A Forbes júliusi lapszáma egyetlen témát jár körbe: a szembenézést. Mások mellett Kepes András, Jaksity György, Szabó Andrea, Tóth Krisztina és Jelasity Radován is elmondja, hogy élték meg az elmúlt éveket, korszakot, és mi segíti szerintük a kollektív feldolgozást. Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológussal, az Örökölt sors és más bestseller könyvek szerzőjével is készítettünk interjút, ebből idézünk öt erős gondolatot.
Fotó: Mohai Balázs, címlap: Nur Mohammed
1. „Nálunk egy ártatlan süteményrecept kapcsán is lincshangulat tud kialakulni.”
Orvos-Tóth Noémi azt mondja, bár nem magyar sajátosság, azért mi, magyarok megosztottságban és agresszív kommunikációban élen járunk. Olvas német, angol és amerikai kommentfolyamokat is, de olyan szintű szélsőségesség, mint ami a közösségi médiában Magyarországon jellemző, ott ritkábban, vagy csak adott tartalmak alatt jelenik meg. Márpedig pusztán az agresszív kommentek olvasása is olyan szorongást tud előidézni, ami erőteljes pszichés megterhelést jelent.
2. „A magyar társadalom egyik visszatérő problémája, hogy a történelmi fordulópontokat gyakran nem követi valódi feldolgozás.”
Az író-pszichológus szerint egy ilyen hosszú és érzelmileg megterhelő időszak után természetes, hogy sok indulat van a társadalomban. A jelenlegi kormányzatnak is időre van szüksége, hogy alakítson a kommunikációs stílusán, miközben nyilván érzékeli azt a társadalmi igényt, hogy ne lépjünk túl egyik napról a másikra az elmúlt tizenhat éven. Sokan várják az elszámoltatást és azt, hogy világosan láthatóvá váljon, ki milyen törvényi vagy erkölcsi határokat lépett át, hogyan élt vissza a kezében összpontosuló hatalommal. Úgy látja, a kedélyek valószínűleg akkor kezdenek majd csillapodni, amikor az emberek azt látják, hogy ez nemcsak ígéret volt, hanem tényleg megtörténik.
3. „A megszégyenítésre épülő nevelési gyakorlat zsigerileg épült be az előző generációk tapasztalatába, ezért különösen nehéz változtatni rajta.”
Orvos-Tóth szerint ez a magyar társadalom egyik súlyos öröksége. Sok szó esik az interjúban a gyermekvédelemről, amiről azt mondja, lényegében a nulláról kell felépíteni. Nagyon sok múlik azon, hogy a gyermekek milyen intézményi környezetben szocializálódnak, hiszen nagyon könnyű maradandó lelki sérüléseket okozni egy embernek. Ezért az óvodának és az iskolának is olyan helynek kellene lennie, ahol a gyermek méltósága sérthetetlen.
4. „A bántalmazó párkapcsolatokból is átlagosan a hetedik próbálkozás után sikerül kilépniük az áldozatoknak.”
Nem egyik napról a másikra zúdult a nyakunkba ez a helyzet, hanem lassan, szinte észrevétlenül alakult ki ez a sok tekintetben egy abuzáló kapcsolatra hasonlító környezet, von párhuzamot Orvos-Tóth a bántalmazó kapcsolatok és az elmúlt tizenhat illiberális autokráciája között. A bántalmazó kapcsolatok természetrajzából pedig tudjuk, hogy amikor valaki tartósan tehetetlennek érzi magát, akkor a psziché sokszor éppen a túlélés érdekében korlátozza bizonyos érzések megélését. Bekapcsol egy elfojtó üzemmód, amely segít elviselni a mindennapokat. Amikor vége, és csökken a fenyegetettség, akkor kezdődik meg a valódi feldolgozás.
5. „A tartós félelem nem múlik el nyomtalanul, beépül az idegrendszer működésébe.”
Sőt, nemcsak a működésébe, hanem a gondolkodásba és a társas kapcsolatok működésébe is. Ebből mindig sok idő felépülni, mondja a klinikai szakpszichológus, így most sem lesz gyors a gyógyulás. És nyugodtan nevezhetjük gyógyulásnak, mert szerinte tényleg traumatikus hatással jár, ha akár az egyén, akár egy közösség hosszú időn keresztül fenyegetettségben és állandó készenléti állapotban él. Márpedig a magyar társadalommal ez történt.
A teljes interjúért lapozz a júliusi Forbes magazin 34. oldalára!
The post Orvos-Tóth Noémi: Nálunk egy ártatlan süteményrecept kapcsán is lincshangulat tud kialakulni appeared first on Forbes.hu.
