Egészen elvarázsolja a játékost a Woodo, de nem az afrikai eredetű formában. Egy bájos kis mese némi fejtörővel nyakon öntve.
Néha megéri máshogy gondolkozni. Sőt! Az összes nagy gondolkodó, feltaláló már ott beelőz minket, hogy szimplán hamarabb gondol valami pofonegyszerűre és aratja le a busás gazdagságot az orrunk előtt (mi meg hülyének érezzük magunkat). Vegyük például a hidden object műfajt! Tudjátok, amikor rejtett tárgyakat, személyeket kell megtalálni egy zsúfolt képernyőn. Mi lenne, ha mindez fordítva történne? Vagyis nem megtalálni kell a tárgyakat, hanem elhelyezni.
A Woodo pontosan erre az alapötletre épít és teszi ezt egy hihetetlenül bájos köntösben. A játék nagyon szép renderelt helyszíneket tár elénk, olyan mesés figurákkal és környezettel, mintha csak gyermekkorunk valamelyik menő története elevenedett volna meg. Mini (és nem olyan mini) fából készült diorámákat kapunk, amelyekbe nekünk kell megtenni a kiegészítéseket, vagy szebben mondva betölteni a réseket. Egy-egy szereplő, testrész, vagy tárgy helye csak a formája alapján látszik, egy rakás elem közül meg nekünk kell kiválasztani a megfelelő, immár színezett darabot és a helyére illeszteni.
Hazudtam tehát, mert az ötlet valójában egy 3D-s kirakós – mondhatnánk. Valójában azonban sokkal több annál. Egyrészt a készítők igyekeztek pályáról pályára picit megvariálni a receptet és mondjuk nem szabadon választottra hagyják a játékos boldogulását, hanem fixen adnak egy elemet, hogy “tessék, ezt illeszd be öcsi!”. De akad olyan is, amikor a játéktérre egyszerre ki van öntve minden (néha persze akár el is dugva) és előbb meg kell találni, aztán a helyére rakni a darabokat.
Túlságosan is egyszerűnek hangozhat a Woodo játékmenete, s minek is tagadjuk: az is. Viszont mint tudjuk, a jó szórakozáshoz nem kell más, mint néhány pofonegyszerű dolog. Az addiktív keresgélős feladatok és a tüneményes kinézet mellé azonban egy sztori is dukál. Nem az Oscar gyanús fajtából, hiszen már ezerszer láttunk hasonló felnövés történetet, de pont annyira bájosan előadva, hogy ezeregyedjére se legyen unalmas.
Főhősünk egy Foxy nevű, kissé elkényelmesedett városi rókalány, aki a megszokott séma szerint a nyár egy részét uncsi falusi környezetben kénytelen tölteni. Még szerencse, hogy nála van a mobilja, mert még halálra unná magát. Azonban történik valami mágikus. Nem nem merül le a telefon, de végül is Foxy rájön, hogy azon túl is van élet, valamint hogy érdemes felfedezni a környék szépségét, amihez remek játszópajtira lel egy Ben nevű békasrác személyében.
Összesen 12 helyszín és 1676 puzzle darab vár ránk, ami nem tűnik soknak, de azért 5-6 óra így is szépen el fog repülni a kirakóssal. A pályákat persze szabadon zoomolgahatjuk, forgathatjuk, ha pedig elakadnánk, segítség is akad. Amikor pedig már nagyon lendületben vagyunk, akkor a játék is helyére rak egy-egy elemet (de ezt ki is kapcsolhatjuk, ha maximalisták vagyunk). Nagy meglepetéseket tehát nem tartogat a Woodo, ellenben stresszmentes, kellemes kikapcsolódást igen. Remélem sok DLC készül majd hozzá, mert szívesen visszatérnék ebbe a takaros kis fából készült világba.
Értékelés: 8/10
Fejlesztő: Tiny Monks Tales
Kiadó: Daedalic Entertainment
Platform: PC, PS5, Xbox Series X|S, Nintendo Switch 1-2
