Az elinflált emléknapok körül ritkán bugyognak komoly indulatok, most azonban a Balkán békéje is múlhat a srebrenicai népirtás nemzetközi emléknapjáról szóló ENSZ-szavazáson. Valószínűleg éppen a kérdés politikai érzékenysége miatt halasztották el a döntést néhány napja, de ezt nehéz lesz a végtelenségig húzni: a kérdés mostani állás szerint május közepén kerül az ENSZ-közgyűlés elé, várható hatásai pedig kiszámíthatatlanok.
A boszniai Szerb Köztársaság (Republika Srpska) oroszbarát elnöke, Milorad Dodik azzal fenyegetőzik, hogy ebben az esetben a szerb entitás a Daytoni Egyezményt felmondva kikiáltja függetlenségét, vagyis kiszakad Bosznia-Hercegovinából. Bár Dodik évek óta zsarolja ezzel a világot, ezt idáig alapvetően blöffnek volt szokás tekinteni. Most azonban jóval többen tartanak attól, hogy Orbán balkáni patronáltja tényleg beváltja az ígéretét.
Hogy 1995-ben a boszniai szerb főparancsnok Ratko Mladić katonái brutális tömeggyilkosságot követtek el Srebrenicában, nem kérdés, bár a számokat és a történtek minősítését a szerbek a kezdetek óta gyakran vitatják. A hágai nemzetközi büntetőbíróság ugyanakkor már 2008-ban népirtásnak nyilvánította a több mint 8000 boszniai muszlim férfi és fiú módszeres tömegsírokba lövését.
Milyen 8000?
1995 tavaszán több tízezren menekültek az ENSZ-védelem alatt álló Srebrenicába a környező, rommá lőtt falvakból, a világszervezet pedig azt ígérte, hogy soha nem fogják cserben hagyni a lakosságot. Amikor azonban a szerbek július elején elfoglalták a kelet-boszniai várost, az ENSZ magukra hagyott holland békefenntartói is elhagyták Srebrenicát. Bár Mladić -csal megállapodtak arról, hogy a polgári lakosságnak szabad elvonulást biztosítanak, a szerb katonák csak a nőket és kisebb gyerekeket engedték fel a buszokra. A férfiakat és a nagyobb fiúkat külön gyűjtötték össze, és Potocariban tömegsírokba lőttek őket.
Srebrenicában igazoltan több mint 8000 embert végeztek ki, ez a legnagyobb tömeggyilkosság, a legtöbb halálos áldozatot hozó háborús bűn a II. világháború utáni Európában.
