Családi vállalkozásként lett óriási üzleti sikertörténet az MSC, a hajótársaság társalapítója, 50 százalékos tulajdonosa pedig a leggazdagabb selfmade nők listájának élére ugrott. Generációváltás pipa, a növekedés továbbra is szélsebes, hogy csinálják? Ács világa.
Amikor Aponte úr és felesége megvették első hajójukat, azt látták, hogy a nagy játékosok mellett vannak olyan elhanyagolt útirányok, ahol elboldogulhat az ő pici induló vállalkozásuk. Mindez 1971-ben történt, aztán 2022-ben konténerszámban beelőzték a világ addigi vezető teherhajós cégét, a Maersket, és ma már a nyaralóhajós üzletág is ott liheg a piacvezető nagy konglomerátumok nyakán.
A világ egyik legelképesztőbb üzleti sikertörténetéről azért tudunk viszonylag keveset, mert a Mediterranean Shipping Company (MSC) mindig is családi vállalkozás volt, soha eszük ágában nem volt tőzsdére vinni a céget. A működésükről, pénzügyi adataikról a lehető legkevesebbet mutatják meg a külvilágnak, és az alapító házaspár is a lehető legjobban kerüli a nyilvánosságot.
Épp ezért volt kifejezetten érdekes számomra, hogy amikor tavaly az MSC luxusbrandjeként nemrég indult Explora első hajóján utazva rácsodálkoztam a belső kialakítás finomságaira, a hajón dolgozók gyakran emlegették Rafaela Aponte-Diamantot és meséltek is róla. Például azt, hogy a társalapító – és egészen tavalyig biztosan 50 százalékos cégtulajdonos – Rafaela az Explora I. építésekor hosszú hetekre beköltözött a fedélzetre, 80 évesen is személyesen irányította a belső kialakítást, a legapróbb részletekre is figyelve.
Az amerikai Forbes valós idejű gazdaglistája Rafaela Aponte-Diamant vagyonát június 5-én 44,7 milliárd dollárra (kn. 13,7 billió forintra) tette, ezzel a világ 42. leggazdagabb embere (holtversenyben férjével, róla mindjárt). A lap 2025-ös listája szerint ő a világ leggazdagabb selfmade nője.
Pontos szerepe a cégvezetésben nem ismert, erről se szoktak beszélni, de a cég működésére rálátók elbeszélései alapján az évek alatt arra jutottak újságírók, hogy
noha formális vezető pozíciója nem volt, férje, Gianluigi mellett mindvégig részt vett a valódi döntéshozatalokban, kulcsember volt a cég irányításában.
A dizájn és a vendéglátás iránti vonzalma alapján sokan neki tulajdonítják a döntést, hogy az áruszállítás mellett az MSC 1988-ban beszállt a nyaralóhajós bizniszbe, de a céges történetmesélés ezt Gianluigihoz köti. Az persze nyilvánvaló, hogy az úszó szállodák sikerében nagyon komoly szerepe van Rafaelának, tökéletes munkamegosztás, hogy ő felelt a hajók kinézetéért és a vendégek kiszolgálásáért, férje pedig az üzemeltetésért.
Nekik nem gond, ha a sikerhez két gyengébb év vezet
De ugorjunk most még vissza a történet legelejére. A céges mesekönyv szerint az Aponte család az 1600-as évek óta hajós dinasztia, a Nápolyi-öbölben működtették vállalkozásikat. Gianluigi tehát már a sokadik generáció tagjaként lett fiatalon kapitány és valamikor a hatvanas évek végén épp turistákat vitt Capri szigetére, amikor megpillantották egymást Rafaelával. A Svájcba áttelepült izraeli bankár széles érdeklődésű, több nyelven beszélő lánya, valamint a fiatal kapitány egymásba szerettek és Genovába költözve kezdték meg közös életüket.
Ott alapították az MSC-t, amely az első évtizedben azzal az üzleti modellel működött, hogy a járatlan utakat kereste és alacsonyan tartotta a költségeit, hogy árban is a nagy szolgáltatók alá tudjon menni, így szerezve megbízókat. Az első hajót, a Patriciát 15 évesen vették, és nem volt épp jó állapotban, és a másodikat is használtan szerezték, ő már a Rafaela nevet kapta. Elszállítottak bármit, amire igény volt, a Patricia rakománya például egyszer 120 teve és 150 ökör volt Szomáliából Szaúd-Arábiába.
Lépésről lépésre haladva, a nyereséget szinte mindig a cégbe visszaforgatva jutottak 50 év alatt az iparág csúcsára, talán egyszer majd a részleteket is elmondják arról, hogyan csinálták.
Az biztos, hogy a teherhajózásnál is és most a nyaralóhajó-bizniszben is szeretik kiemelni versenyelőnyként azt, hogy az MSC családi vállalkozás. Sajtóeseményeken is mindig hangsúlyozzák, hogy náluk nincs negyedéves profitkényszer, állandó nyomás a részvényesek részéről. Szerencsére semmit se mond nekik az aktivista befektető kifejezés, a döntéshozatal néhány ember, szinte kivétel nélkül családtagok kezében összpontosul és nagyon gyors, miközben hosszú távon tudnak tervezni, nem probléma, ha a várt sikerhez vezető úton következik két gyengébb pénzügyi év.
Hajó a vége
A cégcsoport természetesen már rég túllépett az áruszállításon és a nyaralóhajók üzemeltetésén, egy sor szállítmányozáshoz kapcsolódó üzletbe kezdtek vagy vásároltak meg cégeket az elmúlt évtizedekben. Szívemhez legközelebb persze az óceánjárók állnak, ezt a szektort ismerem legjobban, és az egyértelműen látszik, hogy mekkora léptékkel halad itt is az MSC abba az irányba, hogy övé legyen a legnagyobb piaci részesedés.
Ha a nyaralóhajó-üzemeltető cégeket, brandeket önmagukban nézzük, a Royal Caribbean és a Carnival 30 hajó körül jár, az MSC 25-nél, de utóbbi gyorsabban bővít. Cégcsoportonként vizsgálva viszont óriási még a különbség a nagy amerikai vállalatokhoz képest, mivel mindkét nagy szolgáltatóhoz számos más hajóstársaság is tartozik: hiába verte meg az európai piacon az MSC a Costát, a Carnival-csoport égisze alatt a Costa szűkítése ellenére közel 100 hajó működik és a Royal Caribbeannél is mintegy hetven. Csoportként a Norwegian Cruise Line is még nagyobb az MSC-ként, de mivel pénzügyileg az MSC jóval erősebbnek tűnik, a cégcsoportdobogó harmadik helye 10 éven belül elérhetőnek tűnik.
Ahhoz, hogy igazán nagy legyél ebben a műfajban, be kell menni Amerikába, az MSC most teszi ezt.
Érdekes az amerikai fórumokat olvasgatni, az ottani utasok kérdezgetik egymást, hogy ezek meg kicsodák, miben mások a megszokott hajótársaságaikhoz képest és látszik, hogy egyre többen szoknak át MSC-re. Nem könnyű az ameriai utasokat megnyerni, sokan már attól szívbajt kapnak, hogy mediterrán jellegű a konyha és az angolon kívül más nyelven is van bemondás és a világ minden tájáról érkeznek utasok. Az MSC idén először telepít hajót a nyári szezonra Alaszkába is, arra a piacra különösen nehéz betörni.
Egy másik érdekesség az MSC gyors terjeszkedésével kapcsolatban, hogy a legnagyobb és legmodernebb hajóosztálya, a World Class mellé egy újra is leadtak rendelést nemrég. World Classbe tartozó hajóból ma kettő működik, a harmadik, a World Asia idén decemberben áll forgalomba Barcelonában, a World Atlantic pedig jövő novemberben Floridában.
De amellett, hogy ezek után egészen 2031-ig minden évben beáll egy újabb gigahajó, tehát 8 tagú lesz ez a hajóosztály, négy darab Frontier Classbe tartozó hajót is megrendeltek. Az utasigények ugyanis azt mutatják, hogy a kisebb, több személyes teret biztosító, modern megoldásokkal teli és kifejezetten környezetbarát hajókra is egyre nagyobb igény van a szórakoztatási faktort kimaxoló óriások mellett.
Az Aponte házaspár vagyonának értéke az értékelések szerint a covid idején ugrott meg, amikor elszálltak a fuvarozási díjak a teherhajózásban. Ekkor derült ki, hogy a két vezető üzletág milyen jól kiegészti egymást. Miközben a nyaralóhajózás a járvány miatt leállt, az árufuvarozás profitja elszállt. Amikor a járvány végén a többi cruise társaság a sebeit nyalogatta, többen pedig annak is örültek, hogy egyáltalán túlélték a válságot, az MSC csoportszinten jobb pénzügyi helyzetben volt, mint 2019-ben. Ebből tudtak sokkal gyorsabban nőni azóta, és emiatt ugrott Rafaela Aponte a Forbes selfmade milliárdos nőket összegyűjtő listájának az élére.
Az viszont, hogy meddig lesz ott, illetve hogy egyáltalán ott van-e még, bizonytalanná vált. Nem azért, mintha bármi probléma látszanak a cégcsoport gazdálkodásával kapcsolatban, hanem mert elindult a családban a vagyonátadás a második generációnak.
Már régóta az alapítók gyerekei, Alexa és Diego vezették a cégcsoportot, a nyaralóhajó divíziót pedig Alexa férje, Pierfrancesco Vago. Most áprilisban viszont azt is bejelentették, hogy Gianluigi Aponte átadta a legalább 37 milliárd dollárt érő vagyonát a két gyerekének. Arról viszont nem szól a bejelentés és nem közölnek további információt, hogy mi lett vagy mi lesz Rafaela részével. Persze valószínűsíthetjük, hogy az is a gyerekekre száll valamilyen módon.
Rafaela eltűnhet tehát a selfmade milliárdosok listájáról, a gyerekek pedig örökösként ezen már nem lehetnek rajta. De a lényeg mégis az, hogy egy bivalyerős hajós cégcsoportot és brandet visz tovább a második generáció, és már érkezik a harmadik is: Zoe Vago-Aponte valószínűleg nem csak az új hajók keresztelőjeként vesz majd részt a cég életében.
The post Egyetlen lepukkant teherhajóval kezdte, ma ő a világ leggazdagabb selfmade nője, de már eldőlni látszik a 45 milliárd dolláros vagyon sorsa appeared first on Forbes.hu.
