A hazai gyepek szórványosan előforduló ritkasága az apró vetővirág (Sternbergia colchiciflora), amelyre augusztus és október között bukkanhat rá a jó szemű megfigyelő. Az amarilliszfélék közé tartozó virág sárga, a talajból a virágzáskor csak a szirmok állnak ki. Az ember azt gondolná, mi sem egyszerűbb, mint egy sárga virágot észrevenni, azonban a gyakorlat egészen mást mutat.

A néhány centis virág valóban igen apró, így a rövid gyepből ki se nagyon emelkedik. Ott lehet jobban meglátni, ahol a gyep ritkás. A növény szép népi neve a kikericsvirágú sárika, a hivatalos nevét viszont az ihlette, hogy nagyjából abban az időben virágzik, amikor az őszi vetés zajlik. A növényfaj Észak-Afrikától a Kaukázusig terjedő területen, szórványosan él.

Ahhoz, hogy a vetővirág egyáltalában kidugja virágát a földből, csapadékra van szükség, és nagyjából az esőt követő 7-10 nappal jelennek meg a kis sárga szirmocskák a talajon. A ki nem nyílt virág leginkább pár elszáradt fűszálra hasonlít, ám, amikor az apró kelyhecske kitárul, már picit könnyebb meglátni. Száraz kora őszön nem bújnak ki a virágai a földből. A virágok beporzói apró (hangya méretű) vadméhek és hangyák.

A vetővirág sok szempontból különleges, talán a legérdekesebb a magvainak sorsa. A növényke tavasszal hoz levelet és magot, ez utóbbiakat zselészerű, tápláló, olajos burok vesz körül. Ez az úgynevezett hangyakalács vagy hangyakenyér, aminek az a feladata, hogy rávegye a hangyákat a magok terjesztésére. A hangyák felmásznak a növényke buzogányszerű termésére, kiveszik a húsos magvakat, majd elhordják őket.

A tápláló zselészerű húst aztán a hangyák lerágcsálják az elhurcolt magról, majd a számukra ehetetlen, szemétnek minősülő magot eldobják, az anyanövénytől távol. A termésérlelés ráadásul akkor zajlik, amikor a hangyák lárvái tömegesen fejlődnek.

E lárvákat a tápanyagokban gazdag hangyakaláccsal etetik azok a dolgozók, amelyek a rétet járva összegyűjtik az élelmet a vetővirág terméseiből. Az eldobált magvakból pedig majd – szerencsés esetben – újabb növényke fejlődhet.

Mire beköszönt a nyár, a növényből maximum a talajon heverő elszáradt levelek látszanak, és ezt követően maga a növény egészen nyár végéig a talajban pihen, hogy aztán néhány napra megmutassa napsárga virágait. Az efféle, az év jelentős részét a talajban töltő növényeket geofitonnak nevezik, ide tartozik például a közismert hóvirág, vagy a keltikék, csillagvirágok is.

Az apró vetővirág védett, természetvédelmi értéke 10 ezer forint.

The post Láthatatlan apróság a vetővirág first appeared on National Geographic.