Hogyan lesznek erős, exportképes cégeink? Miért nincs belőlük több, és mire lenne szükség, hogy 2036-ra százzal több magyar bajnok legyen a régióban? Veres Tibor, Szendrői Gábor és Kozák Ákos ezekre a kérdésekre kereste a választ szerdán, a Forbes Magyarország 2036 eseménysorozat gazdasági évadnyitóján az Europa Event Centerben.
„Kicsit félek attól, hogy ez a rózsaszín köd egyszer csak eloszlik. Hogyha nem, akkor remélem, ez a közhangulat nem csak a Kiskörúton belül tud majd megmaradni” – kezdte a beszélgetést Veres Tibor, a Wallis Csoport alapító-tulajdonosa a Forbes Magyarország 2036 eseménysorozat gazdasági évadnyitóján. Szerinte ahhoz, hogy a jövő a lehető legtöbbek számára a leginkább optimális legyen, elsősorban most a társadalomba, a tudásba érdemes fektetnie az országnak.
Fotó: Fejes Bence
Veres szerint az országban jelenleg nagyon nehéz megtalálni az igazán kompetens vezetőket, és azt sem könnyű meghatározni, hogy melyik egyetemen vagy szakon képezi jelenleg az ország az elitet, a jövő vezetőit.
„Volt olyan iparág, ahol a szakmunkásképzés hiánya miatt vesztettünk piacot, de olyan is, ahol még ha versenyképesek is vagyunk, akár a mérnökképzésben, ezek a szakemberek sem itthon találják meg a számításukat, külföldre viszik a tudásukat, és így a jövő jobbá formálásában sem tudnak részt venni.”
Kozák Ákos, az Egyensúly intézet társalapítója, ügyvezető igazgatója szerint ez valóban nagy gond. A 25–39 éves korosztályban 10 százalékponttal kevesebb a diplomás itthon, mint Lengyelországban, és ez a munkaerőpiaci kilátásokat is nagyban rontja. A jövő Magyarországán ezért a társadalmi tőkébe szinte semmit nem túlzás fektetni.
Erről szólt még a panel
- Miért gond, hogy nincsenek nagy cégeink?
- Szükség van-e állami támogatásokra?
- Tényleg nincs már valódi verseny a piacon?
Támogatni, vagy nem támogatni?
Szendrői Gábor, a Concorde MB Partners ügyvezetője, az MGYOSZ alelnöke szerint a GDP-növekedést csak úgy tudja jelenleg serkenteni az ország, ha a hazai nagyvállalatokra támaszkodik, de ez nem feltétlen kell így is maradjon a jövőben.
A Concorde MB Partners vezetője szerint ehhez a támogatási rendszer teljes újragondolására van szükség. A jelenleg támogatott cégek a korábban támogatott cégekkel versengenek a piacon, a támogatások nagy része így kihasználatlan, sokszor gépparkbővítésekre mennek el, amikre csak a támogatás miatt kerül sor, piaci alapon nem lett volna. Szintén nagy gond a vállalatok végtelen fragmentációja is: a sok kicsi, egymással versengő cég nem képes elérni azt a méretgazdaságosságot, ami a fenntartható növekedéshez szükséges lenne.
Veres Tibor még ennél is tovább ment, szerinte a piacot a verseny építi, a támogatás mint olyan pedig nem a versenyt támogatja, így sokszor semmi haszna nincs a társadalom számára. Szerinte a tudást, a szakmai felkészültséget kellene exportálja elsősorban az ország, végső soron ez húzza magával a fejlődést más területeken is.
Ehhez azonban meg kell találni, hogy ki milyen területen tud valóban versenyképesen belépni a külpiacra. A Wallis esetében az építőipar ilyen, a Praktiker-féle big box kereskedelem viszont nem, és ezt magának a cégvezetésnek is fel kell ismernie, ennek mentén kell saját működését is igazgatnia, nem mesterségesen, hatékonytalan támogatásokon keresztül próbálkoznia a piacszerzéssel.
Fotó: Fejes Bence
Kozák Ákos szerint az államnak ki kell vennie a részét a piac egyengetéséből, de csak akkor, ha ezzel valóban hatékonyan tudja elősegíteni a növekedést. Szerinte igenis be kell engedni egy kínai gyárat, ha jönni akar az országba, de csak akkor, ha beengedi a magyar cégeket az ellátási láncokba, együttműködik a hazai egyetemekkel, alkalmaz magyar alkalmazottakat, tehát nem kiviszi, hanem visszaforgatja a tőkét a magyar gazdaságba.
A szakértő szerint hasonlóan szelektíven kellene a kkv-támogatásokhoz is állni, helyben kell a hatékonyságnövelést serkenteni, egyengetni kell a generációváltás problémakörét, mert ezeknek a kérdéseknek valós relevanciája van a GDP-növekedés terén is. Veres szerint azonban mindez nem érhető el hatékonyan, ha nincs meg hozzá a megfelelő tudásanyag a munkaerőpiacon.
Szendrői Gábor szerint azzal is érdemes számolni, hogy a mai piacon már szinte senki sem versenyzik. Körülőttünk mindenki a hazai cégeket preferálja, korlátozva ezzel a valóban szabad versenyt, itthon viszont olyan volt az elmúlt években, mintha csak mi nem csinálnánk ezt. A BYD gyár beszállítói közt például gyakorlatilag nincsenek magyar cégek, annak ellenére, hogy a cég hatalmas állami támogatással alakította ki a kapacitásait.
Veres Tibor hozzátette: az viszont, hogy valaki beszállít egy értékláncba, nem jelenti azt, hogy nem zsigerelik ki közben, tehát csak azért, mert valaki ott van, nem biztos, hogy valóban jól is jár vele.
Fotó: Fejes Bence
Önmagába harapó kígyó
Zsiborás Gergő, a Forbes főszerkesztőjének kérdésére a Wallis feje elmondta, a cégnek jelenleg nyolc projektje vár itthon építési engedélyre, miközben Lengyelországban évi többezer ingatlan fejlesztésében vannak benne. Még ha benne is van a hajlandóság a piaci szereplőkben, hogy fejlesszenek, ha az engedélyeket nem adja ki a bürokrácia, akkor egyetlen lépést sem tudnak előre megtenni.
„A tudásanyag és a kapacitás nálunk például bőven rendelkezésre áll, a hibát tehát nem itt érdemes keresni.”
Veres Tibor szerint egyébként egészen szürreális vetülete a magyar helyzetnek, hogy sokszor maga a szabályozás is gátolja a cégeket. A Wallis például a banki hitelezés esetén találta magát szembe a kérlelhetetlen lending limitekkel, amik egész konkrétan útjába állnak a kívánt növekedési pályának és terveknek.
Tisztul az ég a vihar után
Az elmúlt 16 év sok területén okozott nehezen mérhető károkat a gazdasági szereplőknek. Veres Tibor elmondta, ők próbáltak politikától függetlenek maradni az elmúlt másfél évtizedben, egyes projektjeiktől azonban még így is meg kellett váljanak. Erre náluk a válasz a külföldi terjeszkedés volt, ami kiválóan bejött a cégnek.
Szendrői Gábor szerint is nagy dualitás volt a piacban: voltak a NER-uralta piacok és a NER-én kívüli szektorok, és igenis voltak olyan vállalkozások és vállalkozók, akik akaratlanul is bekerültek a rendszer alá.
Kozák Ákos úgy zárta a beszélgetést:
„Bárkivel bármiben fogadok, hogy a következő 50 évben nem érjük utol Ausztriát.
Lengyelország kell, hogy a viszonyítási alap legyen, össze is raktuk már annak a receptjét, hogy ezt miként is lehetne elérni. A választ nem politikai, és nem is feltétlen gazdasági kérdésekben kell keresni: a megoldás rendre az emberek hozzáállásában, szocializációjában keresendő, most talán lehetőséget kaptunk arra, hogy ezt is véghez vigyük.”
The post Veres Tibor Wallis-vezér: Remélem, ez a közhangulat nem csak a Kiskörúton belül tud majd megmaradni appeared first on Forbes.hu.
