Igazán nosztalgikusan sikerült az Abathor: minden benne van, amiért a ’90-es években szerettünk barátainkkal játékterembe járni.
Ha lelkes olvasóink között akadnak olyan veterán játékosok, kiknek volt szerencséjük az Altered Beast-hez vagy a Golden Axe-hoz, akkor érdemes volna pillantást vetniük a múltidézéssel felérő Abathor című beat ’em up játékra. Az említett klasszikusok egyébként kishazánkban idestova nagyjából 30 évvel ezelőtt robbantak be az árkád termekben, de persze később az akkortájt népszerű és jóval színesebb repertoárú számítógépeken, illetve konzolokon is felbukkantak a különböző átiratok. Ám jelenlegi történetünk helyszíne Atlantisz, ahol a helyi populáció a bűntettei révén magára haragította az isteneket. Teljesen bepöccentek és pusztító fenyegetést, egészen pontosan szörnyetegek hadát utasítja a kontinensre, ahol mindenkivel végezniük kell. Négy bátor hős áll az halandók oldalán, akik együttműködve vagy szólóban több, mint 50 (!) pályán bizonyíthatják rátermettségüket.
Az ellenségeinket többek közt démonok, repülő förtelmek és hatalmas teremtmények alkotják, s területenként külső és belső tulajdonságaik alapján mindig eltérő a felhozataluk. A zónák 5-6 szintenként cserélődnek, valamennyiszer egy nagyobb nemezis legyőzése után. Az előrehaladásunk közben gyakorta kincseket gyűjtögethetünk, amik hol rejtve a (szétrombolt) falak mögött, hol pedig az orrunk előtt találhatók. A ládikókban lévő gyémántokat az alkalomadtán felbukkanó árusnál költhetjük el többek közt hatékonyabb sebzési erőre, magasabb HP-ra, állóképességünk javítására vagy például érmére. Ez utóbbiból alap esetben, vagyis, ha Easy-n futunk neki a játéknak, akkor 99-et találunk virtuális zsebünkben.
Eme ezüstpénzeket abban az esetben használhatjuk fel, ha életerőnk lenullázódik és pechünkre alulról szagoljuk az ibolyát. Ugyan az életünk száma csupán egy, de az első végigjátszás apropóján nem igazán szükséges magunkhoz kapnunk zsetonokat, ugyanis, ha néha nehéznek tűnik a játék, második vagy harmadik próbálkozás után valahogy csak-csak átvergődünk a soron következő akadályokon. Sokkal inkább Medium vagy Bravery módban vár ránk kihívás, hiszen ezeken a nehézségi fokozatokon már csak fejenként 5 peták bújik meg a tarsolyunkban és jóval több barátságtalan bestia igyekszik minket halálra ítélni. Mindemellett egy bónusz pályát és a rendes befejezést is csak a legnehezebb próbatétel teljesítését követően csalogathatjuk elő, de ehhez abszolválnunk kell az előző hacacárékat is.
A választható bajnokainknak eltérő a vitalitásuk és a támadási erejük. Olykor varázsolhatunk velük, attól függően, hogy a ládákból kipottyan-e az arra alkalmas (egypatronos) felszerelés. Mindenesetre örömteli, hogy egyidejűleg akár négyen nyüstölhetjük az Abathort, viszont sajnálatos, hogy csak lokálisan, mivel manapság nem egyszerű négy játékosnak a négy fal között összeülnie. Arra pedig figyelnünk javallott, hogy a játékból való kilépéskor mindig visszatérünk a legutóbbi zóna első pályájára és a fejlesztésektől pedig elbúcsúzhatunk. És ha ez nem volna elég, az addig kínkeservesen összeszedett pénzünk tetemes része szimplán kámforrá válik.
Remek múltidézésnek bizonyult az Abathor, melynek végére körülbelül 5-6 óra alatt lehet eljutni, s ez nagy szó egy ilyen típusú akciójáték esetében. Zeneileg és grafikailag egyaránt hozza a ’90-es évekre jellemző motívumokat és mindemellett piszkosul szórakoztató.
Pontszám: 8/10
Fejlesztő: Pow Pixel Games
Kiadó: JanduSoft
Platform: PC, Switch, PS4|5, Xbox One & Series X|S
