Dalmadi Júlia az ételpazarlás csökkentésére épít vállalkozást egy olyan szegmensben, ahol a pocsékolás mértéke hatalmas, itthon még sincs ennek piaca.

A Secontaste granolái és krékerei az élelmiszergyártás során keletkező másodlagos alapanyagokból készülnek, ezek a legtöbb esetben a kukában végeznék. A cég portfóliót és célcsoportot bővít, hosszú távon pedig egy upcycling beszállítói programot is kialakítanának. Pazarláscsökkentés sörtörköllyel, csúnya gombákkal.

Júliáról és márkájáról 2022-ben írt először a Forbes, a Secontaste akkor még Ételmentő néven futott. Julcsi, aki egy olasz fenntarthatósági élelmiszer-innovációs képzést is elvégzett, 2018-ben készített először müzliszeletet a sörgyártás melléktermékéből, a sörtörkölyből.

Arra jutott, hogy itthon a nagy sörgyáraknak kiépült és stabil megoldásuk van a sörgyártás során keletkező melléktermék, a gabonatörköly elszállítására, de a kis kraftfőzdéknél ez rendszeres kihívás és jelentős költség is. Világossá vált, hogy rengeteg ilyen törköly keletkezik az országban, ami jó minőségű, tiszta és magas tápértékkel bír, és legjobb esetben állati takarmányként hasznosul.

A kísérletezéshez a First, a Horizont, a Monyo és a Csakajósör is mellé állt, az elszállítási költség fejében nekik adták a náluk keletkező törkölyt, vagy egy részét. Az Ételmentő Sörtörköly Granola bérgyártása végül a Ne pazarolj! csomagolásmentes bolt üzemében indult meg, és a forgalmazás is a fővárosi csomagolásmentes boltokban kezdődött 2021 augusztusában. Később a Kifli.hu új partnereket és új termékeket kezdett keresni, Júlia erre a lehetőségre is lecsapott, és első prototípusként logózott befőttesüvegekbe zárta portékáját.

Dalmadi Júlia // fotó: Sebestyén László

Mindenképp érdemes az exportra lőni

Julcsi a Cápák közöttben is feltűnt, hogy a növekedéshez további tőkét vonjon be, de a Cápák a terméknél leragadva megálltak azon a ponton, hogy „a sörtörkölyt egyáltalán nem kell megmenteni, hiszen az az állattartók számára egy igen értékes takarmány, jó pénzért veszik meg a gazdák a sörfőzdéktől”. Balogh Péter befektető, a műsor egyik cápája később ennek kapcsán azt írta a Forbesnak: „Az, hogy ha másra nem tudjuk felhasználni, akkor a disznók szívesen megeszik, nem jelenti azt, hogy ne lenne környezetkímélőbb és hasznosabb az értéklánc és feldolgozottság magasabb fokán megtalálni a közvetlenebb hasznosulását egy alapanyagnak.”

„Magasabb hozzáadott értékű terméket lehet belőle előállítani. A magyar agráriumnak pont az a problémája, hogy kimegy a nyersanyag X profittal, pedig egy komplexebb élelmiszer gyártásával további értéket lehetne belőle generálni, ráadásul akár nagyobb nyereséggel is” – mondja Pinczés Marianna, a Grapoila tulajdonosa. A hidegen sajtolt olajokat gyártó cég szintén az upcycling szemléletre épült, és más gyártók maradékából készít saját termékeket. A vállalkozás tavaly már 813 millió forintos árbevételt ért el. (A Grapoila-sztorit a Zöld Forbes 2013-as számában írtuk meg.)

Marianna számos külföldi expóra jár, és látja, hogy van haladás, de az upcycling termékek piaca még mindig gyerekcipőben jár. „Mikor tizenöt éve elkezdtünk ezzel foglalkozni, még a zero waste sem volt ismert fogalom, körülbelül tíz év kellett ahhoz, hogy bekerüljön a mainstraimbe. Az upcycling piacnak biztos kell tíz év, hogy igazán nyereséges legyen.

A magyar piac egyébként is nagyon kicsi, és az ennyire niche termékekből nem válhat egy nagy volumenű dolog, ezért mindenképp érdemes exportpiacot keresni.

Mi is abból élünk” – mondja Marianna.

Julcsi a műsor után sok visszajelzést kapott azzal kapcsolatban, hogy inkább szakértő és nem vállalkozó, de nem adta fel a céget, és azóta is tanul. Az Ételmentő ma már Secontaste néven fut, a granola mellé új termékek jöttek be, természetesen szintén másodlagos alapanyagok főszereplésével, az upcycling jegyében. Utóbbi egy értéknövekedést jelent, mivel a hulladékként kezelt anyagnak értéktöbbletet adnak. Míg két éve a vidéki csomagolásmentes boltokba való bekerülés volt a cél, ma már a külföld és a B2B szektor. Ehhez új termékeket is bevezettek, a granola mellett megjelent például a kréker is.

A brutál színes új csomagolás // fotó: Sebestyén László

Több bevétel a termelőknek és az egyéb szereplőknek is

„Rájöttünk, hogy az Ételmentő név több szempontból sem szerencsés” – mondja Julcsi. A leíró jelleg megtévesztette a vásárlókat, akik arra asszociáltak, hogy közeli lejáratú termékeket mentenek meg, és emiatt a fogyasztók és az iparági szereplők is sokszor összekeverték őket a Munch-csal. „Hálás vagyok nekik, hogy az élelmiszerpazarlást behozták a köztudatba, és mikor mi megjelentünk a piacon, már volt egy alaptudás arról, hogy ez egy probléma, amivel foglalkozni kell” – mondja Julcsi.

De sokat küzdött azért, hogy megkülönböztesse a két céget egymástól, hiszen míg a Munch az ellátási lánc végén történő pazarlás ellen küzd, a Secontaste már a gyártás pillanatától, ahol koncentráltan nagy mennyiségű pocsékolás történik. Már egy sörfőzés alkalmával több száz kiló sörtörköly keletkezik, ami Julcsinak már bőven elég alapanyag. Ezt egyébként jobb esetben állati takarmányként használják fel,, hogy a komposztba, vagy a kukába kerül.

A sörtörköly mellett már másodosztályú gombákat is felhasználnak, a Tunki-Tunkival közösen piacra dobtak egy gombás mártogatóst, ami ősztöl a Tunki állandó kínálatában is ott lesz.  A konzervgombának is csúfolt csúnya, de fogyasztásra abszolút alkalmas alapanyagot a szupermarketek esztétikai okokból nem veszik át. „Sok cég azért nem foglalkozik ezekkel a típusú alapanyagokkal, mert nem lehet kiszámítani, mennyi lesz belőle, vagy lesz-e egyáltalán.

Nekünk az az előnyünk, hogy alapból erre a kiszámíthatatlanságra rendezkedtünk be”

– mondja Julcsi.

Szintén új alapanyaguk a kávé, pontosabban a kávégyümölcs szárított héja és húsa, a cascara, és a kávézacc is.. „A kávét az is ismeri, aki nem issza, viszont azt már kevesen tudják, hogy hat kiló kávécseresznyéből csak egy kiló kávébab lesz. Az fel se merül – mivel sokan automatikusan azt hiszik, hogy fel sem lehet használni –, hogy a maradék öt kilóval mi lesz.” A cascara óriási mennyiségben keletkezik a feldolgozás során, és a fogyasztók is egyre inkább ismerik, ami a termelőknek is jó. „A kávétermelésben és az egész kávéellátásban nagyok az egyenlőtlenségek, abból, amit kifizetünk egy kávéért, nem sok jut vissza a kávétermelőhöz. Ha mi lehetőséget teremtünk arra, hogy a kávébab mellett a gyümölcsöt is értékesítheti, az a termelőknek és a többi szereplőnek is újabb bevételi forrásokat jelent” – mondja Julcsi.

Az upcycling gazdaságilag is megéri

A név mellett az egész arculat, így a csomagolás is erős változáson esett át, fontos szempont volt, hogy ha bekerülnek a nagy üzletláncok polcaira, a termék szinte leugorjon onnan. Felmerült egy papírhatású zacskó, ami önmagában hangsúlyozta volna, hogy a termék a fenntarthatóságról is szól, de végül a kimondottan rikító külső mellett döntöttek. Januárban jöttek ki az új arculattal, ami a Classmate Studio tervezett. A szuperszínes csomagolásnak már most több megkeresést köszönhetnek, egy disztribútor például egy szakmai kiállításon azért ment oda hozzájuk, mert feltűnt neki a csomagolás.

„Most inkább arra megyünk rá, hogy a termék finom, és tápláló.

A vevők még ritkábban vásárolnak azért egy terméket, mert az fenntartható, így mi is inkább azt hangsúlyozzuk, hogy rostban és fehérjében gazdag, szénhidrátcsökkentett rágcsákról van szó. Ezeket a hívószavakat már jobban ismerik a vásárlók.

Végeredményben még mindig az a fontos, hogy ízlik-e a fogyasztónak a termék: hiába fenntartható valami, ha nem ízlik, akkor ez teljesen mindegy” – mondja Julcsi. Tervezik azt is, hogy a későbbiekben az edzőtermeket is megcélozzák.

Julcsi szerint az upcycled termékeknek egyelőre az USA-ban van értelmezhető piaca, de már Nyugat-Európában is egyre erősödik az érdeklődés. A magyar piac kicsi, és már most külföldre is terveznek, az angol nevet sem választották véletlenül. Ugyan a Secontaste hallatán nekem kettős érzéseim vannak, mikor Julcsi elmondja, hogy az egyik legnagyobb amerikai szereplő Trashy néven fut, megnyugszom.

Pinczés Marianna úgy látja, az élelmiszeriparban egyre nagyobb a nyitottság, ha nem is kimondottan még az upcyclingra, de a fenntartható, zöld termékekre. „A greenwashing sem véletlen, mindenki zöldülni akar, mert a fogyasztónál az már plusz pont.” Szerinte, mivel a fogyasztókhoz is egyre inkább érdekli a fenntarthatóság, a gyártók is jobban érdeklődnek a zöldebb megoldások iránt. „A hulladék megsemmisítése energiával és költségekkel is jár, de az upcycling megoldásokkal a gyártók további bevételt tudnak generálni. Ehhez a legtöbb esetben kell egy nagyobb beruházás, de hosszú távon gazdaságilag is megéri” – mondja Marianna.

Saját márkás termékfejlesztés, beszállítói program

Julcsi 2022 augusztusában ült le Kaprinay Zoltánnal, a Bónusz Brigád egykori tulajdonosával, és Schuck Csabával, az Y Group tulajdonosaival, akik nem tipikus befektetési struktúrában léptek be. Tavaly akkor kapott tőlük tőkeinjekciót a cég, amikor épp erőforrásra volt szükség, de idén már a saját bevételt forgatták vissza. (A Transfood Mission Kft. tavalyi bevétele 16 millió forint volt.) „Mikor nincs sok erőforrás, az ember kénytelen kreatív lenni. Alapból a kollaborációban hiszünk, és bérgyártásban dolgozunk.” A gyártó része a termékfejlesztésnek, és a csomagoláson is szerepel.

Van, hogy egy harmadik szereplő is csatlakozik, ilyenkor a költségek is osztódnak.

A granola mellett most a másik fő termék a kréker, amivel először 2022-ben kísérleteztek. Az akkori 150 kilót a vendéglátóhelyek és sörfőzdék árulták, és még kézművesen készült. A vártnál jóval hoszzabb idő volt, míg gyártópartnert éa a gépi gyártásra is alkalmazható receptúrát kifejlesztették, de végül megoldották. „A krékeren nagyobb a marzsinunk, mint a granolán, utóbbi érdekes tanulótermék volt. A mai napig nem tudjuk olyan áron kihozni, hogy versenyképesek maradjunk.” A többi gyártóval szemben nekik komplexebb a termékük, időszakosan gyártanak, és a beszerzési volumenük is alacsonyabb. „A granolával csak akkor tudunk értelmezhető marzsint realizálni, ha direkt adjuk el a webshopban, nem ez fogja eltartani a márkát”

A kréker bevezetéséhez pénz kellett, amit végül közösségi finanszírozással oldottak meg. Kóstolókat is toboroztak, akik új ízötletekkel is segítették a termékfejlesztést. A magyar közösségi kampánygyűjtő oldal, a Brancs egyik legrövidebb és rekordösszegű  kampánya lett az övék, 49 nap alatt összejött a pályázott 5,3 millió forint, ebből csomagológépet vesznek. Marketingnek sem volt utolsó: a terméket a magánvásárlók is szerették, de elkezdték a B2B vonalat is erősíteni.

A kampány alatt három csomagot értékesítettek, a Művészetek Völgyének és az Oszkó Péter-féle OXO innovációs ötlettábornak is lett saját krékere.

A cél az, hogy ezekből folyamatos megrendelések legyenek, így a saját volumenük is tud nőni. Egyelőre még a meglévő ízekkel dolgoznak, de később bővítenék ezeket is.

„A mi értékajánlatunk leginkább a kereskedelmi láncoknak és élelmiszergyártóknak szól” – mondja Julcsi. Abban segítenek, hogy a beszállítók hogyan tudnak más beszállítóknak alapanyagot biztosítani a saját melléktermékeikből és vice versa. Ez lehet saját márkás termékfejlesztés, hosszú távon pedig szeretnének egy komplett beszállítói programot kialakítani. Julcsi szerint, ahogy az IFS minősítés (a nemzetközi élelmiszerbiztonsági tanúsítvány igazolja az élelmiszer-ipari termékek és a gyártási folyamatok biztonságát és minőségét.) is ma már sztenderd, az is elvárható, hogy a gyártók a pazarlás csökkentését is igazolják az üzemükben. Most ennek az alapjait fektetik le.

Ne azért ne kóstolják meg, mert drágább

Márciusban indult el a B2B lábuk, és diverzifikálták a portfóliót is, és a tavalyi tárgyalásaik is most érnek be. Egyelőre az upcycled termékek piacát építtik, nemcsak itthon, de már egy külföldi céggel is van együttműködésük. A nagy láncokban még nincsenek, de szeptemberben várhatóan ez is megtörténik. „Öngyilkosság lett volna egy darab termékkel bekerülni, mert csak a granolával nem tudtuk volna biztosítani azt a forgási sebességet és volument, ami a túléléshez kell. Kínos lett volna, ha bekerülünk, és három hónap múlva már nem vagyunk elérhetőek” – mondja Julcsi. A kréker szeptember végére már ott lehet az egyik szupermarket polcain.

Jelenleg a webshopon lehet tőlük rendelni, de ott vannak a csomagolásmentes boltokban, a delikateszekben, és a The Cuphub nevű nagykerben, ami főleg kávézókra van specializálva. A kréker árazása most lett végleges, szeretnék, hogy olyan árkategóriába kerüljön, mint a hasonló termékek a piacon, hogy a fogyasztó ne azért nem kóstolja meg, mert drágább. A nettó fogyasztói árat 890-1000 forint közötre lőtték be, de az ár függ attól is, hol árulják.

A nem másodosztályú alapanyagokat Julcsiék piaci áron szerzik be, ha a bérgyártó egyébként is rendelne ezek közül valamelyikből, akkor a költségeket nagykeráron fizetik ki.

A sörtörkölyért nem pénzzel fizetnek, a sörgyár a késztermékből kap, amit aztán értékesít, így jobban járnak, mintha eladnák a sörtörkölyt. A Secontaste intézi a logisztikát, de valószínűleg ennek a későbbiekben más lesz a módja. A gombát másodosztályú termékáron szerzik be, a kávézaccnál pedig szintén az a kávézó értékesíti a végtermék egy részét, ahonnan az alapanyag jön.

A végtermék eljuttatása a keletkezés pontjától a legnagyobb logisztikai feladat, ami függ a terméktől is. A sörtörkölyt most az alacsonyabb volumen miatt egy sörfőzdéből szerzik be, a főzés után a melléktermék a Secontaste tárolóiba kerül, amit átszállítanak a gyártóhoz feldolgozásra. Rugalmasnak kell lenniük, hiszen van, hogy nincs elég gomba, vagy épp a gyártónak nincs kapacitása az általuk kért alacsonyabb volumen feldolgozására. „Operatívan több feladatunk van, mintha egy alapbeszerzési feladatokat végeznénk” – mondja Julcsi. Most egy tonna sörtörkölyt tudnak hetente feldolgozni, ami repetúrától függően 1,5-1,7 tonna végtermék. A granolákat a tabi Living Food International Kft-vel, a krékereket a vecsési Rubók Kft-vel gyártják.

„Annak ellenére, hogy benne van a sör szó, a granolát inkább nők eszik. A krékert viszont mindenki” – mondja Julcsi a célcsoportról. A színes márkafrissítéssel a fiatalabb vásárlókat is be tudták húzni, de leginkább a milleniálok és a boomerek eszik a termékeiket. „Amellett, hogy fizetőképes keresetük van, ők azok, akik úgy nőttek fel, hogy mindent meg kell enni” – mondja Julcsi.

The post Julcsi rágcsát (és üzletet) csinál abból, ami másnak hulladék appeared first on Forbes.hu.