„Remélem, a mostani helyzet átalakítja annyira a filmesek hozzáállását, hogy nem adjuk fel az autonómiánkat és nem támaszkodunk ennyire erősen az állami finanszírozásra” – vallja Deák Dániel, a május 28-án kezdődő 14. Friss Hús Fesztivál alapítója. Sűrűek a mindennapjai, mert a fesztivál szervezése mellett arra vállalkozott, hogy kollégáival együtt megreformálja a teljes filmipart. Dániellel beszélgettünk elszámoltatásról, az SZFE-ről, és arról, hogy milyen bulikkal készülnek.
Forbes.hu: Nagy átrendeződés előtt állhat a magyar filmipar. Milyen hangulatban készül idén a Friss Hús Fesztivál?
Deák Dániel: Mindig nagyon felfokozott a készülődés, azért is szeretem, mert ki lehet szakadni a minket körülvevő valóságból. A fesztivál előtti két hónap már nagyon intenzív, akkor kezd megszűnni minden más, aminek a fesztivál a kicsúcsosodása, amikor ezzel kelünk és fekszünk. Most ez egy kicsit másképp alakult április 12. után.
A rendszerváltás a fesztiválra is hatással van?
Addigra már készen álltak a programjaink, amiket nem szerkesztettünk át. Fogalmunk sem volt, hogy mi lesz a kifutása a választásnak, és milyen hatással lesz a filmszakmára. Nyilván gondolkodtunk rajta, aktívan meg szoktuk tárgyalni egymás között a közéletet, de nem tudhattuk, hogy mi, mit mozgat meg. Hamar kiderült, hogy nagyon sok mindent. A film volt az egyik első terület szerintem, legalábbis a kultúrán belül, ahol elkezdtek aktívan gondolkodni és tenni a szereplők. Nagyon izgalmas és inspiráló munka, kis túlzással még egy főállás, de párhuzamosan fut a fesztivál előkészületeivel, aminek a kollégáim nem mindig örülnek.
Így született meg a Filmreform kezdeményezés. Összefoglalnád, hogy mit érdemes tudni róla?
Ez egy alulról szerveződő együttműködés, ami arra vállalkozott, hogy összegyűjti azoknak a filmes szakmai szervezeteknek a javaslatait, ötleteit, és jövőképét, amelyek aktívan összefogják az egyes területeket, mint például a Magyar Animációs Producer Szövetsége, és a Magyar Dokumentumfilmesek Egyesülete. Emellett újabbak is alakultak, megalapítottuk például a Magyar Filmfesztiválok Társaságát, amely a hazai filmes eseményeket tömöríti. A választások után volt egy nagygyűlés, elkezdtünk dolgozni egy anyagon, amit White Papernek nevezünk. Különböző problémákra ad választ, amiket rövid-, közép-, és hosszútávú kategóriákban strukturáltunk. Így lett egy több mint 100 oldalnyi anyag, amit valahogy szintetizálni kell még.
Ezt prezentáltátok az Eurocine nemzetközi szakkiállításon.
Igen, majd szimbolikusan átadtuk Nagy Ervinnek, és ezzel elkezdődött a párbeszéd. Most mindenki rendezi a sorait, a kormányzat oldaláról is. Az kiderült, hogy van szándék, és nagyjából ugyanazt gondoljuk az alaphelyzetről, de a konkrét részletek kidolgozása hosszabb folyamat lesz.
Nagy Ervin a Tisza-kormány képviselőjeként kapta meg a javaslatcsomagot. Mennyire áll fenn a veszélye annak, hogy a filmipar az egyik politikai helyzetből átkerül a másikba?
Nagyrészt rajtunk múlik, mert bármennyire megvan a jóindulat és a kezdeményezőkészség a politika oldaláról, ami szerintem most valóban megvan, teljesen más a két terület természete. A politikának is vannak érdekei és egy gondolkodásmódja, és nekünk is megvannak az érdekeink – ezt a kettőt most van esély korrekt munkakapcsolattá alakítani.
Az összefogást muszáj fenntartani, és azt is, hogy meg tudjuk fogalmazni saját magunkat, mert akkor nem tud maga alá gyűrni a rendszer.
A rendezvényen elhangzott az a mondat, hogy széllel szemben kellett eddig létezni. Szerinted most elmúlhat ez a túlélésszerű hozzáállás?
Sok mindenben erősen korlátoztuk magunkat, nem volt nyitott a filmes közbeszéd. Ezt mindenkinek magában kell lebontani, ami egy hosszas folyamat. Remélem, a mostani helyzet átalakítja annyira a filmesek hozzáállását, hogy nem adjuk fel az autonómiánkat és nem támaszkodunk ennyire erősen az állami finanszírozásra. Azon az állásponton vagyok, hogy szükség van rá, mert egyszerűen anélkül sok minden nem működne, nem tudnánk részt venni a nemzetközi körforgásban, ami nagy veszteség lenne a magyar filmnek, a kultúrának, és végső soron a gazdaságnak is. Viszont azt is gondolom, hogy muszáj rugalmasabbnak és kreatívabbnak lennünk, jobban együttműködni a piaccal, és érezni a közönségünk igényeit.
A független filmesek eddig is hasonlóra kényszerültek.
Abszolút. Ott azt kell okosan végiggondolni, hogy mi van akkor, ha nincs az a széllel szemben haladás, és azokat a projekteket nem feltétlenül kell olyan mértékben támogatni, mint egy alapvetően kulturális célú filmet, hanem inkább mint egy vállalkozási befektetést. Nem egy fekete-fehér világot látok ezen a téren.
Mit gondolsz arról, hogy Nagy Ervin szerint fontos lenne létrehozni a V4 országokkal egy közös filmalapot?
Mindenképp előremutató ötlet. Mi a Friss Hússal sok hasonló projektet csinálunk, és látjuk, hogy a regionális hálózatok sokkal jobban is működhetnek, mert nagyon hasonló helyzetben vannak a fesztiváljaink. Rengeteg olyan együttműködés lehetne, amivel kicsit nagyobbnak tudnánk mutatni magunkat, a fesztiváloknak és a filmeknek is jót tenne, ha tágabb perspektívában tudnánk gondolkodni. Ugyanez jól működik a skandinávoknál, a Benelux államoknál vagy a mediterrán országoknál, nem kell feltalálni a spanyolviaszt.
Mi a következő lépése a Filmreformnak?
A rövid távon megoldható problémákkal kell kezdeni, mint az adókedvezmény stabilizálása. Hosszú ideig szuper jól működött, ebben nagyjából konszenzus is volt minden érintett között, jobb oldaltól bal oldalig. Aztán egyszer csak itt is történt valami gikszer, és lett egy támogatási stop.
Tavaly nyáron szigorította a kormány az adókedvezmények kiosztásának folyamatát.
Igen, és ez valójában sosem oldódott fel teljesen. Volt, amikor kicsit elengedték, aztán megint visszafogták. Sosem tisztázták a helyzetet megnyugtatóan, aminek egyik következménye, hogy egy csomó külföldi produkció visszamondta a forgatást. Kényes dolog elveszíteni és újraépíteni ezt a bizalmat. Ezt biztos, hogy nagyon hamar meg kell oldani.
Annak a pártján vagy, hogy ennyire támogatva legyenek a nemzetközi produkciók?
Alapvetően igen, de itt is van mit finomhangolni. Sok tanulmány kimutatja, hogy összességében pluszos a nemzetgazdaságnak, és összességében a filmszakmának is, ha támogatva vannak, de jó, ha megjelenik erről a kritikai gondolkodás is. Meg kell nézni, hogy mik azok a területek, amik emiatt hátrányba kerülnek, milyen hatással van az árakra, és ezen keresztül a magyar filmek költségvetésére.
Megdobja a magyarok forgatási költségét?
Elképesztően felmentek az árak, mert egy világosító ugyanannyiért fog dolgozni a Dűnében, mint egy közepes magyar filmben. A független film sokszor szívesség alapon működött, ezért ott vissza tudtak adni valamennyit ezek a szakemberek. Szerintem hosszabb távú vízióként érdemes lenne végiggondolni, hogyan tud magasabb hozzáadott értéket teremteni a magyar filmszerviz, ami nem pusztán annyi, hogy olcsón pakoljuk a kábeleket, és megfőzzük a kávét.
Ebben jelenleg van egy rés a piacon?
Szerintem ebben nagy potenciál van. Nem akarok mindig a skandinávokkal jönni, nincs ilyen fétisem, de ott például a digitális filmgyártás területei, például az animáció és a VFX, elképesztően fejlettek. Nem azt mondom, hogy mindenképpen ebbe az irányba kéne mennie a magyar filmszakmának, de ez is egy út lehet.
Te is felszólaltál az Eurocine eseményén, és hangsúlyoztad, mennyire fontos, hogy a vidék is nagyobb teret kapjon. Erre szerinted valóban lenne igény?
Igény mindenképpen lenne rá. A Filmreform erre még nem tért ki részletesen, de szerintem sok olyan nagyváros van, ahol van filmes egyetemi oktatás, filmfesztivál, mozi, tehát megvannak a szükséges elemek. A Friss Húst is szeretnénk minél több helyre elvinni, és ott is az az alapfeltétel, hogy legyen egyetemi bázis, mert fontos közönséget tud adni. Ilyen mondjuk Pécs, Szeged, és Debrecen.
Átgondolhatnánk, hogyan lehetne ezt tovább erősíteni. Szerintem már önmagában az nagyon sokat tudna dobni a helyzeten, ha lenne egy szervező erő, ami például egy adatbázisban egyesíti ezeknek a városoknak a forgatási helyszíneit. Másik pillér a támogatás, mindezt pénzügyileg is lehetne motiválni.
Ráadásul ott akár olcsóbb is megcsinálni egy filmet, mert kevésbé telített a munkaerőpiac és alacsonyabbak az árak. Nem kell feje tetejére állítani a világot, nem kell egy filmstúdió az összes megyeszékhelyre, de egy ilyen típusú szerveződés jó kezdet lehet.
Kovács Gábor producer szerint szinte komikus, hogy megrendezzék idén a veszprémi Magyar Mozgókép Fesztivált, ami rengeteg közpénzből működik. Szerinted mit kell kezdeni azokkal, akik eddig kiemelkedően nagy támogatásban részesültek, az elszámoltatás pártján vagy?
Az elszámoltatásban van már egy olyan indulat, amit ugyan néha érzek, de nem szeretem, ha ez határozza meg a gondolkodásmódomat. Viszont az szerintem nagyon fontos, hogy lássuk őszintén, tisztán és indulatmentesen, hogy mik történtek. Ha valaki kapott százmillió forintot, akkor az hogyan hasznosult. Ennek nyilván van egy jogi része, amihez nem értek, de ha valami szabálytalanul történt, akkor annak utána kell menni. És van egy olyan része is, hogy a múltból való okulás miatt érdemes megnézni, hogy a mozgókép esetén a magyar adófizetők pénze jó helyre ment-e. Ha azt gondoljuk mi, filmesek, hogy szükség van egy filmszemlére, vagy mozgókép fesztiválra, akkor találjuk ki közösen, hogy azt hogyan csináljuk meg. Ehhez szerintem sok mindent ki tudunk olvasni a múltból.
Kisebb mértékben, de azért ti is részesültök a Filmintézet támogatásában.
Igen, amikor elkezdtük, akkor teljesen önerőből csináltuk, és alulról szerveződtünk, majd egy idő után először a Filmalap, aztán a Filmintézet is támogatott minket. Mindig annyit kértünk, hogy túl tudjunk lépni azon, hogy egy vetítéssorozat vagyunk. Én úgy különböztetem meg a filmvetítés sorozatokat a fesztiváloktól, hogy milyen vendégsereget, külföldi és szakmai vendégeket, milyen vetítésen kívüli programokat tud felmutatni az adott esemény, és hogyan tudja segíteni, mentorálni a közegét. Az alap szervezést nagyrészt kereskedelmi alapon is meg lehet csinálni, viszont minden, ami efölött van, az én olvasatomban már közszolgálatinak minősül. A megfelelő háttér biztosítása nélkül nem lehet ezeket nemzetközi színvonalon megcsinálni, például a bécsi rövidfilmfesztivállal versenyezve. Létezik persze szponzoráció, de Magyarországon azért ez sem a legegyszerűbb.
A kevés támogatás és szembeszél ellenére mégis Oscar-kvalifikáló fesztivál lettetek. Mivel sikerült ezt elérnetek?
Tavaly voltunk először Oscar-kvalifikáló fesztivál, ami nagyon komoly eredmény, mert összesen nagyjából húszezer fesztivál van a világon, amiből 180 Oscar-kvalifikáló, tehát elég szűk elit klubba kerültünk be. Egy összetett pályázatban kellett megindokolni az Amerikai Filmakadémiának, hogy miért vagyunk erre érdemesek, fel kellett sorolni az eddigi eredményeinket, terveinket, számokat kellett adni, például, hogy hány nézőnk van.
Hány nézőtök szokott lenni?
Körülbelül 15 ezer jegyvásárló szokott lenni, tavaly már több mint száz nemzetközi vendégünk volt, és a szakmai programjainkon is kétezer környékén van a látogatószám, ami elég jónak számít régiós szinten. A bécsiek talán fizető nézőben valamivel kevesebben is vannak. Általában egyébként nem szokták ilyen hamar megkapni a kvalifikációt a fesztiválok, mi is úgy tekintettünk rá, hogy előbb-utóbb majd összejön, de végül másodjára sikerült.
Milyen lendületet adott a fesztiválnak ez a mérföldkő?
Nagyon sok helyzetben hitelesítő funkcióval bír, például a Filmintézet számára is nagy eredmény volt, ezért prezentálhattunk nekik egy hosszú távú tervet, amit támogattak is. Más kérdés, hogy ezt végül idén nem tudtuk folytatni, mert sokkal kevesebb pénzt kaptunk, mint tavaly, ami az építkezés szempontjából nem volt könnyű. Persze láttuk, hogy mi történik, és őszintén kommunikált velünk a Filmintézet, szóval nem szeretném kárhoztatni őket, de nem volt egyszerű helyzet. A kvalifikációnak köszönhetően külföldön is könnyebben tudunk partnereket találni bizonyos projektekhez, és a filmeseknek is ez egy óriási hitelesítő erő, mert, ha valaki a világ másik feléről egy európai filmfesztivált keres, akkor könnyebben ránk talál. Eddig sokszor nekünk kellett olyan filmekért lobbizni, ami megtetszett más fesztiválokon, ma már ezek maguktól is megtalálnak minket.
A feldolgozott témák tekintetében érzékeltek különbséget a nemzetközi és a magyar pályázók között?
Igen, de eleve az az alaphelyzet, hogy a nemzetközinél mondjuk ötezerből válogatunk ki 40-50 filmet, ha minden szekciót beleszámolunk, míg a magyaroknál kétszázból 30-40-et. Sokkal kisebb a magyarban a merítés, és a nemzetközi nyilván a jéghegy csúcsa típusú válogatás, ahol valóban a világ legjobbjai gyűlnek össze. A magyarok is nagyon jók, de náluk kicsit más a program funkciója. Teljes képet akarunk adni a magyar rövidfilmről, ezért vállaljuk, hogy ez egy heterogénebb válogatás, akár minőségben is. Mindegyik film professzionális és jó, de kicsit máshogy.
A heterogén merítés ellenére érzékelhető egy általános hangulat a magyar filmeknél?
Mostanában válik számomra egyértelművé, hogy a magyar filmek mennyire pontos lenyomatát adják a fiatal tehetségek közérzetének. Nagyon lefojtott, céljait nehezen találó, dilemmázó, de ezen aktívan gondolkodó embereket lehet látni, akik olyan generációs kérdésekkel küzdenek, mint, hogy milyen kompromisszumokat vállaljanak azért, hogy legyen megélhetésük, vagy éppen szabadságuk, külföldre költözzenek-e, és hogy mennyire tudnak szót érteni a saját közegükkel. Idén lehet, hogy felszabadultabb lesz a fesztivál hangulata, nagyon kíváncsi vagyok, jövőre már lesz-e hatása a változásnak az elkészült filmekre. Biztos sok minden ki fog futni, ami már a csőben volt, de közben azt is gondolom, hogy a rövidfilmekre jellemző gyors reakció is várható.
Ha már említetted a tehetségeket, készültök egy hosszú távú mentorprogrammal is. Ez arra reakció, ami az SZFE-vel történt?
Részben arra is válasz, hogy sok hiányt látunk a pályakezdő filmesek készletében és eszköztárában. Keveset tudnak például a saját gazdasági lehetőségeikről, és nagy bizonytalanság van abban is, hogy milyen karrier döntéseket hozzanak. Ezekre jórészt nem készíti fel őket a felsőoktatás, és vannak szakterületek, ami felé nem igazán tudnak hatékonyan elmozdulni. Ilyen például a reklámfilm készítés, amivel most foglalkozni is fogunk. Spontán módon már többször kérdeztek tőlünk azzal kapcsolatban, hogy merre tovább, és kivel beszéljenek, ha reklámozni szeretnének.
Azok érdeklődtek, akik korábban indultak a fesztiválon?
Igen, akik sikeresen részt vettek a Friss Húson, és ott állnak, hogy van egy ígéretes rövidfilmük, de nem tudják, hogyan tovább. Ez elindított egy ötletelést, aminek az lett az eredménye, hogy a főleg reklámfilmekkel foglalkozó 235 gyártó házzal csinálunk egy közös képzéssorozatot, erről lesz majd egy beszélgetés a Friss Húson is. Egy hat alkalmas, gyakorlatorientált képzésben gondolkodunk, bevonunk egy ügynökséget, a Spice-t, és a Spart is, hogy egy nagy márka is elmondja a saját szempontját. Emellett ősszel indul majd egy mentorprogram is, ahol a Friss Pitch, vagyis a fesztivál filmterveket prezentáló fórumának győztese, és a legjobb 30 év alatti rendező vehet részt. Szeretnénk őket egy éven át kísérni, a legjobb 30 év alattinál van egy kész film, aminek segítünk majd a forgalmazásában, hogy minél több helyre eljuthasson, míg a Friss Pitchnél a filmterv fejlesztését követjük tovább, ami remélhetőleg el is készül.
Többször is beszéltél arról, hogy háttérbe szorult a rövdifilmek anyagi és szakmai támogatása is. A kormányváltás után szerinted ez hogyan alakul majd?
Nagyon sok rövidfilm az oktatási intézmények keretei között készül el, mint vizsgafilm, diplomafilm, vagy mint hallgatói projekt, erről szerintem érdemes lesz alaposan beszélni majd a két fő oktatási intézményben. Az SZFE-n és a MOME-n is hatalmas változások vannak, most azt látjuk, hogy nagyon megbolydult a helyzet. Fontos, hogy az újjászerveződő filmfinanszírozásban a rövidfilm megtalálja a helyét, akár egyéni alkotásként, akár jól működő produkciós cégek műhelymunkájaként.
Szerinted normalizálódni fog az oktatás helyzete a közeljövőben?
Kénytelen lesz. Nagyon sok múlik a hallgatókon, az oktatókon, és az egyetemi vezetésen, de úgy tűnik, hogy a kormányzat részéről az EU pénzek hazahozatala miatt komoly elvárás, hogy hamar normalizálódjon. Érzésem szerint a hallgatókkal most nem lehet bármit megcsinálni, az elmúlt időszakban megtanulták artikulálni az igényeiket. Más kérdés, hogy ez a filmtámogatásokba hogyan tud bekerülni, ezt szofisztikáltabban kell majd végiggondolni. Eddig a rövidfilm a tévés döntőbizottság alá került be a Filmintézetben, de valójában egyáltalán nem ott volt a helye. Teljesen abszurd volt, mert a tévék nem akarták, a közmédia sem, ami az alkotókat is lehetetlen helyzetbe hozta. Az egy kínzó és a mai napig megválaszolatlan kérdés, hogy miért nincs helye egy olyan válogatásnak a közmédiában, ami olyan rövidfilmeket gyűjt össze, amik végignyerték a fesztiválokat és a magyar kultúra hírét vitték szerte a világban. De az biztos, hogy a rövidfilmfinanszírozás alapvetően strukturálisan nem a televíziózáshoz tartozik.
Az egészet arról az oldalról is végig kéne gondolni, hogy ha függetlenítjük is az oktatási intézményektől, a rövidfilm mindig egy tehetséggondozási ügy is.
Én harcolok azért, hogy ne csak így tekintsünk rá, mert szerintem önmagukban ezek a filmek csodálatosak és értékesek, mi pont azért dolgozunk, hogy legyen meg a közönségük, és ne csak egy gyakorlóterepként tekintsünk rájuk. Ettől függetlenül azért ez így van, mert sok mindent egyszerűen a rövidfilmen keresztül lehet kipróbálni. A Filmintézetnek van egy Inkubátor programja, ami első filmeket támogat, szerintem azzal is érdemes lenne ezt valahogy összehangolni.
A mentorprogramok mellett mikkel készültök még idén, lesz valami újítás a Friss Húson?
Indítunk egy új műfaji szekciót, amiben olyan alkotásokat gyűjtünk össze, amik jól ismert filmes műfajokat gondolnak újra, akciófilm, sci-fi, horror, ilyesmik, elképesztően szórakoztató filmek lesznek ebben. Minden évben van egy ország, amit kiemelünk, ezúttal Nagy-Britannia, és rá kell ébredni, hogy Brexit ide vagy oda, egy filmes nagyhatalomról van szó. Lesznek LMBTQ-s rövidfilmek is, amik meleg témákat dolgoznak fel, eddig is voltak, de egy kicsit óvatosabban kezeltük, hogy meg tudjuk őrizni. Illetve most először több bulit is rendezünk. Pénteken az Akváriumban lesz az Electronic Beatssel egy közös bulink, ahol ehhez kapcsolódó filmek is lesznek, és a Toldiban is lesz egy esti esemény szombaton.
The post Oscar-kvalifikáló fesztivált építettek, most a teljes magyar filmipart reformálnák meg appeared first on Forbes.hu.
