségek az egekbe szöktek: a tervezett 33 millió márka helyett végül több mint 200 milliót emésztett fel a projekt. Ironikus módon a szocializmus dicsőségét hirdető toronyhoz számos alapanyagot a „hanyatló Nyugatról” kellett beszerezni: a külső burkolat és a fényszórók Nyugat-Németországból, a liftek és a légkondicionálók pedig Svédországból érkeztek.
A Fernsehturm nem csupán technikai létesítmény volt. A szocialista Kelet-Németország egyik legfontosabb propagandaszimbólumává vált. A toronnyal azt kívánták demonstrálni, hogy az NDK képes világszínvonalú, monumentális beruházások megvalósítására.
A „pápa bosszúja” és a torony gúnynevei
A torony jellegzetes gömbje egy nem várt, különös optikai jelenséget produkál. Ha a nap megfelelő szögből süt rá, egy fényes kereszt rajzolódik ki a felszínén. A hidegháború idején ezt sokan ironikusan „a pápa bosszújának” nevezték, utalva arra, hogy egy hivatalosan ateista állam jelképén mégis megjelenik egy vallási szimbólum.
A Stasi (az állambiztonság) kétségbeesetten próbálta megoldani a problémát: állítólag még tükrök felállításán is gondolkodtak, hogy „kioltsák” a keresztet, Ronald Reagan pedig később úgy mesélte, a hatóságok évekig keresték azt a speciális festéket, amivel eltüntethetnék az „oda nem illő” jelképet. Végül a vezetés beletörődött, és cinikusan csak annyit mondtak: ez nem kereszt, hanem egy „plusz jel” a szocializmusnak.
A tornyot Walter Ulbricht, Német Szocialista Egységpárt főtitkárára után, aki elrendelte a torony felépítését, tréfásan „Szent Walternak” is nevezték, mintha egy modern kori „templom” lenne.
A formája miatt a helyiek Telespargelnek (telespárga) vagy Zahnstochernek (fogpiszkáló) is nevezik.
Berlin a felhők közül
A torony legnagyobb vonzereje kétségtelenül a panoráma. A látogatók egy gyors lift segítségével jutnak fel a kilátószintre, ahonnan tiszta időben akár 40 kilométeres távolságba is ellátni minden irányba. Berlin változatos látképet nyújt: történelmi épületek, modern negyedek és zöld területek váltják egymást. A torony forgó étterme pedig lassan, félóránként körbefordulva kínálja ugyanezt a látványt.
A berlini fal leomlása után sok keletnémet szimbólum sorsa bizonytalanná vált. A tévétorony azonban kivétel volt. Nem bontották le, sőt: fokozatosan a város egészének jelképévé vált.
A torony évente körülbelül egymillió látogatót fogad, és ma is fontos műsorszóró központ: rádió- és televízióadók tucatjai működnek rajta keresztül.
A berliniek szerint a torony a legjobb hely a városban – de nem a kilátás miatt, hanem mert ez az egyetlen pont, ahonnan nem kell látniuk magát a tornyot. Turistaként viszont érdemes felmenni a felhők közé, és onnan is körülnézni.
24 fotó
Korábban megosztottunk már fotókat a németországi árvízről és egy lilává változott német tóról is.
The post A pápa bosszúja: a berlini TV-torony titkai first appeared on Sokszínű vidék.
