Az Ozempic és rokonai már rég nem egyszerű fogyasztószerek. A legújabb kutatások szerint az agy jutalmazó rendszerére is hatással lehetnek, és lehalkíthatják a „kell még egy” késztetést – legyen szó süteményről, cigarettáról vagy egy újabb pohár italról. Ha százmilliók kezdenek olyan gyógyszert szedni, amely nemcsak az étvágyukat, hanem a vágyaikat is visszafogja, abba egész iparágak remeghetnek bele.
A szerző részvényelemző.
Az Ozempic és társainak története kezd egy túlírt hollywoodi forgatókönyvre hasonlítani. A GLP-1-gyógyszereket eredetileg arra tervezték, hogy segítsenek szabályozni a cukorbetegek vércukorszintjét. Aztán kiderült, hogy jelentős fogyást is előidézhetnek, csökkentik a szív- és érrendszeri kockázatokat, védhetik a vesét, javíthatják az alvási apnoét és a zsírmájat. Ma már gyulladásos és autoimmun betegségek terén is vizsgálják őket.
Mintha a gyógyszeripar talált volna egy univerzális távirányítót az emberi anyagcseréhez – és most fedezné fel rajta sorban az új gombokat. A legújabb felirat: vágycsökkentés.
A GLP-1-es gyógyszerek és azok hatóanyaga, a szemaglutid a jóllakottság szabályozásában is szerepet játszó hormon hatását utánozva érik el hatását. Lassítják a gyomor kiürülését, fokozzák a jóllakottság érzését, és az agy jutalmazó rendszerére is kihatnak. Nem feltétlenül azt érik el, hogy valami ne essen jól, inkább a „kell még egy” késztetés hangerejét csavarhatják le – legyen szó süteményről, cigarettáról vagy egy újabb pohár italról.
Erről szól még a cikk
- Mit bizonyítanak a kutatási eredmények?
- Mit ígér és mire készül az Ely Lilly?
- Kik lesznek a tőzsde vesztesei?
Erre már nem lehet statisztikai véletlenként legyinteni
A gyógyszervizsgálatok aranystandardja a randomizált, kettős vak, placebo-kontrollált vizsgálat. A résztvevőket véletlenszerűen két csoportba osztják, és sem ők, sem az őket kezelő kutatók nem tudják, ki kapja a valódi gyógyszert, és ki a hatóanyag nélküli placebót. Így nehezebb összekeverni a gyógyszer hatását az elvárásokkal, az életmódváltással vagy a kutatók akaratlan befolyásával.
A Lancet nevű, tekintélyes orvosi folyóiratban 2026-ban publikált SEMALCO-vizsgálat pontosan ilyen volt. A kutatók 108, alkoholproblémákkal és elhízással élő, segítséget kereső embert követtek és kezeltek 26 héten át. Pszichoterápiás kezelésben mindegyikük részesült, a résztvevőknek csak a fele kapott hetente szemaglutidot, a többiek placebót.
Mindkét csoport kevesebbet ivott – a terápia és a vizsgálatba kerülés önmagában is erős hatás. A szemaglutid azonban erre még rátett egy lapáttal. A nagy mennyiségű alkoholfogyasztással járó napok aránya 41,1 százalékponttal esett, míg a placebocsoportban csak 26,4 százalékponttal. A havi alkoholfogyasztás mintegy 1550 grammal csökkent a placebónál mért 1026 grammhoz képest, vagyis a kiinduló szinthez képest több mint 70 százalékkal zuhant. Javult a sóvárgás, az egy nap alatt elfogyasztott alkohol mennyisége és az alanyok Egészségügyi Világszervezet alkoholfogyasztáshoz kapcsolt egészségügyi kockázati besorolása is. A különbséget nemcsak a betegek naplója, hanem egy vérvizsgálattal mérhető, alkoholfogyasztást jelző biomarker is alátámasztotta.
Korábban is voltak ugyanabba az irányba mutató adatok. Egy 228 ezer alkoholhasználati zavarral élő embert vizsgáló elemzésben a szemaglutid használatának időszaka 36 százalékkal alacsonyabb alkohol miatti kórházi kockázattal járt. Egy amerikai kutatás szerint a GLP-1-kezelésben részesülők körében ritkábban alakult ki új alkohol-, nikotin- vagy drogfüggőség, a már függő betegek között pedig kevesebb túladagolást, sürgősségi ellátást és halálesetet figyeltek meg.
De ezek csak megfigyeléses vizsgálatok voltak, ezért ok-okozatot nem bizonyítanak: aki kiváltja és rendszeresen használja drága diabéteszgyógyszerét, más szempontból is egészségtudatosabb lehet.
A kettős vak kísérletekkel együtt azonban már nehéz egyszerű statisztikai véletlenként legyinteni a jelenségre, nagyon erős klinikai bizonyítékot kaptunk a hatásról. .
Az Ely Lilly nagy téttel száll be a játékba
Dave Ricks, az Eli Lilly vezérigazgatója már 2024 végén „anti-hedonikusnak” nevezte a GLP-1-eket: szerinte ezek a gyógyszerek lejjebb tekerik a vágy körforgását. Azt ígérte, hogy cége átfogó alkohol-, nikotin- és drogfüggőségi vizsgálatokat indít a témában. Az ígéretet azóta pénzre váltották. A Lilly egy új, brenipatide nevű kísérleti gyógyszert fejleszt, amely az Ozempichez hasonlóan a szervezet étvágyat és anyagcserét szabályozó rendszerére hat. Működése közel áll a Zepbound és a Mounjaro hatóanyagáéhoz, de különálló molekuláról van szó.
A vállalat két, egyenként 1100 fős, végső fázisú klinikai vizsgálatban teszteli alkoholfüggőség kezelésére, miközben második fázisban a dohányzásba való visszaesés és az opioidfüggőség ellen is. Egy alig ismert molekulával rögtön két ekkora, drága végső fázisú programot indítani szokatlanul agresszív lépés. Ez erős belső meggyőződésre utalhat: a Lillynek valószínűleg meggyőző állatkísérletes, korai emberi vizsgálatokból vagy saját adatbázisaiból származó eredményei lehetnek. Ezeket azonban még nem publikálta, így a befektető egyelőre a cég tétjének méretéből következtet a lapjaira.
Új betegségek, új bevételek, új szabadalmak
Gyógyszeripari szemmel ez klasszikus életciklus-menedzsment (egy sikeres gyógyszernek újabb és újabb felhasználási területeket keresnek), csak szokatlanul nagy léptékben. Az Ely Lilly fogyókúrás hatóanyaga, a tirzepatid amerikai alapszabadalma várhatóan 2036-ban jár le, egyes formulációs és alkalmazási szabadalmak pedig 2039-ig nyúlhatnak. Addig a Lilly igyekszik minél több betegséget a GLP-1-birodalomhoz csatolni: alvási apnoét, szív- és vesebetegséget, gyulladásos kórképeket, most pedig függőségeket.
Egy új indikáció új bevételi forrást és kedvezőbb biztosítói finanszírozást teremthet. A biztosítók gyakran nem fizetnek „kozmetikai” fogyásért, egy diagnosztizált alkoholfüggőség kezeléséért viszont igen. Az új indikáció önmagában nem jelenti automatikusan azt, hogy a biztosítók fizetni is fognak érte, és nem hosszabbítja meg korlátlanul a tirzepatid alapszabadalmát. A külön molekulaként levédhető brenipatide azonban új szabadalmi órát indíthat, miközben a Lilly a tirzepatiddal kiépített gyártási, értékesítési és biztosítói infrastruktúrát használja. Mire az olcsó tirzepatid-másolatok megérkeznek, a cég már egy új, prémium árazású „önfegyelem-franchise”-t árulhat.
A tőzsde már józanodik
Ha a GLP-1-ek valóban nemcsak az ételt, hanem az alkoholt és más jutalmazó fogyasztást is visszafogják, annak vesztesei messze az egészségügyön kívül jelenhetnek meg.
A szeszrészvények árfolyama már most úgy néz ki, mintha a piac másnapossággal küzdene.
Johnnie Walker, a Guinness és a Smirnoff mögött álló Diageo részvénye 2021-es csúcsához képest nagyjából 60 százalékot esett, 2025 végén évtizedes mélypontra került. A Jack Daniel’s-gyártó Brown-Forman 2025 júniusában egyetlen nap alatt mintegy 15 százalékot zuhant. A Pernod Ricard-t és a Constellation Brandset szintén tartós leértékelődés sújtotta.
Csábító azt mondani, hogy a bölcs piac már évekkel korábban beárazta az Ozempic által elhozott józanságot. A valóság prózaibb: a gyenge amerikai és kínai kereslet, a pandémia alatt megugró otthoni, valamint a fiatalok csökkenő alkoholfogyasztása is lefelé nyomja az ágazatot. A GLP-1-gyógyszerek egyelőre inkább újabb hosszú távú fenyegetést jelentenek az ágazatnak, nem pedig kiváltó okai az árfolyamesésnek.
Ugyanis a tőzsde nem azt árazza, mi történik ma este a kocsmában, hanem azt, mennyi whiskyt adnak el tíz év múlva. Ha százmilliók szednek majd olyan gyógyszert, amely lehalkítja az étel, az alkohol, a nikotin és talán más örömforrások hívását, akkor a GLP-1 nem egyszerű gyógyszerosztály lesz. Fogyasztási sokk lesz – egy apró injekciós tű hegyén.
Markovics Áron
részvényelemző, Hold Alapkezelő
A vendégszerzők külsős szakértők, nem a Forbes szerkesztőségének tagjai, véleményük nem feltétlenül tükrözi a Forbesét.
The post Egy gyógyszer a vágyainkat is lecsavarhatja, ez lehet az alkoholipar következő nagy rémálma appeared first on Forbes.hu.
