A hercegnő megcsókolja a csúf varangyos békát, amitől az daliás királyfivá változik – persze, ilyen csak a mesében létezik. De lehet ennek valami valóságalapja is? Ennek járt utána a Herman Ottó Intézet.

A barna varangy Magyarország a legelterjedtebb kétéltű faja, szinte mindenhol előfordul, sík vidékeken, dombságokon és középhegységekben, ember közelében is, kertekben, pincékben, árokparton.

A varangyok fültájon elhelyezkedő méregmirigyei mérget termelnek, melynek neve bufotoxin. A méreg összetétele fajonként változó, de javarészt hallucinogén vegyületek, érszűkítő hatásúak és erős idegmérgek. A bőrmirigyek váladéka a nyálkahártyát izgatja, a bőrrel érintkezve bőrgyulladást vált ki.

Ha egy állat (például kutya) megeszi vagy nyalogatja a békát és az emésztőkészülékbe jut a méreg akkor idegrendszeri, pszichés tüneteket gerjeszt. Az emberre is kedvezőtlen hatással lenne, viszont mivel ritkán nyalogatunk békát, így ez nem jellemző. De innen eredhet a mesében is megjelenő, békából királyfi történet, ugyanis a hallucinogén anyagok hatására olyan érzékcsalódást tapasztalhatunk, hogy talán még egy királyfi is megjelenhet előttünk. Vagy bármi egyéb… A kutyák akár függővé is válhatnak a békák mirigyváladékától.

A toxikus váladéka miatt jöhetett létre az a legenda is, hogy a boszorkányok „kígyót, békát” tesznek a mérgező főzeteikbe.

The post Békából királyfi, avagy mi a mese valóságalapja? first appeared on Sokszínű vidék.