Idén július 6-án rendezték meg ismét Drégelypalánkon a Szondi Várjátékokat a híres vár lábánál. Az ünnepélyes megemlékezés, koszorúzás után történelmi bemutatók és egyéb programok zajlottak korhű ruházatban színes középkori kavalkádot idézve, ahol elmerülhettem a kor szellemében.
Pásztor Ildikót, a Drégelyvár Alapítvány kuratóriumi tagját és koordinátorát kérdeztem arról, hogyan próbálták Szondi György és vitézei emlékét ápolni a múltban és korunkban. Megtudtam, hogy 1868-ban megalakult a Szondi Emlékbizottság, hogy emléket állítsanak Szondinak és hőseinek.
Közadakozásból felépítették a Szondi emlék-kápolnát, melyet 1885-ben szentelt fel Simor János esztergomi prímás. 1896-ban, a millennium évében az ország minden részéből származó hársfákat ültetettek a kápolnához vezető út mentén és az épületet övező területek köré. Az egész ország hálájának és a hősök tiszteletének jelképe ez az emlékfásítás.
A kápolnát az idő vasfoga viszont nem kímélte, ezért 1975-ben lebontották. Ezzel a Szondi-kultusz hosszú évekre elcsendesedett.
1989-ben a diósjenői Teszáry Károly – a Drégelyvár Alapítvány 86 éves tiszteletbeli elnöke –, aki maga is a Börzsönyben nevelkedett, mivel édesapja erdész volt, gyakran látogatott a várba. Látta, hogy évről-évre pusztul, elhordják a köveit, egyre inkább bozóttengerré válik a terület.
Megfogadta, hogyha felnő, megmenti a várat. Tanulmányai elvégzése után erdészetvezető, majd a Duna-Ipoly Nemzeti Park börzsönyi tájegységvezetője lett. 1989-ben úgy látta, elérkezett az idő, a várért ténylegesen tenni kell, különben végleg az enyészeté lesz. 1991-ben létrehozta a Drégelyvár Alapítványt, amelynek fő célja, hogy megmentse Drégely várát a pusztulástól.
Több mint harminc éve rendezik meg
„Az elmúlt több mint harminc évben 1500 köbméter falat építettünk be” – számolt be róla Pásztor Ildikó. „A vár a Nemzeti örökség része, Történelmi és Nemzeti Emlékhely, de sajnos az utóbbi 10 évben már nem tudunk építkezni, mivel nincsenek pénzügyi forrásaink, hogy tovább haladjunk. Mindig arra törekedtünk, hogy ne egy »új« várat hozzunk létre, hanem hiteles régészeti kutatásokra, feltárásokra támaszkodva folyjon a feltárás, állagmegóvás.”
A vár építésével egyidőben Drégelypalánk község önkormányzatának kezdeményezésére először 1992-ben, a vár ostromának 440. évfordulóján került megrendezésre a Szondi Várjátékok.
Kiemelten fontos, hogy az eseménnyel felhívjuk a figyelmet Drégely várára, hiszen a katonabecsület, a hősiesség, a hazaszeretet jelképe. Vitézei az életüket adták a hazáért, közel négy napon át védték a várat.
„Mi, drégelypalánkiak és a környékbeliek azon dolgozunk, hogy mindezt többeknek megmutassuk, továbbadjuk gyermekeinknek a tradíciókat. A Szondi Vitézei hagyományőrző csapat többek között ezért alakult meg” – mondja Pásztor Ildikó.
„Az Alapítvánnyal minden lehetőséget megpróbálunk felkutatni, hogy pályázati forrásokhoz jussunk. Mérvadó a személyi jövedelemadó egy százalékának felhasználása. Ezen felül Magyarországon egyedülállóan Drégelyvár kőjegyet is árusítunk. Az ötszáz vagy ezer forintos kőjegy megvásárlásával bárki hozzájárulhat az értékmentéshez, valamint lehet egy darab köve Drégely várában.”
A csoport másfél évtizede elhelyezte Drégely várában az úgynevezett Látogatók könyvét egy kis faládikában. A várnak már számtalan ilyen látogatói könyve gyűlt össze az évek során, amelybe a kirándulók bejegyezhetnek, megoszthatják érzéseiket, gondolataikat, esetleg kritikát vagy elismerést fogalmazhatnak meg a munkánkkal kapcsolatban. „Ebből – a látogatók bejegyzéseiből – immár a második kötetet jelentettük meg. Reméljük, hogy ezen kezdeményezések által is minél több honfitársunk kapcsolódik be a vár megmentésébe” – meséli.
Már a 13. században állt itt vár
Hogy a történelem során, évszázadok alatt mi is történt pontosan e helyen, arról Szolnoki Tamás középkor szakirányú régészt, múzeológust, a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum munkatársát kérdeztem.
Drégely várát feltehetően a 13. század második felében építhették, 1285-ből származó okleveles említésekor már biztosan létezett Castrum Dragul néven. 1274-ben az eredetileg Kacsics nembeli Marót birtokát (akkor még Dragul falu), annak kunokhoz pártolása miatt a Hont-Pázmány nembeli Ders és Demeter kapta birtokul.
Feltehetően Demeter comes kezdte el a vár építését. Csák Máté tartományi uraságának kiépítése során, ezt a várat is elfoglalta. Csak 1321 után – halálát követően – tudta visszafoglalni Károly Róbert, ugyanis 1328-ban biztosan királyi várként szerepel az írásokban.
1390-ben Tari László főnemes kapta adományul Zsigmond királytól, mivel segítette trónra jutását, majd 1438-ban Albert király adományozta az esztergomi érseknek. Kisebb kitérők után az esztergomi érsekség birtokolta a várat, amit az egyház főleg vadászkastélyként használt.
A Börzsöny térsége különbözik Nógrád vármegye többi részétől, feltehetően kiemelt helyszín lehetett, mivel az Ipoly révén, Esztergom és a Duna viszonylag közel található. A királyi udvar könnyen megközelíthette. Így a Börzsönyben és szűk környezetében nem csak az esztergomi érseknek, hanem a váci püspöknek és a johannita kereszteseknek is voltak birtokai.
Hősi halált haltak
A köztudatba leginkább a Szondi György-féle 1552. évi vereség okán került. Az ostromot viszont megelőzte, hogy 1549-ben a lőportorony fölrobbant, így a támadáskor romos állapotban állt a vár.
Ha még korábbra tekintünk, mondhatjuk, hogy a sorsa már 1543-ban megpecsételődött, amikor Esztergomot elfoglalta a török. (Budát 1541-ben.) A foglalások során az újabb határhadjárat 1552-ben indult a nógrádi végek ellen; akkor foglalták el a legtöbb várat Nógrád vármegyében az ellenséges seregek, ahogy Drégelyt is.
146 fő ugyan sikeresen védte néhány napig a várat a többezres túlerővel szemben, ám kénytelenek voltak kitörni, így hősi halált haltak.
Jelen várjátékok is részben erre emlékeznek, valamint irodalmi műveinkben is visszaköszön, számos szerzőnk foglalkozott a témával. Tinódi Lantos Sebestyén, a korszak leghíresebb versmondója igen korán megénekelte az itteni várvédők hősi sorsát.
Sokáig afelé mutattak a kutatások, hogy 1552 után már nem volt különösebb szerepe a várnak, nem is használták, ellenben ismerünk olyan törökkori zsoldjegyzékeket, amelyekben rendelkezésre áll az adat, hogy hány török katona állomásozott a vár területén. (A 17. század vége felé pusztulhatott el véglegesen, amikor már valóban kevésbé használták.)
1575-ben fölépült Drégelypalánkon, a település belterületén egy palánkvár létesült, ahol alapvetően lovasalakulatok állomásoztak. A két várat egyidejűleg használták mintegy erődrendszerként, így magaslati megfigyelőpontként változatlanul jelentős szerepet töltött be a kővár.
Számtalanszor indítottak innen portyákat, pontosabban Palánk területéről. A mindenkori védők mennyisége szintén azzal függött össze; hogy éppen milyen hadmozdulatokra készültek a törökök.
Régészeti kutatások kezdődtek
Egy rövid kitérő, hogy miben is különbözik a palánkvár és a kővár: a palánkvár egy fa-föld konstrukció, amely úgy készült, hogy az oszlopokat leásták, leverték és mellé, közé agyagot döngöltek. Ez működött védelmi rendszerként.
A klasszikus kőváraknál követ és habarcsot használtak, ezt időtállóbb. A palánkvárak könnyen leégtek, de az agyag, amivel kitapasztották a gerendák, oszlopok közét, azok ilyenkor átégtek. Ezeket nagy számban találják meg a régészek a feltárások során, így a palánkvárakat viszonylag könnyen lehet azonosítani, hiába pusztul vagy rohad el a palánkerősítések fa része.
Visszatérve a vár történetére, 1593-ban foglalták vissza Pálffy Miklós seregei. Mindez egy visszafoglalási hullám része volt; sorra vették vissza a keresztény seregek a nógrádi várakat.
Nem csupán történeti forrásokban bővelkedünk Drégely történetét illetően, a régészeti források szintúgy igen gazdagok. Az 1990-es évek végétől 2010-ig jelentős régészeti munkák folytak Majcher Tamás, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Forgách-Lipthay Kastélymúzeum régészének vezetésével, a vár helyreállítása megtörtént. Az általuk végzett munkának köszönhetően manapság ez található az egyik legjobb állapotban a nógrádiak közül a hollókői után.
2013-2014-ben a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum munkatársainak részvételével folytattak a vár déli részén feltárásokat, illetve folyamatosan terepbejárásokkal kutatják a várat és környezetét is. Megtalálták egy ostrom helyszínét, amely az 1552-es ostrom területe is lehetett. Viszont ezen a déli oldalon lehetséges, hogy más ostromok is zajlottak, mivel ez a leggyengébb, a legkönnyebben bevehető rész.
Az ostrom emlékei
A közeli Tábortető nevezetű területen a régészek egy ostromtábort valószínűsítenek, amit a leletek is kezdenek alátámasztani. „A leletgyűjtést idén, 2024-ben szeretnénk folytatni és még több információt gyűjteni ezzel kapcsolatban” – mondja Szolnoki Tamás.
A helyiek körében az a szóbeszéd él, hogy a vártól délre magasodó közeli dombocska Szondi György sírja, viszont ezt a régészeti vizsgálat nem tudta megerősíteni, ellenben a domb közelében található egy olyan ostromhelyszín, ahonnan biztosan lőtték a várat, és támadásokat vezettek annak irányába.
Tóth Krisztián régészeti osztályvezető, szintén a salgótarjáni Dornyay Béla Múzeum munkatársa a fentieket kiegészítette azzal a nem elhanyagolható ténnyel, hogy Drégely várát is számításba véve Nógrád vármegye bővelkedik leginkább épített hadi örökségben. A teljesség igénye nélkül: Nógrád mint névadó, valamint Szanda, Buják és a már felújított Hollókő várai, továbbá a salgótarjáni Salgó, Somoskő.
Összesen, ha számításba vesszük a kisebb kő, illetve főként fa-föld szerkezetes várakat is, együttesen mintegy hetven ismert a vármegyéből. Az elmúlt években a múzeum műszeres lelőhely-felderítéssel és tájrégészeti megközelítéssel kezdte el középkori erősségeink és környezetük vizsgálatát.
Írta: Kollár Edina
The post Többezres túlerővel szemben védték a várat a hős magyarok first appeared on National Geographic.
