Hat és félmillió darab csaptelep és hétszázezer zuhanykabin – ennyit adott el a magyar Sanimix eddigi harmickét éve alatt az országban, vagyis jó eséllyel minden magyar háztartásban van egy-kettő Bojinka Miklós és Vidor Győző cégének termékeiből. A céget Miklós építette fel, de nemsokára az eddigi csendestárs, Győző veszi át. Hogyan jutott Miklós – a Cápák között egyik befektetője – a százezer forintos nagymamai kölcsöntől a milliárdos árbevételig, és mihez kezd életének új fejezetében?

---

Egy huszonéves srác sóhajtozva ballagott felfelé a csigalépcsőn a drótkerítéssel körbevett raktárépületnél parkoló kamion mellől. Fenn is megnyomta a teherlift gombját, hátha valami csoda folytán egy perc alatt megjavult a lift, de a szerkezet nem mozdult. Budapesten, a 11. kerületi Hunyadi János úton járunk 1994 júniusában, és Bojinka Miklós éppen a Sanimix első csaptelepszállítmányát fogadja cégük újdonsült raktárában. Az épület emeleti részét bérelték ki alapítótársával, Vidor Győzővel. Itt még csak 170 négyzetméterük volt az Olaszországból érkezett áru elhelyezésére, és Miklós egyedül cipelte fel a nyolc tonnányi árut.

Az operatív munkát lényegében végig egyedül vitte a 32 éve alapított Sanimixben. A cég majdnem minden évben nyereséges volt, az építőipart is erősen megütő 2008-2009-es világgazdasági válság két éve képez csak kivételt. Ekkor rosszul működő romániai leányvállalatukat is bezárták, csaknem egymillió eurós veszteséggel.

Miklós racionális döntésnek látja az akkori lépést, mert azt vallja: ha valami nem termel profitot, nincs benne a skálázódás lehetősége, „az csak ügyetlen bohóckodás, bajlódás, és nem szabad benne maradni.” Ezt az elvet pénzügyi befektetéseinél is alkalmazza, és vidáman fogad az interjúra egyik budapesti, 12. kerületi ingatlanjában, mivel épp nagy nyereséggel zárta le három határidős devizaügyletét.

Bojinka Miklós

Külön engedéllyel a fegyvergyárba

„Pont öt évvel volt idősebb, mint én” – mondja Miklós méregzöld bogárhátú Volkswagenjéről, amit a szüleitől kapott érettségi ajándéknak. Alkalmazottként kezdte pályafutását, épületgépész volt. Az elsősorban konvektorairól ismert FÉG-nél (Fegyver- és Gázkészülékgyár, ma a harmadik leggazdagabb magyar érdekeltsége) dolgozott mint tervező, utolsó munkája a katonaság után az volt, hogy

a FÉG Soroksári úti, 15 ezer négyzetméteres fegyverösszeszerelő üzemébe megtervezte a radiátorok kiosztását és a fűtést.

Akkori fizetése – közvetlenül a rendszerváltás után járunk – épp arra a három-négy tank benzinre volt elegendő, amit a bejárással elautózott, és amikor nem kapott fizetésemelést, új munka után nézett.

Az Expressz hirdetési újságban olvasta, hogy a német Kludi termékmenedzsert keres magyarországi leányvállalatához. Gyorsan beletanult a szortimentbe és a műszaki dolgokba, a tárgyalástechnikai fogásokat pedig Berendi Péter akkori kereskedelmi igazgatótól (aki a Roland Divatházat is alapította) leste el. „Két év után én csináltam a Kludi forgalmának körülbelül 80 százalékát” – mondja.

Amikor a Kludival járta az országot, látta az elfekvő készleteket, ami azért fontos, mert sok termék hiánycikk volt akkoriban. Tudta, hol van például 270 darab kecskeméti öntöttvas kád, és kludis munkája mellett indított egyszemélyes bt.-jével ezeket megvette, majd kereskedőknek, illetve építkezéseken eladta. A bt. elindításához a százezer forintos kezdőtőkét anyai nagymamájától kapta kölcsön, és egy hónap múlva vissza is adta neki. Édesanyja gyógyszertári szakasszisztens, édesapja gépészmérnök volt, ők nem igazán hittek a tervében, de Miklós igen. „Dolgozni akartam, és apámnak is be akartam bizonyítani, hogy hamarabb leszek vagyonos ember, mint ő. Később természetesen ők is örültek a sikeres vállalkozó fiuknak.”

Délután kettőig elvégezte a kludis munkáját, letette a céges Skoda Favoritot, bepattant a 126-os Mercedesébe – egyébként ilyen autóval járt a Kludi német tulajdonosa is –, és ment vidékre árut beszerezni, tárgyalni, értékesíteni.

Egyéni vállalkozása hamar felfutott, 120 milliós forgalommal ment már a harmadik – utolsó – évben, így Miklós hamar megvette első ingatlanját, egy svábhegyi szuterénlakást.

A Kludinál a kereskedelmi igazgatói címre is aspirált, de a cégvezetés szerint túl fiatal volt hozzá 24 évesen, ezért nem őt nevezték ki. Felmondott. 1994-ben etikusan bezárta a bt.-jét, mivel Vidor Győzővel ugyanazon a piacon alapították meg a Sanimixet.

Bojinka Miklós

The post Bojinka Miklós: Az új kormánynak nincs szüksége új vállalkozói klientúrára appeared first on Forbes.hu.