A Forbes júliusi lapszáma egyetlen témáról szól: a szembenézésről. Más-más nézőpontból, de ugyanezt járjuk körül többek közt Jaksity György, Szabó Andrea, Orvos-Tóth Noémi és Jelasity Radován segítségével. Kepes András íróval is hosszan beszélgettünk a szembenézésről, elszámoltatásról és leszámolásról, na meg arról, hogy melyik szót a legnehezebb kimondani minden nyelven. Összeszedtünk öt erős mondatot az interjúból.

Fotó: Mohai Balázs, címlap: Nur Mohammed

1. „Állítólag minden nyelven azt a szót legnehezebb kimondani, hogy »tévedtem«.”

Kepes azt mondja, vele is előfordul, hogy belátja, tévedett. Többnyire már közvetlenül egy-egy beszélgetés után, hazafelé, amikor a lépcsőház szelleme szembesíti vele, hogy ahelyett, amit mondott, hogyan kellett volna fogalmaznia. Régi bölcsesség az is, hogy az ember a belátott tévedéseiből tanul a legtöbbet. Ezt magával viszonylag könnyen megtárgyalja, de mint mondja, „ahhoz nagyobb erő kell, hogy másoknak is bevalljuk”.

2. „A felnőttség számomra azt jelenti, hogy az ember kiáll magáért, megáll a saját lábán, és viseli a felelősséget a tetteiért. Az autokráciák ennek épp az ellenkezőjét követelik.”

Az egykori újságíró, tévés riporter, ma bestseller író úgy véli, nemcsak tizenhat évnyi, hanem sok száz évnyi sérülés áll mögöttünk, aminek zömét a mai napig nem sikerült feldolgozni, és ebben a hatalmi meggondolásból eltorzított, hazug történelmi narratívák is sokat ártottak. Úgy fogalmaz: aki mindig egy „apukától” reméli a megoldást, aztán ha apuka kudarcot vall, akkor őt hibáztatja, és nem képes szembenézni önmagával, az gyermeteg maradt.

3. „Az ember nem csak az agyával gondolkodik, a döntéseinket elsődlegesen érzelmileg hozzuk, részt vesz benne az idegrendszerünk, a belső szerveink, a testünk.”

Mostani interjúnknak, de legutóbbi könyvének is az egyik kulcsgondolata, hogy miért is hajszolja mindenki, szinte mindenáron a maga igazát. Kepes szerint minden ember örököl valamilyen értékrendet. Jön valamilyen családból, amely különböző történelmi és családi traumákkal küszködik, és ezek alapvetően meghatározzák a gondolkodásmódunkat. Sokkal erősebben, mint a racionalitás. Kutatások is azt mutatják, hogy amikor igyekszünk racionálisan felülbírálni az ösztönös döntésünket, akkor sem a legésszerűbb válaszokat keressük, hanem azokat, amelyek azt igazolják, hogy nekünk van igazunk.

4. „Csak úgy tudom elfogadtatni magam másokkal, ha én is elfogadom őket.”

Ezt már gyerekkorában – különböző országokban, eltérő kultúrákban, közösségekben felnőve – megtanulta. A személyisége és az élete eseményei korán rávezették arra, hogy a döntések előtt többnyire mérlegeljen, próbálja megérteni a másik véleményét, és ha nem is fogadja el, legalább megértse, milyen életesemények, tapasztalatok, indokok vezették a másikat ahhoz, hogy tőle eltérő következtetésre jusson.

5. „Az elszámoltatás, a számonkérés fontos, a leszámolás viszont sebeket ejt.”

Kepes szerint az elszámoltatás nemcsak anyagi, hanem erkölcsi értelemben is lényeges, de az egész csak akkor működik, ha önreflexióval párosul. Azt is mondja, mindig a győztesnek kell gesztusokat tennie. A kérdés az, hogy hol van a gesztusok határa, mi számít gesztusnak, mi bölcs belátásnak és mi együttműködésnek. De a gesztusoknak is csak egy tisztességes elszámoltatás után van helyük. Ami pedig a szétdúlt családi, baráti kapcsolatokat illeti, a hasonlóságokra kell helyezni a hangsúlyt. „A különböző világnézetek és kultúrák gyökeréig ásva kiderül, hogy az erkölcsi értékrendjük alapvetően hasonló.”

A teljes interjúért lapozz a júliusi Forbes magazin 42. oldalára!

The post Kepes András: Az elszámoltatás fontos, a leszámolás viszont sebeket ejt appeared first on Forbes.hu.