Ha van elég tehetséges magyar játékos, akkor hol csúszik félre a sikeres váltás? Mi az, amit itthon nem kapnak meg ahhoz, hogy top ligákba tudjanak igazolni?

Pozicionálás. És ezt értem minden szereplőre. Szerintem nagyon fontos, hogy például a menedzser pontosan tisztában legyen nemcsak a játékos képességeivel, hanem megfelelően tudja elhelyezni őt a piacon.

Ha valaki rúg három gólt a hétvégén, arról még a sarki fűszeres is megmondja, hogy hú, milyen jó csatár. De azt is tudni kéne, hogy milyen szinten jó, hova lehet eljuttatni, és kik azok, akikkel ezen a piacon versenyeznie kell.

Ez az érme egyik oldala. A másik a kluboknál van, akik közül sokan, tisztelet a kivételnek, részben a komoly állami támogatások mellett nem szorultak rá az eladásra, másrészt éppen a megfelelő pozicionálás hiánya miatt többszörös árat kértek a játékosaikért.

2010 óta a becslések szerint 4200–5000 milliárd forint ment el a magyar labdarúgásra, aminek életképtelen klubcsapatok, eredménytelen akadémiai rendszer, túlfizetett futballisták és nemzetközi tornákra kijutni képtelen válogatott lett az eredménye. Hogyan sikerült itthon ennyi pénzt eredmények nélkül sikerült elkölteni?

Itt szerintem külön kell választanunk a válogatott szereplését, amely mindhárom legutóbbi Eb-n szerepelt, és magának a bajnokságnak a megítélését. Továbbá ebből a bajnokságból külön kell kezelni a Ferencvárost, mert ők az egyetlen klub, amelyet nemcsak hogy nemzetközi szinten jegyeznek, de komoly tényezőként is tekintenek rájuk, lásd mit írtak legutóbb az olasz lapok az AC Milan és a Juventus elleni sorsolást követően.

A dolog másik része szerintem, hogy a 2010-es állapotokhoz képest vannak olyan létesítményeink, ahová bármelyikünk nyugodtan viszi ki a gyermekét mérkőzésre. Később pedig, ha úgy adódik, bármelyikünk nyugodtan viszi le a gyermekét edzésre, mert a körülmények rendezettek.

Gondolom, ismered a Hofinak tulajdonított poént a fazékról és a benne készülő ételről.

Hadd mondjam el, mert fontos, honnan indultunk. Az összkép megértéséhez tudni kell, mi volt 2010 előtt. Én is akadémista voltam, 2007 nyarán kerültem a Puskás Akadémiára. Előtte nagyon sok olyan helyen játszottam, ahol nem volt meleg víz, télen nem volt az öltözőben fűtés, a pályán nem volt fű és a labda is katasztrofális volt.

Persze, korántsem az infrastruktúrától vagy a külsőségektől lesz valaki jó a futballista. Sőt, szerintem épp ellenkezőleg.

Viszont a rendezett körülmények jelentik a kiindulópontot. Ha ez megvan, akkor vagyunk nullán. Csakhogy a magyar futballba öntött tömérdek pénz végül kontraproduktívvá vált.

Hiába a jó szándék, ha a benne dolgozók közül sokan nem így tekintenek rá. Ha ugyanazért a munkáért, amit komoly eredmény nélkül végeztél, hirtelen háromszor több fizetést kapsz, mi lesz a válasz? Hogy nem kell többet dolgozni, ugyanúgy elvagyunk, csak jobban élünk.

Ráadásul a klubok tulajdonosi szerkezetének finanszírozási háttere sem elsősorban a piaci gondolkodást segítette, sőt. Ez egyébként nem magyar sajátosság, Kínától kezdve Lengyelországon át Amerikáig látunk ilyet. Viszont a klubok javarészt emiatt nem voltak motiváltak a játékosok eladásában.

Voltak kivételek, a Fradi és az MTK értette, hogy először eladni kell, akár áron alul, mert az elején nem az a lényeg, hogy mennyiért viszik el a játékosodat, hanem hogy a piacra bedolgozzuk magunkat. Ez nagyon sok helyen hiányzott. A Puskás Akadémiáról például Sallai Roland a 2015–16-os bajnokság végén 300 ezer euróért ment el kölcsön plusz opcióval a Serie A-ba, aztán több mint nyolc éven keresztül nem volt ilyen eladás. A következő 2024 nyarán Komáromi György volt, aki a Maribor rekordigazolása lett 650 ezer euróért.

Mindkettőben tevékenyen részt vállaltam, egyszer klub, másodszor pedig menedzseri oldalról. A kettő között eltelt nyolc év, amikor nem volt eladás. Azt kéne vizsgálni, hogy miért nem volt. De ez csak egy példa.

Érdekes ugyanakkor, amit egy kedves UEFA-s ismerősöm mondott nekem. Tudják nemzetközi szinten is, hogy milyen jó helyzetbe került a magyar klubok finanszírozási háttere, viszont a régióban szereplő országokkal ellentétben tizenhat év alatt egyetlen olyan transzfert tudtunk produkálni, ami európai szinten is kiemelkedőnek számít, és átlépi a 10 millió eurós határt. Kérdezte, hogy miért csak egyet?

És miért? Gondolom, van rá elméleted.

Részben szerintem azért, mert olyan komfortzónában volt a legtöbb hazai résztvevő, hogy nem volt benne érdekelt.

Rengeteg ügynöktől hallottam itthon, hogy nem is kell már külföldön dolgozni, annyi pénzt lehet az országon belül keresni. Itthon a gólkirályok inkább mentek harminc kilométerrel odébb háromszor annyi pénzt keresni, mint mondjuk a lengyel élvonalba fele annyiért, ahonnan csak egy lépés a Bundesliga.

Tízből tíz külföldi klubnál azt a választ kaptam, hogy nem vesznek Magyarországról, mert irreálisan magas összeget kérnek a klubok, és a játékosok fizetése sem felel meg a valóságnak. Amit itthon keresett egy játékos, az náluk a kezdő játékos fizetése, de a teljesítmény, amit nyújtanak, az a kispadra is épphogy elég. Ezt mondták főként a lengyel, holland, belga, német, olasz klubok.

Tehát beömlött a magyar fociba a rengeteg pénz, és ugyanazért a teljesítményért hirtelen mindenki háromszor több pénzt kapott. De a foci nem lett jobb. Ami viszont sokkal kirívóbb és ártalmasabb, hogy közben olyan helyekről vásároltak a nemzetközi porondra soha ki nem jutó klubok játékost, ahova eladni kellett volna. Ezekkel a lépésekkel fiatal játékosok karrierfejlődését gátolták, adott esetben tették tönkre. Mert megtehették.

Mi lesz most, hogy a jelenlegi miniszterelnöknek nem a labdarúgás a szerelemprojektje? Tényleg elzáródnak majd azok a pénzcsapok?

Azt gondolom, hogy már el lettek zárva, de ezt azok tudják pontosan megmondani, akik ott vannak most a tűz közelében.

Szerinted elmondanák nekem?

Nem fogják elmondani. De sok olyan csapat van, akik eddig felfoghatatlan pénzeket fizetett irreálisan túlárazott játékosokért, akiket most nem tudnak pénzzé tenni. Dobálták a nagy fizetéseket, amiket most már nem tudnak, ezért próbálják megszabadítani magukat ezektől a játékosoktól.

Ezek már egy piaci alapú gondolkodás jelei. Pláne egy olyan bajnokságban, ami nemhogy a top ötben nincs benne, de a top tíz vagy húszban sem, és nem tudsz évente húszmillió euróért játékost eladni.

A Fradi képes erre, az elmúlt másfél évben tartanak talán 35 milliónál, az brutális. Az MTK nemzetközi mérkőzések nélkül termel komoly mennyiséget az európai piacra. Rajtuk kívül talán az Újpest lehet az, akik a következő három–négy évben már jó pénzért fog tudni játékost eladni.

Mi lesz egy Kisvárda- vagy Zalaegerszeg-kaliberű csapattal?

Pont ide akartam kilyukadni. Ők rá lesznek kényszerítve arra, hogy játékoseladásból tartsák fent a klub működését. Ezt egyébként idén nyáron mindkét klub már be is bizonyította, emelem kalapom előttük. Mert egy olyan bajnokságban, ahol alig van néző, ahol nem nagyon van mercheladás, ott nincs nagyon más lehetőség.

Vannak még a közvetítési- és szerencsejáték-jogdíjak, de ha azok sem lesznek ilyen szintűek, akkor az egyetlen bevételi forrás a relatíve kis befektetéssel, viszont nagyon komoly hozammal járó saját nevelés és értékesítés lesz. És ebbe nemcsak a magyar játékos számít bele, hanem akit felfedezel a világ bármely pontján, idehozol Afrikából, Dél-Amerikából vagy bárhonnan, fejleszted, kineveled, adsz neki platformot és a végén eladod. Sokan dolgoznak e szerint a modell szerint a világon, és itthon is kezdenek ebbe az irányba mozdulni páran.

A magyar foci ezek szerint el fog kezdeni élni, ha levesszük a lélegeztetőgépről?

Nem mindegyik csapat.

Jön a nyolccsapatos NB I?

Nem. Viszont az NB II már nagyon-nagyon komoly kihívásokkal fog szembenézni, és ez már most látszik, ahogy ránézel a tabellára. A tavaly épphogy bennmaradt Soroksár – a Ferencváros fiókcsapata – gyakorlatilag csont nélkül vezeti a bajnokságot. Ők megoldották saját játékosokból és vezetik azt a bajnokságot, ahol a korábban nagyobb költségvetésű csapatok lehetőségei vissza lettek vágva. Most jöttek ki a különbségek, hogy ki hogyan dolgozik a pályán és azon kívül.

Amikor eltűnik a pénz, az fog feljutni, aki a legjobban végzi a munkáját, nem pedig az, aki a legjobban tudja összevásárolni a játékosokat. Az NB II-es mezőny most mutatja meg, mi fog elindulni az NB I-ben.

Alex Bournemouth-ba igazolása után azt mondtad, hogy ennek hosszú távú hatása lesz. Ez beigazolódott?

Magyarországon szerintem nagyon sok tehetség veszett el. Most, hogy volt egy ilyen, ennek nem a 12 millió euró a fő eredménye, hanem hogy a magyar utánpótlásképzés, a klubrendszer, egy magyar játékos bizonyította, hogy érdemes ide figyelni.

Ez nem azt mondja a piacnak, hogy minden játékost el lehet adni innen a Premier League-be, hanem csak annyit, hogy lehet. Ezt a szintet meg lehet innen ugrani, ha te extra játékos vagy. Viszont ezt követően máshogy tekintenek a klubok a magyar bajnokságra és az itt játszó fiatal magyar játékosokra, könnyebben nyúlnak hozzájuk.

És a Szoboszlai-hatás? Nem azzal tanulta meg a világ, hogy a magyar játékos újra lehet világklasszis?

Nélküle egészen más lenne a sztori, ez egyértelmű. De nagyon fontos leszögezni, hogy Dominiken keresztül nem azt tanulta meg a futball világa, hogy a magyar utánpótlásképzés vagy a magyar bajnokság is lehet jó. Hanem azt, hogy a magyar játékos is lehet nagyon jó, ha a Red Bullnál és a saját édesapja által tökélyre fejlesztett világszínvonalú képzésen nevelkedik.

Most akkor a magyar utánpótlásképzés és a bajnokság mégis jó?

Jó annyira, hogy ugyanúgy odafigyelj rá, mint a horvátra, a szerbre és a szlovákra, ahonnan eddig igazoltál ebből a régióból. Ha megnézed az elmúlt időszakot, ebből a régióból ezek az országok folyamatosan adtak el 5-8-10-12-20 millió eurós játékosokat. Most már itthonról is van bizonyíték, referencia a piacon. 2026 januárjáig ezt nem tudtad bizonyítani.

Külföldön sikeres magyar még Sallai Roland a Puskák Akadémiáról. Akkor pont ott dolgoztam az átigazolások körül, ő 19 évesen ment el Szicíliába, a Palermóba. Tehát két év NB I-es üzem után, nemzetközi meccsek nélkül, kölcsön plusz opcióval ment a Serie A kiesőjéhez. Viszont ott megszerezte azt a tudást és tapasztalatot, amivel aztán megvette őt egy BL-főtáblás csapat, ahonnan egyetlen szezont követően duplájáért igazolt a Freiburgba.

Tehát az még mindig nem az az üzlet volt, ami mutatta volna, hogy a magyar bajnokságra érdemes odafigyelni. De ők is mind fontos állomások voltak, mert építették a képet a nemzetközi futballban, hogy igenis vannak jó magyar játékosok. Alexszel az áttörés pont az volt, hogy ebből a bajnokságból is lehet jó transzfert csinálni. Ezzel kinyílt egy ajtó.

Sokan vannak még itthon olyanok, akik nem feltétlenül egyből Premier League-szintű játékosok, de igenis van helyük a miénknél jóval erősebb ligák bármelyikében. Hozzáteszem, legalább húsz ilyen liga van Európában. És most már tudják a külföldi klubok, hogy érdemes rájuk odafigyelni, pláne most, hogy itthon már nem háromszoros pénzt kérnek egy játékosért.

Ami most zajlik, nyugodtan nevezhetjük Tóth Alex-hatásnak, idén nyáron sokkal több játékost sikerült külföldre eladni, mint valaha.

Szám szerint mennyit?

Eddig tizennyolcan szerződtek külföldre az NB I-ből. És van még egy nagyon fontos aspektus! Ha másfél évvel ezelőtt a két Ádám (Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár és Szalai Ádám, a Magyar Labdarúgó-szövetség alelnöke – a szerk.) nem hozza be az államilag támogatott akadémiák felnőtt csapataira vonatkozó fiatalszabályt, akkor szerintem el is lehetett volna temetni a hazai utánpótlásképzést. Nézd csak meg, hol voltunk 2020 előtt U21-es hazai fiatalpercekben, és most hogy kerültünk a második helyre!

Fotó: Sebestyén László / Forbes

És mi a helyzet azokkal az egyébként remek játékosokkal, akiken látszik, hogy soha nem lesznek a top bajnokság szintjén? A jó menedzser ilyenkor megmondja a 16 éves fiúnak és szüleinek, hogy ha mindent beletesznek, akkor is legfeljebb a Panathinaikosz kispadja a reális cél? Tegyük hozzá, az is nagyon szép karrier.

Nem kell ilyen sarkosan fogalmazni. De az tényleg egy szép karrier, Görögország egyik legnagyobb klubjáról beszélünk, Puskás Ferenc vezetőedzőként nagyot alkotott náluk, és elég komoly hagyományaik vannak. Viszont nagyon fontos, hogy az ügynök reális képet tudjon lefesteni.

Megállítasz tíz fiatal gyereket, aki focizik, és megkérdezed, hol szeretnének játszani? Mindenki a Real Madridba, a Barcelonába, a Bayern Münchenbe akar menni. Valószínűleg egyik sem fog odaérni.

De az Alexről is azt mondták egyébként a korosztályos csapatok körül dolgozók közül nagyon sokan, hogy ebből nem lesz nagy karrier, és páran azt sem értették, miért hívják be a korosztályos válogatottba.

Alexnél mit nem vettek észre? Mire kéne jobban figyelni egy fiatal játékosnál?

Össze kell rakni a teljes képet, a játékos gyerekkorát, az előéletét a gyerekkori szakaszban, az ifjúsági tornákon, a különböző hétvégi versenyeken nyújtott teljesítményét, a személyiségét, az agyi kapacitását, a gondolkodását, a döntéshozatalát, és úgy lehet egy jó képet alkotni.

Könnyű egy olyan játékosra azt mondani, hogy ebből nem lesz semmi, aki nem gyors, nem fut eleget középen, nem villámléptű, mert sokkal több meló megérteni, hogy mik azok a kiemelkedő faktorok nála, ami különbséget tud jelenteni nemzetközi szinten. Ezt megtalálni komoly feladat, de ha van viszonyítási alapod és valamennyire érted a szakmádat, akkor azért nem lehetetlen.

Ha kijössz ide a TF-pályára, és ott van huszonkét játékos, könnyű megmondani, hogy melyik a leggyorsabb, ki a legnagyobb, vagy ki az, aki jól cselez. De hogy ki hogyan gondolkodik, mennyire bírja a nyomást vagy mennyire tud adaptálódni, mennyire érti azt, amit az edző kér, és mennyire tudja megvalósítani, hogyan koncentrál a mérkőzések végén, az már egy másik dolog.

Alexnek volt egy olyan alapja, olyan kognitív készsége, tiszta feje, extra személyisége, ami már a legelejétől megkülönböztette őt. Az egyik partnerem, akivel együtt dolgoztunk a teljesítményfejlesztés kapcsán, mondta nekem, hogy nem tudja, hogy a srác hogyan focizik, mert nem ért hozzá, de egyet tudunk: az agyi kapacitása, a döntéshozatala, annak a sebesség és a koncentrációja az olimpiai bajnok sportolókéval van egy szinten. Ez volt nekem az első jelzés, és onnantól nem érdekelt, mint mondanak a korosztályos edzők.

Nem vagyok edző, nem is leszek sose, viszont a klubmenedzsmentben és a nemzetközi szinten megszerzett összes tapasztalatom azt mondja, hogy a különbséget a fej és a személyiség jelenti. Ezen múlik, hogy a jó játékosból lesz-e világklasszis, nem pedig az, hogy melyik a gyorsabb.

Most már minden szakember, aki foglalkozott Alexszel, azt mondja, hogy kiemelt volt. Ugyanakkor, ha megnézem szövetségi oldalról, a régebbi korosztályos edzői oldaláról, ha megnézem a Robbie Keane előtti felnőtt edzők oldaláról, akkor nem feltétlenül ezt látom.

Úgy érzem, komoly elégtételt jelent számodra, hogy sikerült bizonyítanod Alex tehetségét, és a végén neked lett igazad.

Nem az a lényeg, hogy nekem lett igazam, hanem neki sikerült bebizonyítania. Be tudta bizonyítani, hogy meg lehet csinálni. Az utolsó NB II-es meccse és az első Premier League-meccse között tizenkét és fél hónap telt el. Ez azt jelenti, hogy 2024 decemberében Tatabányán néztem Alexet egy BVSC-Soroksár mérkőzésen, ahol a labda nem volt a földön, mert nem tudtak kettőt passzolni, olyan rossz volt a pálya, és már mindenki ment volna pihenni.

Értékelhető, futballra emlékeztető jeleket nem is láttál, semmit. 2026. január 24-én már a Premier League címvédője ellen debütált.

Ez az ugrás értelmezhetetlen, de ő megcsinálta, mert mentálisan annyira rendben van és olyan potenciállal rendelkezik, amihez foghatót a magyar utánpótlásképzésben meg az elmúlt tizenhat év akadémiai rendszerében nem sokat láttál.

Hogyan zajlott maga a transzfer a Bournemouthszal? Eleve honnan indul egy ilyen üzlet, ki emeli fel először a telefont?

Legeslegelőször az ügynöknek be kell dolgoznia magát a szakmába, ki kell alakítania a saját kapcsolatrendszerét. Azok a klubok, ahová te célzol, ott minden héten nyolc–tíz ügynök kopogtat a saját játékosával. Tehát először magadat kell eladnod, a személyiségedet.

Én már erre is értékesítési folyamatként tekintek. Be kell dolgoznod magad, mert attól, hogy van FIFA-licencem, dolgoztam hat évet klubmenedzsmentben és elvégeztem a Real Madrid sportigazgatói képzését, attól még a Premier League-ben nem fogják kitárni előttem az ajtót.

Meg kell érteni, hogy a másik oldal hogyan gondolkodik. Folyamatosan jártam a klubokat, hogy megértsem, hogyan gondolkodnak a játékos kiválasztásról, fejlesztésről, a keretük összeállításáról, és ebben mi lehet Alex szerepe.

Dedikáltan olyan csapatot kerestél, amiről tudni lehetett, hogy egy fejben erős, fiatal középpályást keres, mert éppen nincs ilyenjük?

A klubok profilban gondolkodnak. Azokat a csapatokat kerestem, akik ebben a profilban gondolkodnak. Aki tud 6-ost, 8-ast, 10-est játszani, fiatal, van már normális nemzetközi rutinja és egy bizonyos ársávban megszerezhető. Ezekre lőttem, ezekre mentem, és ezeknél próbáltam megérteni, hogy mi az ő képzési elképzelésük, hogyan gondolnak ők Alexre, mit szeretnének fejleszteni, hova illesztik be az ő játékrendszerükbe, mi van, ha elmegy ez az edző, tehát mi a szakmai hátterük.

Mindezt érteni kell, hogy el tudjam mondani a játékosnak, a családjának és a klubjának is, miért ez a jó irány. A klubvezetéssel is mindezt meg kell értetni, hogy egy oldalon álljunk, és ne úgy tekintsenek rám, mint egy külsősre, aki csak pénzt akar keresni. Ez egy sokoldalú együttműködés. Csak így lehet. Én a játékost képviselem, de a klubnál van a játékjoga. Ha nem értitek meg egymást, nem lesz belőle semmi.

Ha minden ennyire jól működött, akkor miért nem dolgozol már együtt Alexszel?

Minden különleges kapcsolatban eljön egy pont, amikor esetleg szünetre van szükség, vagy nem kell folytatni. Mi is erre a döntésre jutottunk. Magyarországról korábban soha senki nem adott el húszéves magyar játékost a Premier League-be, pláne nem ilyen értékben.

Egy játékos karrierjét nem egyetlen átigazolás, hanem évek tudatos munkája építi fel. Büszke vagyok arra, hogy ezt az utat én építhettem Alexszel, és hogy egy olyan eredményt sikerült elérni, amelyre korábban Magyarországról nem volt példa. Ezzel egy korszak is lezárul számomra.

A megszerzett tudást, tapasztalatot és szakmai tanulságot magammal viszem az új ügynökségembe. Alexet azonban nem.

A közös szakmai együttműködésünk lezárult, céljai eléréshez sok sikert kívánok. Az új struktúrában már több játékossal dolgozunk, és számos karrier építése előtt állunk. Az elmúlt időszak megmutatta számomra, hogy mit lehet elérni akkor, amikor egy menedzser valóban teljes fókuszt, időt, energiát és személyes törődést fordít egyetlen játékosra. Hiszem, hogy ezt minden játékos megérdemli, akivel együtt dolgozom.

Fotó: Sebestyén László / Forbes

Ebből az üzletből gazdag ember lettél?

Mi a gazdagság? Nekem, az, hogy én osztom be a saját időmet, hogy tudok annyi időt tölteni a gyermekeimmel, amennyit csak akarok, és arra fókuszálhatok, ami igazán fontos. Ez még nem feltétlenül van meg.

Te is tudod, hogy nem erre gondoltam.

Nem fogom számszerűsíteni.

Ha kapnál 10 milliárdot a hazai foci rendbetételére, milyen intézkedésekre fordítanád, hogy a magyar játékosok eladhatók legyenek top ligákba?

Erre a kérdésre a jó válasz sokkal többet ér 10 milliárd forintnál. A legfontosabb, hogy megértsük, hol vagyunk a piacon. Jól kell pozicionálni magunkat és a terméket. Ez a kulcs, és ez nem pénz kérdése. Ugyanígy az sem pénz kérdése, hogy tudni kell különválasztani a felnőtt válogatottat és a magyar bajnokságot. Sajnos ez a kettő sokak fejében összefolyt.

Megvertük az angolokat a Wolverhampton stadionjában, 4-0-ra, idegenben. Tisztelem a történelmet és a hagyományt, de ez minimum az angol 6-3-mal van egy szinten, ez egy Nemzetek Ligája-tétmeccs volt. Aztán megvertük a németeket itthon. De ahogy Nagy Ádám is nyilatkozta, az, hogy a válogatott háromszor egymás után kijutott az Eb-re, az nem azt jelenti, hogy jó a magyar bajnokság.

Olyan játékosokkal jutottak ki, akik javarészt külföldön szerepeltek, és ők vitték a csapatot. Ez az eredmény a magyar bajnokságot nem húzza fel. Amit már mondtam: meg kell találnia minden klubnak a státuszát, a helyét a piacon. Úgy, ahogy a Fradi és az MTK is megtalálta.

Az MTK tudja, hogy neki jó az utánpótlásképzése, jó a kiválasztása, az NB I-ben szerepel, nem dől össze a világ, ha éppen kiesnek, mert tudják, hogy vissza fognak jutni, tudják, hogy fejlesztenek, és adnak el játékosokat jó helyre. A Fradi is tudja, mi az ő pozíciója, nyolc éve az egyetlen nemzetközi szinten jegyzett magyar klub. Az ETO most nyáron már ízelítőt adott, hogy hova helyezik magukat. Szerintem most az Újpest is kezdi kapiskálni. Paks is tudja, mi az ő pozíciója.

Sokkal több ilyen klub kéne még, amely megfelelően tudja pozicionálni magát a magyar futball rendszerében és az általános nemzetközi piacon. Ez fogja elhozni a magyar futball fejlődését és a külföldre igazoló magyar játékosok nagyobb hullámát.