Az idei nyár nagy meleggel és szárazsággal köszönt be. A napjainkban kikelő énekesmadár-fiókáknak és az őket etető szüleiknek nagy szüksége lenne a friss ivóvízre.
Ilyenkor a csapadékhiány miatt nem találnak pocsolyát, amely számukra az ívó- és fürdőhelyet jelenti. Mi, emberek viszont segíthetünk tollas kedvenceinknek, ha a kert egy védett sarkában madáritatót létesítünk, amely lehet akár egy földbe süllyesztett régi tepsi is. Persze csinosabb darabot is készíthetünk, ha kibetonozunk egy 50-szer 20 centiméteres itatótálat.
Lényeges, hogy mindig a bokrok védelmében helyezzük el az itatót, erre azért van szükség, mert a kertben ólálkodó macskák elől az átázott tollú madarak így hamar el tudnak menekülni.
Fontos szabály, hogy vizet cseréljük, esetleg egy csepegőre állított kerti csappal pótoljuk a vizet.
Az aszályos években az afrikai szállásukról hazaérkező fecskéink a sarazóhelyek hiánya miatt kerültek veszélybe, hiszen vagy nagy távolságokról tudnak új fészkeik építéséhez sarat gyűjteni, vagy ennek híján egyáltalán nem jutnak fészekanyaghoz. A füsti fecskék és molnárfecskék ugyanis kis sárgombócokat gyúrnak össze, amelyet a nyálukkal kevernek el, ebből készül el a mesteri fészkük.
<!– [if IE 9]><![endif]–><!– [if IE 9]><![endif]–>
Úgy tudunk segíteni a magyar nép kedvelt madarain, ha az erre alkalmas helyeken úgynevezett „sarazóhelyeket” hozunk létre. A módszer egyszerű: ásunk egy kisebb vagy nagyobb mélyedést a laza talajban (a fecskék által kiszemelt költőhelyek közelében), és ide pár vödör vizet hordunk.
Érdemes figyelni mikor szárad ki a sarazóhely, hiszen utána fontos, hogy a víz utánpótlásáról a fészeképítés ideje alatt gondoskodjuk. Ez általában egy-két hét.
The post Erre figyeljünk, ha kerti madáritatót hozunk létre first appeared on National Geographic.
