Míg néhány éve is még a kínai űrhivatal földet érő űrszemetei (rakétafokozatai) miatt morgolódott a világ, ma már nem kell a szomszédba menni egy jó kis becsapódó űreszköz-darabért. Egyre gyakrabban olvashatunk arról, hogy valamilyen ember készítette tárgy hullik le az űrből, nemrégiben egy floridai ház tetejét át is ütötte a NASA egy eszközének több mint fél kilós darabja. Egy másik SpaceX eszköz darabjai észak-karolinai területen szóródtak szét, földet érve , volt, amelyik egy háztetőn – közös ezekben, hogy hivatalosan el kellett volna égniük a légkörben, ám mégse tették.

A kanadai szántóföldeken talált darabok is arra hívják fel a figyelmet, csak idő kérdése, míg valódi tragédia lesz a fék nélkül a légkörbe dobált űrszemétből, számolt be a The Conversation. 

Elég vagy nem ég el

Az űrhajózás kezdete óta a légkörünket használjuk megsemmisítésre, több-kevesebb sikerrel. 1969-től fogva vannak adataink a nem elégő darabok felszíni becsapódásáról, számos különleges incidens „színesítette” a visszatérő űrszemét történetét (Skylab darab landolása Ausztráliában, szovjet radioaktív műholdtörmelék landolása Kanadában, stb.) – néhány alkalommal már sérülést is okoztak ezek.

Egy dolgot azonban nem okoztak: olyan változásokat, amelyek révén egyszerűen nem eshetne meg, hogy egy űreszköz darabja a kertünkbe zuhan, bárhol is éljünk a bolygón. Nem egyszer arra hivatkoznak az adott űreszközt korábban üzemeltetők, hogy a számítások szerint el kellett volna égjen a légkörben – talán lehet, hogy lassan újra kellene számolni, mi képes elégni és mi nem.

Mintegy 45 kiló

2024. február 9-én egy Axiom Space űrturistákat szállító Crew Dragon kapszula jött haza az Űrállomásról (ugyanez a magáncég viszi majd az ISS-re és hozza haza a magyar Kapu Tibort is). A kapszula szervizmodulja a légkörbe lépést megelőzően leválik az űrhajósokat szállító kapszuláról, és külön úton érkezik a légkörbe. (A nyitóképen a fehér, nyitott orrú, kúp alakú kapszula „hátsó fertálya”, a kékes színű, bordázott henger a szervizmodul.) A technikai részleteket tartalmazó környezetvédelmi hatástanulmányban, amelyet az USA repülési hatósága (FAA) adott ki, az szerepel, hogy „a szervizmodul a légkörbe lép és ott elég”.

Majdnem ez történt Saskachewanban is április végén. Hogy nagyjából értsük, mekkora darabról is van szó: maga a szervizmodul 3,6 méter átmérőjű és 2,8 méter hosszú henger. Addig, hogy a szervizmodul a légkörbe lép, még működött is a dolog, ám a következő lépés, amely szerint elégne, már nem volt megfelelő.

Darabjaira hullott ugyan, ám ezek a darabok valószínűleg nem értesültek az FAA dokumentumában foglaltakról, mert nem égtek el teljesen. A kanadai farmer 45 kilónyit talált meg belőle a szántóin, egy ekkora darab képes súlyos károkat okozni, vagy épp agyon is üthet valakit. Ez különösen azért aggasztó, mert egyre gyakrabban kerülnek elő ilyen darabok lakott területekről, vagy azok közeléből.

Nem most először

Már a legelső űrhajósokat szállító Crew Dragon küldetés után találtak Ausztráliában földre hullott darabokat a szervizmodulból. Azóta világossá vált, hogy minden egyes olyan alkalommal, amikor a legénységet hazaszállítja az űreszköz, ugyanez történik. Ne gondoljuk azonban, hogy itt egyedül a SpaceX eszközével van gond, a probléma ennél sokkal mélyebben gyökerezik.

Gyakorlatilag minden űrtevékenységet végző cég, legyen az állami vagy magán, hozzájárul eszközeivel ehhez. A már nem használható részeket egyszerűen engedik a légkörbe visszatérni anélkül, hogy irányítanák, hol is érheti el a felszínt. Az űrjogi egyezmények szerint a károkat annak kell megtérítenie, akinek az eszköze okozta, ugyanakkor amíg vannak egyes országokat felelősségre vonó jogi egyezségek (ilyen az ENSZ űrjogi egyezménye), az egyes szereplők jogi felelőssége – mint a most részletezett esetben a SpaceX – már homályba vész.

A kanadai farmertől a SpaceX most elszállított a földjére hullott darabokat, azonban nem volna ennyire egyszerű az eset, ha kárt okozott volna a visszatérő űrszemét valami méregdrága mezőgazdasági berendezésben, vagy emberéletben.

Mindennapos rakétaindítások

Mára már nem szenzáció, hogy a világűrbe küldünk valamilyen eszközt, a rakétaindítások szinte szó szerint mindennapossá váltak. Ennek köszönhetően már évente pár százalékra nőtt az esélye annak, hogy kárt okozzanak ezek.

A megoldást az jelenthetné, hogy irányított formában térne vissza a légkörbe minden efféle darab, ami persze gondos tervezést igényel, és nem is ingyenes. Emellett azonban az is problémát jelent, a hatalmas mennyiségű esemény miatt, hogy mi is történik a légkörünkkel az elégés során. Már most kimutatható hatásuk van az elégő daraboknak, és az ózonpajzs gyógyulását is késleltetik. Mindenképpen más megoldást kellene találni tehát erre a problémára.

Az űrtevékenységre szükség van, egyre inkább. Bolygónkon a hétköznapi élet ma már elképzelhetetlen az űreszközök nélkül, a telekommunikációtól kezdve a katasztrófavédelmen át a mezőgazdálkodásig.

Az viszont, hogy szükség van rá, nem mentesíti az üzemeltetőket a felelősség alól. Ehhez pedig olyan szigorú jogi szabályozásra van szükség, amivel a hosszú távú megoldás garantált.

The post Kanadai farmra zuhant a SpaceX űreszközének egy része first appeared on National Geographic.