Az Antarktika eljegesedéséhez vezető legfontosabb lépés az volt, hogy a déli kontinens és Dél-Amerika közti korábbi összeköttetés teljesen megszűnt. A ma Drake-átjáróként ismert tengeri régió – amely a világ egyik legnehezebben hajózható tengerszakasza – ekkor nyílt fel.
Ez tette lehetővé, hogy az Antarktikát körbezárja az időjárási és tengerjárási szempontból is különleges övezet, amelyben mind a légkörben, mind a tengerben egy zavartalan áramlat alakult ki. Ez az áramlási övezet afféle kerítésként fogja körbe az Antarktikát, tartja belül annak hidegét, és tartja kívül (egyre kisebb sikerrel) a meleget.
A Drake-átjáró felnyílásának ideje ugyan nem teljesen pontosan ismert, de valamikor 34 millió évvel ezelőtt kerülhetett rá sor. Egészen eddig úgy gondoltuk, hogy ez egyúttal a teljes Antarktika eljegesedését is magával hozta. Azonban egy újonnan, a Science hasábjain közzé tett kutatási eredmény szerint kicsit bonyolultabb volt a helyzet.
Egy nagy nemzetközi kutatócsoport vizsgálta meg, miként is történt a déli kontinens eljegesedése, ehhez a nyugat-antarktiszi régióban kiemelt üledékfuratok adtak adatokat. A kutatást az Alfred Wegener Intézet ismertette, az üledékfuratokat a Polarstern kutatóhajó fedélzetén lévő berendezéssel emelték ki. A mintákat a Pine Island-gleccser és a Thwaites-gleccser előterében emelték ki, ezek ma a leggyorsabb gleccserek a déli kontinensen. (Az expedíción készült timelapse videót alant láthatjuk.)
Úgy találták a vizsgálatokból, hogy eddigi elképzeléseinkkel ellentétben 34 millió éve még nem a teljes kontinens jegesedett el. Ekkor csak a kelet-antarktiszi jégmező jött létre, majd nagyjából 7 millió évvel később csatlakozott a nyugat-antarktiszi párja. Ez is megerősíti azt a ma is jól látott tényt, hogy a keleti és a nyugati jégmező alapvetően különböznek egymástól.
Az antarktiszi eljegesedést megelőzően bolygónkon igen meleg volt a klíma, 56-49 millió éve a mainál sokkal magasabb hőmérséklet volt, a tengerszint pedig 150 méterrel volt magasabb a jelenleginél. Ezt egy lassú lehűlés követte, amelynek következménye volt, hogy 34 millió éve újra megjelent a jég a kontinenseken, és a sarkvidéken. Azonban a furatok szerint a nyugat-antarktiszi jégmező ekkor még nem létezett.
A friss számítások szerint először a kelet-antarktiszi területen, a Victoria-föld környékén alakult ki a jégtakaró, itt a Transzantarktiszi-hegység felé emelkedő légáramlatok ideális helyzetet teremtettek a jelentős havazásokhoz. Az itt elkezdődő jegesedés azután gyorsan betöltötte a kontinens keleti részét.
A nyugat-antarktiszi régió jelentős része viszont ekkor még víz alatt volt (ha a jég elolvadna, ez ma is így volna). A kutatók kiszámították, milyen hideg kellett ahhoz, hogy oda is átterjedjen az eljegesedés. A keleti és a nyugati jégmezők közti különbség ma is fennáll, és emiatt is veszélyes a helyzet a Nyugat-Antarktika területén. Tudjuk ma már, hogy az ottani olvadáshoz egy egészen kis mértékű melegedés is elég – jelenleg pont ennek a határán állunk.
The post A véltnél fokozatosabb volt az Antarktika eljegesedése first appeared on National Geographic.
