Jókor érkezett a Luigi’s Mansion 2 HD, mert már itt volt az ideje egy kis rettegésnek. A 3DS klasszikusnak azonban bátran nekifoghatnak a kisebbek is, hiszen a szokásos Nintendo recept garantálja, hogy biztonságban lesznek.

Clank, Tails, Daxter, Max, Kazooie…. ugye milyen fura lista? Kell egy picit gondolkodni, hogy kik is ők, így hogy a legendás párosokból csak a másodhegedűsök nevét gyűjtöttük ki. Persze a cimbikkel kiegészülve már egész más a helyzet, s ebbe a körbe nagyon is illenek a vízvezetékszerelő tesók: Mario és Luigi. A prímet kettejük közül egyértelműen a piros sapis viszi, de a folyton zöld ruhában lófráló rokon is kivívott magának egy kis figyelmet az évek során, többek között a saját játékának, a három részt is megélt Luigi’s Mansionnek köszönhetően.

A széria meglehetősen különös ritmusban érkezett az elmúlt két évtizedben, ugyanis az első és utolsó rész között 18 esztendő telt el és míg előbbi Gamecube-on, utóbbi már Switchen debültált. A kettő között meg valahol félúton a középső epizód, amely viszont csakis 3DS-en, vagyis csakis az éppen aktuális kézi konzolon jelent meg (az akkori asztali platformok tehát kimaradtak – sem a már életciklusának végén tartó Wii, sem az új generációsnak számító Wii U nem látta vendégül a zöldruhást). Talán pont ez is az oka, hogy a Nintendora jellemző remaster dömping most ezt a részt pécézte ki magának, vagyis megkaphattuk a Luigi’s Mansion 2 HD-t. Ismét ellátogathatunk tehát Evershade Valleybe, ahol Luigi feladata a mágikus ereklye, vagyis a Dark Moon részeinek megtalálása lesz és az első rész főgonoszának, King Boo-nak az újbóli bekasztlizása.

Főként megint a grafika az, amit ennek a felújításnak is a leglátványosabb részeként említhetünk, s az bizony elég jól is sikerült. Szinte nem is lehetne megmondani, hogy nem egy új játékkal van dolgunk, s noha az öt esztendővel ezelőtti harmadik epizódtól ugyan elmarad a látvány, azért ezzel együtt sincs is miért nagyon szabadkoznia, nem fogott rajta az idő vasfoga. De közben az irányítás is fejlődött, részben azért is, mert 3DS-sel ellentétben két frankó analóg kart használhatunk, amellyel pontosabban vadászhatunk a szellemekre. Alapjaiban azonban a gameplay és a pályák nem változtak, így azért vannak mai szemmel furcsa megoldások, és ide tartozik a kameraszög is, meg a karakter saját tengelye körüli forgás.

Kellően élvezetes pontja a Luigi’s Mansion 2 HD-nak azonban továbbra is a Poltergust 5000 porszívó használata, amellyel nemcsak a szellemeket szívhatjuk be, hanem függönyöket, tapétákat, pókhálókat, szemétkupacokat is, valamint képesek vagyunk kisebb tárgyakat felkapni, esetleg propellereket megpörgetni. De az is hasznos, ha fordítva használjuk az eszközt és fújunk vele, például a szönyegek felcsavarása egészen biztosan mindig hoz valami extrát, de akár a továbbjutás kulcsát is. Mellette azonban a Dark Light nevű eszköz is nagy hasznunkra lesz, mert ezzel tudunk láthatatlan objektumokat felfedni (nem összekeverendő a sima zseblámpával, ami inkább az ellenfelek elvakítására szolgál a jobb látási körülmények biztosítása mellett).

Általánosan elmondható, hogy a helyszínül szolgáló kísértetkastélyok kivétel nélkül ötletesek és hangulatosak, a játékmenet folyton szolgáltat újdonságokat, egyedül a kissé idejemúlt játékmenet az, ami miatt húzhatjuk a szánkat. A felfedezés ugyanis kissé limitált, minden szegmens küldetésekre van darabolva és csak az arra az adott részre szánt szobákat járhatjuk be (alighanem a 3DS szerényebb lehetőségei miatt született meg anno ez a korlát). A legfrusztráloóbb talán az, amikor az aktuális küldetés meglepetésszerűen véget ér és E. Gadd professzor kiteleportál minket onnan, hogy egy végeláthatatlan monológgal “szórakoztasson”.

Kell tehát némi kompromisszum készség, de az az igazság, hogy a Luigi’s Mansion 2 HD így több mint tíz év elteltével, kisebb hibái ellenére is baromi szórakoztató. Talán az árcímke miatt húzhatják páran a szájukat, ami lehet túl lett lőve. Még úgy is, hogy kapunk egy ScareScraper keresztelt multiplayer módozatot, ahol egy toronyház 25. emeletéig kell feljutni. Sajnos ennek azonban hiába futhatunk neki négyen is, csakis neten keresztül kivitelezhető a közös játék, a local co-op, mint lehetőség kimaradt. Ezzel együtt is azonban kellemes órákat fog bárki eltölteni aki belefog a kalandba, a “félelmetes” hangulat okozta libabőr pedig hátha a meleg ellen is hatásos, amely a napokban mindenkinek próbára teszi a szervezetét.

Értéklés: 8/10
Fejlesztő: Tantalus Media
Kiadó: Nintendo
Platform: Nintendo Switch