Sokunkban felmerül, hogy egy-egy, a lakóhelyünk közelében megtalálható természeti terület, amelyre évekkel ezelőtt figyeltünk fel, és azóta a táj nélkülözhetetlen részeként gondolunk rá, megőrizhető-e az utókornak. A táj átrendeződése felgyorsult. A növekvő élelmiszertermelési igények, a zöldenergia térhódításával gyarapodó napelemparkok, a rohamosan előre nyomuló idegenhonos inváziós növények terjedése minden eddiginél gyorsabban erodálják azt, amit magyar tájnak nevezünk.

Mit tehetünk kultúránk egyik alappillérének, a Kárpát-medencére jellemző tájtípusoknak és élőhelyeknek védelmében? Sorozatunk új epizódja a védetté nyilvánítás és a környezetrekonstrukció témakörével foglalkozik. Gyakorlott szakemberek, barátok tapasztalatain keresztül igyekszem levezetni a lehetőségeket, a mikéntet, ugyanakkor felhívjuk a figyelmet a hibalehetőségekre, leplezetlenül vázoljuk a jó szándékú törekvésekkel okozható károkat és hozunk példát kudarcra is.

Aki fákat szeretne telepíteni, vagy gyepeket kíván megóvni, tartson velünk.

Fák a Csepel-szigeten

Jó pár év eltelt azóta, hogy egy kis közösség a Növénytani és Ökofiziológiai Intézet lelkes PhD-hallgatói nemcsak egy, az erdőtelepítési szokásoktól merőben eltérő erdőrekonstrukciós módszert javasoltak, hanem hosszú előkészítés után 2012-ben összegezték is a módszertan alföldi tölgyesekre vonatkozó leírását egy tanulmányban. A módszertan kidolgozásánál az 19. századi erdészeti irodalomtól a legújabb eredményekig áttekintették a kocsányos tölgy telepítésének és fenntartásának módszereit és sajátosságait, vizsgálták a terület történetét és jelenbéli adottságait, a potenciális pályázati forrásokat és az előírásokat. A kutatást tettek követtek, így három ütemben létesítettek telepeket, majd a javarészt biológus, környezetmérnök és erdész kezdeményezők kidolgozták a csemeték fenntartásának közösségi hálózatát.

A Csepel-szigetet egykor javarészt tölgyes erdőtársulások borították, de mára csupán 17 kocsányos tölgy egyed maradt fenn az ősi erdőalkotók génállományával. Mikor több önkormányzat is jelezte hajlandóságát arra, hogy felvásárlással területeket bocsát rendelkezésre a csupán másfél évszázada eltűnt erdők rekonstruálásához, és a szakemberek segítségével kiválasztották ezeket a korábban erdős területeket, azonnal jelentkeztek az erdészetek beszállítói, hogy faiskolai és előnevelő telepek csemetéit akár ingyen felajánlják egy ilyen nemes cél érdekében.

A jó szándék mentén jelentkező cégek számára nem kis meglepetést jelentett, amikor a felajánlásokat a szervezők sorra visszautasították.

De miért nem felelt meg a jól szelektált, jelenleg is nagykiterjedésű hazai erdőterületek létét megalapozó termék a Csepel-szigeten? Hiszen a faj őshonos, a csemeték egészségesek, számos gazdasági erdő felújításához ugyanott zajlik az előnevelés.

Azért, mert a területen megtalálható fák utódaiból szerették volna a lehető legheterogénebb, de a területre jellemző génkészletű erdő átmentését.

Miért fontos a genetikai sokféleség a fák esetében?

A természetes erdőket rendszerint nem egy faj, hanem a környezeti adottságok függvényében egy vagy néhány domináns faj és számos kísérőfaj alkotja. Közösen életteret biztosítanak számos élőlénynek, ám amennyiben a domináns fajok pár évtized alatt teljesen eltűnnének és valamiért nem tudna spontán felújulni az állományuk, a kísérőfajok jelentős részének helyzete is megváltozna, fennmaradásuk kétségessé válna.

Ez nem azt jelenti, hogy a társulás helyét nem egy másfajta cserjés, majd fás társulás venné át, de az élőhely, a mikroklíma és a terület ökoszisztéma-szolgáltatás rendszere radikálisan megváltozna.

A fő erdőalkotó fajok rövid időn belül végbemenő összeomlása nagy kockázatot hordoz magában.

Megfigyelték, hogy a telepített, kevés szülőtől származó, egykorú egyedekből álló erdőkön gyorsabban haladnak végig a betegségek, nagyobb károkat okoznak a kártevők, ezek az erdőállományok kitettebbek az éghajlati kilengéseknek. A változatos génállományú, természetközeli állapotú erdőrészletek hamarabb regenerálódnak, ellenállóbbak és az emberek számára lényeges ökoszisztéma-szolgáltatásaik is stabilabbak.

Ezt úgy mondjuk, hogy a természetes állapotú, őshonos erdőrészletek rezilienciája nagyobb az ültetvényekénél. Korábban bemutattuk, hogy ezeknek az erdőknek a levegőtisztaságban játszott szerepe is stabilabb, ahogyan a 250 évnél régebbi (feltöretlen) gyepekre is igaz, hogy az erdőkkel vetekszik a jelentőségük a jövőnk szempontjából.

Lehet káros az erdőtelepítés?

Bár terjedelmi okokból most csak erdős és gyepes élőhelyek védetté nyilvánításával és rekonstrukciójával fogunk foglalkozni, fontos megemlíteni, hogy a szerkezeti, genetikai és környezeti értelemben vett természetesség minden Kárpát-medencében megtalálható élőhelytípus esetében ellenállóbbá teszi a társulásokat, egyfajta klímaőr szerepet biztosít a térszíneknek. Hogy melyik élőhely hol található, geoökológiai, biogeográfiai törvényszerűségek alapján alakult ki a földtörténet során.

Ezért ne akarjunk erdőt telepíteni értékes gyepterületekre, sziklagyepek, karsztbokorerdők vagy szikerek helyére, mert a megfelelőtlen környezeti adottságok nemcsak költségessé, nehezen fenntarthatóvá teszik a fásítást, hanem ilyen esetben degradálják az ökológiai hálózatot, sőt, hosszú távon kifejezetten ártanak a klímaalkalmazkodásnak is.

Tehát a természeti területeink fenntartása az elsődleges, új típusú zöldterületek létrehozására akkor van szükség, amikor már nem számolhatunk fenntartható, helyreállítható területtel.

Ezért nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogyan hívjuk fel a figyelmet egy védettségre érdemes természeti területre.

Hogyan lássunk hozzá?

Hogy erre a kérdésre gyakorlatias választ adhassunk, érdemes olyasvalakit megszólítani, aki mindkét oldalról átlátja a védetté nyilvánítás folyamatát. Az általunk elért, állami természetvédelmi munkatárs állampolgárként, magánszemélyként vitt véghez sikeres védetté nyilvánítási folyamatokat.

Balogh Szabolcsot, a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársát kérdeztük a legutóbb végbement tájmentéséről, Monorierdő új, helyi jelentőségű védett területének megszületéséről.

*

Hogyan szerettél bele ebbe a területbe?

Monorierdőn születtem, ott nőtem fel. A környéken bicikliztünk, játszottunk a srácokkal. Gyerekkoromban teljesen más képét mutatta a táj, mint manapság. Ez azért is szembetűnő számomra, mert az általános iskolában nagyon jó tanáraink voltak, akik a helyi természeti adottságokról, a helyi értékekről is beszéltek nekünk az országos természeti örökség mellett.

A Bogárzó-rétre és a régi erdők maradványfoltjaiba sokat jártunk, hozzátartozott az életünkhöz. Belénk ivódott a vidék. Később ezt erősítette a tájfutás is. Mindenkinek meghatározza az életét, hogy hol nő fel. Én a homokon, a jellegzetes homokpusztai gyepeken és erdők között töltöttem a szabadidőmet.

Mikor fogalmazódott meg benned, hogy tenni akarsz ezért a területért?

2015-2016-ban Monorierdőn dolgoztam az önkormányzatnál és mivel előtte földrajzot is tanultam, elkezdtem hely- és tájtörténeti adatokat gyűjteni. Nagyon fiatal településről beszélünk, így nem igazán kutatták még a tájtörténetét.

Elkezdtek gyűlni az információk és ez arra inspirált, hogy tájtörténeti szempontból feldolgozzam az eddigi gyűjtéseimet. Összehozott a sors a helytörténészekkel és ők is megerősítettek, hogy a nálam összegyűlt sok információval kezdjek valamit. Ekkor hoztam létre a Monorierdő Geographic Facebook-oldalamat.

Ez mikor volt?

A mesterképzésem alatt. Ott, Egerben találkoztam a Noszvaj Geographic törekvéssel, és egyből megihletett, ahogyan ösztönözték a közösséget. Aztán az idő előrehaladtával a helyi önkormányzat is felkért, hogy adjak elő a lakosságnak.

Az előadásaim során alakult ki az igény, hogy szervezzek egy túrát és terepen is mutassam be mindazt, amit eddig megtudtam a környékről. Ez olyan sikeres volt, hogy sokszor megismételtük. Azonban már a legelső alkalommal szembesülnöm kellett a jelen valósággal. Valaki szóbahozta, hogy a Bogárzó-rét is lehet, hogy napelem parkká fog válni.

Ez szíven ütött, hiszen egy rendkívüli biodiverzitású élőhelykomplex eltörlését jelentette volna.

A túrán résztvevő képviselőket a hely története pillanatok alatt meggyőzte, érezték, hogy ezt kötelességünk átgondolni. Ezt követően a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, az Ökológiai Kutatóközpont, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság, valamint későbbi munkahelyem, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság munkatársaival közösen elkezdtünk kidolgozni egy stratégiát a helyi jelentőségű védett természeti terület kialakításával kapcsolatban.

Ennek lebonyolításában már a helyi önkormányzati, valamint polgármesteri hivatali dolgozók is nagy szerepet vállaltak és lelkesen segítették a szakmai munkálatainkat a helyi civilekkel együtt.

Hogyan tudnak az állampolgárok védetté nyilvánítást kezdeményezni?

Elsősorban ismerni kell a területet. Nagyon szép dolog beleszeretni egy tájrészletbe és elhatározni, hogy küzdeni fogunk érte, de alapvető ismeretek nélkül csak nevetségessé tennénk magunkat. Először is, tudnunk kell a terület jellegét, van-e már rajta esetleg védettség, az milyen fokú, melyik nemzeti park igazgatósága alá tartozik, kinek a tulajdona, ki a kezelője, milyen besorolás alatt szerepel a településrendezési tervben.

Ezekhez az információkhoz könnyű hozzájutni?

Igen. Manapság a világhálón pillanatok alatt rá lehet keresni, a nemzeti parkok weboldalairól, az állami természetvédelem térképi felületéről, sőt, a közműtérképi adatbázisból ingyenesen tájékozódhatunk, de levélben is fordulhatunk a nemzeti parkokhoz vagy akár a kormányhivatalhoz is (Pest Vármegyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály, mint Országos Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztály), illetve érdemes felvenni a kapcsolatot az önkormányzat jegyzőjével.

Sokan azzal sincsenek tisztában, hogy Magyarországon minden lokáció valamelyik önkormányzathoz tartozik. Egy külterületen állva hogyan derítheti ki valaki a legegyszerűbben, hogy melyik település külterületén van?

Szerintem a legegyszerűbb és leggyorsabb, ami mindenki kezében ott van: egy okostelefon a Google Térképpel. Ha rákattintunk a térképre, oda, ahol állunk, egyből ki fogja írni alul a településnevet és az irányítószámot.

Tegyük fel, hogy már tudjuk, hogy az értékesnek vélt terület, amit láttunk, melyik településen van, azt is kiderítettük melyik nemzeti park igazgatósága a területkezelő, mert a nemzeti parkok igazgatási területei is teljesen lefedik az országot, (a nemzeti parkok igazgatási területe nem tévesztendő össze a védett területeket ábrázoló térképpel). Azt is tudjuk, mik az adott terület értékei. Hogyan tovább?

Nagyon szeretik az egzakt adatokat. Miért értékes a kérelmező szerint a terület. Ha nem tudjuk indokolni a terület védelmét védett fajokkal, a terület kultúrtörténeti értékeivel, akkor mindenképpen kérjük illetékes természetvédelmi őr segítségét ezek meghatározásában.

Hogyan érhetjük el ezeket a szakembereket?

Az igazgatóságnak címzett levélben kérjük azt, hogy a jól definiált terület kapcsán felvehessük a kapcsolatot az illetékes szakemberrel.

Rengeteg szakirodalom érhető el tájtörténeti és élőhelyvédelmi szempontból, és nagyon sok esetben maguk a szakemberek eleve ismerik azt a kis területet, amire az őrkerületükön belül a kérelmező hivatkozik. De mindenképpen ki szokták vizsgálni és a Nemzeti Park Igazgatósága köteles válaszolni az ilyen megkeresésekre.

Elég rutinosnak tűnsz. Miután híre ment a monorierdei bogárzói sikereteknek, már az ország számos területén védetté nyilvánításokat támogatsz a tapasztalataiddal.

Igen, egyre több önkormányzat keres meg bennünket.

Tehát működik? Sokszor hallom, hogy a természetvédelem nem prioritás a politikusok körében, úgysem fog sikerülni. De én azt látom sok helyen, hogy ez csak a lokálpatrióta és a hagyományos környezeti tájat előnyben részesítő lakosok meglétének kérdése.

Nagyon sok múlik a tálaláson, hogy a döntéshozók számára hogyan tudjuk bemutatni a terület értékeit, illetve, hogy a lakosság számára mennyire inspirálóan prezentáljuk. Mi a kirándulásokra elcsábítottuk a tulajdonosokat, a területek kezelőit, valamint önkormányzati képviselőket is, nem beszélve a lakosság köreiből az érdeklődőkről.

Nagyon sok múlik azon, hogy feléjük egyértelműsítsük, hogy miért fontos a jövő generációk, a település és az ő számukra a terület megőrzése, természeti helyreállítása.

Hogy lehessen látni több év múlva is ezt, ami nekünk tetszik, és nekik is tetszik, azon dolgoznunk, dolgozniuk kell.

Nagyon fontos, hogy ezeket a feleket koncepció mentén keressük meg, amiben a saját feladatainkat és szerepvállalásunkat is ismertetjük, és ne egy potenciális hatalmas feladatot dobjunk rájuk. Ugyanakkor ne is legyen egy egyszemélyes hadsereg túlbuzgó szerepvállalása, hanem a megfelelő tájékozódás után a megfelelő partnerekkel vegyük fel a kapcsolatot, nyújtsunk alternatívákat, jelezzünk választási lehetőségeket és azok várható hasznait vagy veszteségeit.

És hogy nézett ez ki konkrétan Monorierdő esetében?

Miután alaposan utánanéztem a területnek, felvettem a kapcsolatot a jelzett nemzeti parkokkal. Létrehoztunk egy dokumentációt a terület korábbi adataiból, úgy, mint a fajlista, a terület természetvédelmi és -táji jellegének leírása, valamint a kultúr- és tájtörténeti elemek felsorolása, kiegészítve az eddig ismert, a területre vonatkozó védelmi előírásokkal. Mert azt tudni kell, hogy a nem védett területeken is érvényesek különböző előíráscsoportok.

Ilyen például, ha ősi temetkezési hely található a területen, vagy mocsár, láp, ezek ex lege (mindenkor) védettek, valamint, ha például védett faj egyedei, fészkei, táplálkozási helyei azonosíthatók, ezek időszakos korlátozásokat jelenthetnek, és az is, ha a terület az ökológiai hálózat része, akár ökológiai folyosóként. Ekkor kell fontolóra venni, hogy az így feltárt adottságok indokolnak-e ennél szélesebb körű természetvédelmi védelmet, esetleg a környező terület bevonásával.

A jegyző részére átadott dokumentáció elkészülte után megkezdődhetett a védetté nyilvánítási folyamat. A jegyző kérte fel a képviselőtestületet, akiket előzetesen jól informáltunk a védetté nyilvánítás hatásairól, fontosságáról. Valójában bármelyik állampolgár kezdeményezheti, de jól veszi ki magát, ha a jegyző, vagy egy képviselő teszi azt.

Ma már nem elég kivonni a termelésből egy területet, vagy korlátozni az ott károsnak minősülő tevékenységeket, mert a káros folyamatok egy része emberi beavatkozás nélkül is végbemegy. A legtöbb értékes terület már szenvedett el olyan károkat, amelyek utat nyitnak az inváziós növényeknek és más problémák forrásai lehetnek. Hogyan lett a védetté nyilvánításból egy környezet helyreállítással kiegészített élőhelyrekonstrukció?

A helyi jelentőségű védett természeti területté nyilvánításnak Monorierdő településén hamar híre ment. Sőt, szakmai körökben is sokan felkapták a fejüket, hogy a Budapest környéki agglomerációban ilyen is történhet.

Ekkor ismerkedtem meg számos szakemberrel és nagyon jó barátságok köttettek. Nemsokára felhívott Németh András természetvédelmi őr kolléga, hogy a 10 millió fa helyi képviselői erősen érdeklődnek, hogy hol lehetne egy ökológiai erdősítést elkezdeni. Sőt, a Monorierdői Polgármesteri Hivatalból és az Egy Célért együtt Monorierdőért civil szervezetből is több jó ismerősöm is felkeresett, hogy segítsek nekik ebben a kérdésben.

Ekkor ismerkedtem meg dr. Toldi Noémival és Práczky Istvánnal. Ők elmondták, hogy a településünkre egykor igen jellemző erdősztyepp növényzetet szeretnék rekonstruálni különböző őshonos facsemeték és bokrok ültetésével. Őszintén szólva, nagyon megörültem ennek és azonnal felajánlottam segítségemet nekik.

Cikkünk következő részében a témát folytatva dr. Toldi Noémit és Dr. Aszalós Réka erdőökológust kérdezzük, a sorozat előző része itt érhető el.

The post Hogyan érhetem el, hogy védetté nyilvánítsák gyermekkorom természeti helyszíneit? first appeared on National Geographic.