A Szuverenitásvédelmi Hivatal (SZH) bankszámlák adataihoz szeretne hozzáférni, a kereskedelmi bankokat felügyelő MNB pedig nem zárkózott el ettől. Vélemény.

A szuverenitásvédelminek nevezett új állami hivatal több helyre is küldött leveleket, amikben arra kért hatóságokat, kamarákat és állami szerveket, hogy végezzenek folyamatos „szuverenitásvédelmi” információgyűjtést, és a begyűjtött adatokat küldjék meg a hivatalnak.

Hat megkereséséből négy nem volt elutasító, megkezdték az együttműködés kereteinek kialakítását, ezekről a szervekről van szó:

Magyar Nemzeti Bank (MNB),

Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH),

Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV),

Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH).

Az ügyvédi és a könyvvizsgálói kamara a titoktartási kötelezettségére hivatkozva – nagyon helyesen – megtagadta ezt a kérést.

Az SZH egyik kérése például az volt a jegybankhoz, hogy „kimutatható lehessen az egyes pénzintézetek ügyfelei számláin”, hogy milyen „utalások és átvezetések történnek”. Egészen pontosan fogalmazva: bele akarnak nézni magánszemélyek vagy cégek bankszámlájába. Az ok? A szuverenitás védelme. Ez jogilag egy gumifogalom, bármi beleférhet, politikailag viszont kifizetődő érvelés, jól lehet kommunikálni.

Hogy ki férhet hozzá banktitokhoz, azt a magyar törvények szigorúan szabályozzák. Banktitok akkor adható ki, ha olyan intézmény kéri, amely törvény alapján, saját eljárásai lefolytatása érdekében jogosult kezelni ezeket az információkat – az SZH nem ilyen, de ilyen például az adóhatóság, a rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálat, az MNB, vagy bizonyos esetekben a közjegyző. Az is nagyon szigorúan szabályozott, hogy milyen esetekben tehetik ezt, és hogy mit tehetnek az így kapott információkkal (továbbadható vagy nyilvánosságra hozható-e). Erről amúgy az MNB oldalán is találunk információkat.

Mindez pedig csak azért derült ki, mert az SZH által kipécézett Átlátszó oknyomozó portál kiperelte ezt a titkolózni akaró hivataltól. (A részletek és a további kérések itt olvashatók.)

Az egészben az MNB nyitottsága a legijesztőbb.

Az SZH-nak ugyanis nincs joga a banktitok megismerésére, a működését szabályozó törvény szerint is csak konkrét esetekben vizsgálódhat. Utóbbi azt jelenti, hogy bekérhet információkat, amikből aztán jelentéseket írhat. Ennél erősebb jogköre nincs is, nem szankcionálhat, nem büntethet, nem bírságolhat.

Az eddig elkészült jelentések silány minősége mutatja meg leginkább, hogy az SZH riportjai a propagandának és a hatalomgyárnak juttatnak muníciót, másra nemigen lehet őket használni.

A mostani, az eredetileg szabályozott hatáskörön való túllépés azonban komoly kockázatokat is rejt magában.

Ha ugyanis az emberek bizalma meginog a bankrendszerben, mert látva az SZH eddigi működését attól tartanak, hogy

mondva csinált indokokkal vegzálhatja őket az állam, akkor el fognak azon gondolkodni, hogy Magyarországon akarnak-e számlát vezetni.

Ez már önmagában nem lenne jó forgatókönyv. Pláne, hogy épp az MNB adataiból tudjuk, hogy sokan már ezelőtt is nemhogy elgondolkoztak ezen, de léptek is.

A hazai bankbetét-állomány csaknem nyolcada már külföldi bankoknál vezetett számlákon van.

A kiáramlás 2011 óta látványos, de igazán 2022-ben, az orosz-ukrán konfliktus hatására pörgött fel. Utóbbinál a fő mozgató rugó a bizonytalanság miatti félelem volt. 2023 év végén a külföldön tartott állomány közel 1700 milliárd forint volt.

Már a 2011 végi bankpánik is megtépázta a magyarok bizalmát a hazai pénzügyi rendszerben. Akkor az terjedt el a közösségi médiában, hogy a kormány a bankbetétek egy részét állampapírba forgatná át. A hírnek semmi alapja nem volt, de a félelem így is a külföldi bankok felé terelte az ügyfeleket.

Akkor még nem volt Revolut, nem volt egy kattintás áttenni a magyar számlánkról a pénzt egy külföldi számlára, Bécsig vagy Pozsonyig kellett menni egy bankfiókba. És sokan neki is indultak. Talán kevesen emlékeznek ma már rá, de a baj akkora volt, hogy az addig egymással alig beszélő Orbán Viktor kormányfő és Simor András jegybankelnök egy sajtótájékoztatón állt ki egymás mellé, és próbálta nyugtatni a kedélyeket.

Azóta közel 1000 milliárd forint ment ki külföldre.

Ezekből is látszik, hogy a félelem milyen erős mozgatórugó tud lenni, csakhogy a technológiai környezet sokat változott. Nem kell az országot elhagyni ahhoz, hogy a pénzünket külföldre vigyük, a „lelépési” küszöb sokkal alacsonyabb, mint 10 éve volt.

Karagich István ismert és elismert privátbanki szakértő mondta a Forbesnak egyszer, hogy

„az állam hitelességét kockára tenni rizikós játék, és épp ezért fölösleges”.

Most az látszik, hogy a hatalomgyár talán nyerhet pár újabb riportot, amit az SZH összeállít neki, de nem látszik, hogy ezentúl milyen nyereség származhat abból, ha az MNB együttműködik majd a szervezettel. Ezzel a lépéssel az állam ugyanis épp a hitelességét rombolja tovább. A lakosság a külföldre vitt pénzekkel már eddig is beárazta, mit gondol a gazdasági kormányzatról. Persze lehet mondani, hogy az MNB az nem a kormány, csakhogy eddig is kooperáltak, másrészt az emberek fejében a magyar állam egy egész rendszer, amiben vagy bíznak vagy nem.

Ne legyen kétségünk, ha majd az MNB is beír minket „mindenfajta könyvbe”, sokan fogják úgy gondolni, hogy a pénzük jobb helyen van még a „messzi sivatagban” is.

Aztán elkészülhet majd a jelentés arról, mennyire szuverén az az állam, amely nem tudja garantálni, hogy a polgárai otthon tartsák a pénzüket. Otthon, a szuverén hazában.

The post Attól pont nem leszünk szuverén ország, ha a hatalomgyár belekukkanthat a bankszámlánkba appeared first on Forbes.hu.