A kis bozótmoa (Anomalopteryx didiformis) nagyobb pulyka méretű volt, az új-zélandi óriásmadarak legkisebb termetű képviselőjeként. Ő és a többi 8, nagyobb termetű moafaj is kihalt, néhány száz évvel ezelőtt. A moa csontvázára rápillantva a „valami fura” érzése nem véletlen: nemcsak röpképtelen volt e madár, hanem egyáltalában nem voltak szárnyai.
Most egy kutatócsoportnak egy hím madár csontmaradványaiból sikerült DNS-t kivonni, és összeállítani ennek segítségével a kihalt faj genomját. A röpképtelen moák azt követően haltak ki, hogy a 13. században a polinézek (és velük a kutyáik) megérkeztek és megtelepedtek Új-Zélandon is. Részint a vadászatuk, részint a már ekkor elkezdett tájátalakítás lett a vesztük.
A moák csontjaiból korábban már vontak ki DNS-töredékeket, ezekből a rokoni szálaikra következtettek, most azonban mind a mitokondriális, mind a sejtmag DNS-üket sikerült feltérképezni, ez utóbbi 85 százaléka vált ismertté. A moa és a ma élő legközelebbi rokonai (ez a dél-amerikai tinamu) evolúciós útja már 70 millió éve különvált, így különösen nehéz feladat volt a DNS elemzése.
A kis bozótmoa Új-Zéland erdős területeinek lakója volt, néhány éve sikerült kideríteni, mivel táplálkozott, most számos újabb tulajdonságát derítették fel a genetikai adatok révén. Az egyik legizgalmasabb kérdésre is választ kaptak a kutatók, kiderült, hogy hány egyedből állhatott a faj: nagyjából 237 ezer kis bozótmoa alkotta a populációt. Bár a kutatók maguk is megjegyzik, ez valószínűleg túlbecsült adat lehet, mert feltehetően ennyi egyedet nem tarthatott volna el a környezet.
A moa érzékszerverinek működésére is rápillanthattak a szakemberek, kiderült például, hogy valószínűleg ultraibolya tartományban is láthatott a moa, és feltehetően remek szaglású is volt (a madarakra néhány kivételtől eltekintve nem jellemző a jó szaglás).
A moa koponyái is erre utaltak, így könnyen lehet, hogy a táplálék keresésében igen fontos szerepet kaphatott a szaglás. A faj képes volt a keserű íz érzékelésére is a génjei alapján.
A szárnyak kialakulásáért felelős génjei ugyan megvannak még e madárnak, azonban ezek a gének nem aktívak, vagyis nem tudnak ezek alapján kifejlődni a szárnyak. A moa volt egyébként az egyetlen madár, amely teljességgel elveszítette a szárnyait – a kis bozótmoa nevének első tagja, vagyis az Anomalopteryx is erre utal, rendellenes szárnyút jelent.
The post Több száz éve kihalt moa genomját állították össze first appeared on National Geographic.
