A kézműves technikák egy kevésbé ismert formájával foglalkozik Krámer Alexandra, aki gyapjúból kelti életre az állatokat. A Szentlőrincen élő alkotó több mint öt éve foglalkozik főállásban tűnemezeléssel, és mára olyan élethű kutyákat, macskákat, lovakat és más állatokat készít, hogy első pillantásra szinte valódinak tűnnek. Munkái nem csupán látványosak, sok esetben mély érzelmek is kapcsolódnak hozzájuk: gyakran elhunyt kedvencek emlékét őrzik tovább, vagy egy-egy szeretett társ karakterét mutatják be meglepő pontossággal.

Az állatok iránti szeretet gyermekkora óta meghatározza az életét, az alkotás örömét pedig családjából hozta magával. Egy interneten látott tűnemezelt kutyaszobor volt rá akkora hatással, hogy végül maga is belevágott a különleges technika elsajátításába. Tanfolyamra sosem járt: videók, rengeteg gyakorlás és kitartás segítségével fejlesztette tudását, miközben fokozatosan kialakította saját stílusát.

A Sokszínű Vidéknek arról mesélt, hogyan lett a hobbiból hivatás, miként épül fel egy tűnemezelt állatszobor az első gyapjúszálaktól az utolsó simításig, majd hogyan „kel életre” és melyik munkája jelentette számára a legnagyobb kihívást.

Mikor találkoztál először a tűnemezeléssel, és mi fogott meg benne annyira, hogy kipróbáltad?

Nagyjából tíz évvel ezelőtt találkoztam először a tűnemezeléssel. Az interneten láttam néhány ezzel a technikával készült kutyaszobrot, keretes portrét és teljesen lenyűgözött, mennyire élethűek voltak. Talán ez fogott meg bennük a leginkább – hogy pusztán gyapjúból ennyire valósághű alkotásokat lehet létrehozni.

Abban az időben még irodai ügyintézőként dolgoztam, így csak csodáltam ezeket a munkákat. Láttam, hogy rengeteg időt, türelmet és kitartást igényel ez a technika, ezért akkor még nem is gondoltam arra, hogy egyszer én is kipróbálom. Őszintén szólva akkor elengedtem a gondolatot… nem sejtettem, hogy néhány évvel később magam is tűnemezelő leszek.

Végül az alkotás iránti vágy győzött, és csak belevágtam.

Honnan, hogyan tanultad meg a technikát?

Az igazat megvallva soha nem vettem részt tűnemezelő képzésen. Mindent saját magam tanultam meg: utánanéztem a technikának, az alapanyagoknak és az eszközöknek, rengeteg videót néztem, főként a YouTube-on. Ez jelentette a kiindulópontot, a többit pedig sok-sok gyakorlással sajátítottam el. Rengeteg dolgot magam tapasztaltam ki, még végül kialakult a saját stílusom.

Amikor már ténylegesen belevágtam a tűnemezelésbe, nagy segítséget jelentett egy hazai tűnemezelő alkotó, Eszter, akit sokan az Inkarno név alatt ismernek. Ha elakadtam vagy kérdésem volt, mindig készségesen segített és hasznos tanácsokkal látott el. Rendkívül kedves és segítőkész volt, amiért a mai napig hálás vagyok neki.

Eszter csodálatos, élethű kutyaszobrokat készít. Már jóval azelőtt is csodáltam a munkáit, hogy én magam belevágtam volna ebbe a világba, így külön öröm volt számomra, hogy később személyesen is fordulhattam hozzá segítségért.

Mi volt az első alkotásod?

Az első alkotásom, mely még csak kísérleti jelleggel készült, egy váz nélküli vörös cirmos cica volt. Mikor nekiálltam, magam is meglepődtem, hogy mennyire ösztönösen jöttek a mozdulatok. Nem is gondoltam volna, azt hittem, nehezebb lesz. Mikor még csak félkész állapotban volt, vittem a családtagoknak megmutatni, min ügyködöm épp. Apukám volt a legaranyosabb, őt teljesen lenyűgözte és elképedve nézte a félkész cicát. Csak ennyit kérdezett, hogy „Ezt meg hogy csináltad?! Lehet ilyet???!” Teljesen le volt döbbenve.

A kész cicáról készült fotókat feltöltöttem néhány kézműves csoportba a Facebookon, és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Hamar új gazdára is talált. Ez óriási lendületet adott, és akkor éreztem először igazán, hogy ezzel szeretnék komolyabban foglalkozni.

A legtöbben talán azt sem tudják, mi az a tűnemezelés. Hogyan mutatnád be ezt a technikát annak, aki még soha nem hallott róla?

A tűnemezelés egy különleges kézműves technika, amely során speciális nemezelőtű segítségével a gyapjúszálakat tömör, tartós formává alakítjuk. A tű apró horgai minden egyes szúrásnál összeakasztják a gyapjúszálakat, amelyek így fokozatosan egyre szilárdabbá és formázhatóbbá válnak.

A figurák rétegről rétegre épülnek fel, ennek köszönhetően a kész alkotások rendkívül élethűek és egyediek lehetnek.

Minden egyes mű teljes egészében kézzel készül, ezért nincs két teljesen egyforma darab. Éppen ez adja a tűnemezelés különleges értékét és varázsát.

Milyen alapanyagokra és eszközökre van szükség egy ilyen alkotás elkészítéséhez?

A legfontosabb alapanyag természetesen a gyapjú, amelyből többféle is létezik. Szalag- és paplangyapjúval is dolgozom. A paplangyapjút a test felépítéséhez használom, míg a szalaggyapjú kiválóan alkalmas a finomabb részletek, például a lovak sörényének, illetve a hosszú szőrű kutyák és macskák bundájának kialakítására. A gyapjúk fajtától függően lehetnek durvábbak vagy puhábbak is, ezt a szálfinomságuk határozza meg. Személy szerint az új-zélandi gyapjút kedvelem a legjobban, mert számomra ezzel a legkönnyebb és legélvezetesebb dolgozni.

A másik nélkülözhetetlen eszköz a speciális nemezelőtű, amely többféle vastagságban és kialakításban létezik. A különböző tűket más-más munkafázishoz használom: vannak, amelyekkel a figura alapját építem fel, míg a vékonyabbakkal a finom részleteket és a sima felületet alakítom ki. Emellett szükség van egy nemezelőszivacsra is, amely megvédi a tűt és a munkafelületet. A drótvázas szobrok elkészítéséhez alumínium- és zseníliadrótot használok. Az alumíniumdrót adja a figura stabil vázát, amelyre később felépül az egész állat. Ezt zseníliadróttal vonom be, amely segít abban, hogy a gyapjú megfelelően rögzüljön a vázon, így könnyebb rétegről rétegre felépíteni a figurát.

Ezeken kívül szükség van még üvegszemekre, bajuszszálakra és ragasztóra is a szemek rögzítéséhez, ollóra, fésűre. A portrék készítésénél gyapjúfilc lapokat és képkereteket használok, a kisebb alkotásokhoz, például a kitűzőkhöz és hűtőmágnesekhez pedig természetesen kitűzőalapokra és mágnesekre is szükség van.

Így készülnek a tűnemez állatok

Hogyan épül fel egy figura a kezdetektől a befejezésig?

A legtöbb figurát egy alumíniumdrótból készült vázzal kezdem, amelyet zseníliadróttal vonok be. Ez adja az alkotás stabil alapját, és segít, hogy a gyapjú megfelelően rögzüljön. Ezután natúr tömőgyapjúból felépítem a testet, miközben folyamatosan figyelek az állat testarányaira és anatómiájára.

Ha az alapforma elkészült, következhet a színezett gyapjú felhelyezése. Ilyenkor már a részleteken dolgozom: kialakítom az izmokat, a test vonalait, a bőrredőket és a mintázatot.

Számomra a legnagyobb kihívást mindig a fej elkészítése jelenti. A fejforma, a színezés, a szemek, a szemhéjak, orr és az apró izmok mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a figura valóban életre keljen.

Mivel teljesen térbeli, 3D-s alkotásokról van szó, nem elég, ha csak egy nézetből hasonlítanak az eredeti állatra. Szemből, oldalról, hátulról és felülről is hitelesnek kell lenniük. Éppen ezért mindig arra kérem a megrendelőimet, hogy kedvencükről minél több, különböző szögből készült fotót küldjenek. Minden apró részlet számít, hiszen ezek együtt adják vissza igazán az adott állat karakterét.

Amikor a test, a fej és a mintázat teljesen elkészült, a legvégén kerülnek a helyükre az utolsó részletek: a fülek, a farok, valamint – az állattól függően – a talpak vagy a paták.

Mennyi idő alatt készül el átlagosan egy kisebb, illetve egy nagyobb állatszobor?

Ez nagyon változó, hiszen minden az adott állattól és a figura részletességétől függ. Egy kisebb alkotás, például egy kitűző, általában 3-5 óra alatt készül el. Egy nagyobb, körülbelül 20-25 centiméteres, drótvázas állatszobor elkészítése viszont akár 20-25 órát vagy ennél is többet igénybe vehet.

Sokat számít az is, hogy milyen állatról van szó. Egy hosszú szőrű kutya vagy macska bundájának kialakítása például jóval időigényesebb, mint egy rövid szőrű állaté, hiszen a szőrzetet soronként, méretre vágva és fésülve kell felvinni a testre, hogy minél természetesebb hatást keltsen.

Mi a legfontosabb titka annak, hogy egy figura valóban életre keljen?

Azt gondolom, hogy már maga a gyapjú is hozzájárul a figurák természetes hatásához. Van benne egy különleges lágyság és életszerűség, ami miatt önmagában is nagyon szép alapanyag. De természetesen ez önmagában még nem elég.

Mivel a legtöbb alkotásom fotók alapján, egy konkrét állatról készül, nagyon fontos, hogy figyelembe vegyem annak anatómiai adottságait, testfelépítését, fejformáját és tekintetét. Rengeteget figyelem a részleteket, mert sokszor egészen apró eltéréseken múlik, hogy valóban felismerhető legyen az adott kedvenc.

Ha őszinte akarok lenni, nem tudom megmondani, hogy mi az az egyetlen dolog, amitől egy figura igazán „életre kel”. Sokan mondják, hogy olyan, mintha élne, vagy hogy még a tekintetét is sikerül visszaadnom. Én ezt nem tudom tudatosan megmagyarázni. Egyszerűen látom a fotókat és azok alapján a kezem dolgozik. Nézem őket és valahogy kialakul közöttünk egy kapcsolat.

Abban viszont biztos vagyok, hogy minden egyes alkotásomban benne van a szívem és a lelkem. Talán éppen ezt érzik meg rajtuk az emberek.

Milyen különleges állatokat készítettél eddig? Van kedvenced közülük?

Az évek során nagyon sokféle állatot készítettem már. A leggyakoribb – kutyák, macskák, lovak, nyulak mellett – voltak rókák, vidrák, borzok, sündisznók, de még papagájok és rénszarvasok is.

Kitűzőben is akad mindig különlegesség. Például vaddisznó, panda, jaguár, hóbagoly.

Viszont a legkülönlegesebbek a vázas sárkány szobrok voltak. Ők nagyon kedvesek, színesek és bájosak lettek. Kifejezetten szeretem az egyedi és különleges kéréseket, mert mindegyik új kihívást jelent. Minden állat más, és mindig akad valami, amiben ismét próbára tehetem magam.

A legidőigényesebb munkám eddig egy életnagyságú spicc kutya volt. Ennek a figurának az elkészítése rengeteg időt és odafigyelést igényelt, de minden percét megérte. A gazdája személyesen érkezett érte Ausztriából, így ritka és megható pillanatnak lehettem részese. Többnyire postázni szoktam az elkészült alkotásokat, ezért ritkán látom személyesen az első reakciókat.

Szerencsére sok kedves megrendelő később videót küld az átadásról vagy a csomag kibontásáról. Bevallom, ezeket mindig meghatottan nézem végig. Látni azt az örömöt és meghatottságot, amikor valaki újra „találkozik” a kedvencével, számomra is nagyon jó érzés.

Volt olyan megrendelés, amely különösen meghatott?

Számtalan olyan megrendelésem volt, amely mélyen megérintett. Gyakran keresnek meg azzal, hogy egy már elhunyt kedvencük emlékét őrizzem meg egy szobor formájában. Ezek mindig nagyon érzelmes munkák, hiszen tudom, hogy egy család számára sokkal többről van szó, mint egy egyszerű dísztárgyról. Ilyenkor különösen fontos számomra, hogy a lehető leghitelesebben adjam vissza az állat személyiségét.

Nemrég azonban egy egészen más jellegű, mégis nagyon megható felkérést kaptam. Egy édesanya keresett meg azzal, hogy készítsem el kisfia kedvenc mosómedve plüssfiguráját kitűző formájában. A kisfiú idén kezdi az iskolát, ahová a nagy plüss már nem kísérheti el, de a kis kitűző továbbra is ott lehet vele a táskáján, és elkísérheti minden új kalandjára.

Amikor ezt a történetet meghallottam, azonnal megérintett. Nagyon örültem, hogy részese lehettem ennek a kedves ötletnek. Jó érzés tudni, hogy egy apró alkotás néha sokkal többet jelent egy tárgynál: biztonságot, bátorságot vagy éppen egy kedves emléket adhat valakinek a mindennapokban.

Mit tanácsolnál azoknak, akik most ismerkednek a tűnemezeléssel?

Azt tanácsolom, hogy ne féljenek belevágni, és ne csüggedjenek, ha az első alkotás nem lesz tökéletes. A tűnemezelés egy olyan technika, amely türelmet, kitartást és sok gyakorlást igényel, de minden egyes elkészült figura újabb tapasztalatot is ad.

A legfontosabb pedig az, hogy örömüket leljék az alkotásban. Ha valaki szívvel-lélekkel készíti a figuráit, az a végeredményen is látszani fog.

Számtalan kreatív alkotót bemutattunk már, így a papírból, a fémhulladékból és a betonból szobrokat készítő kézművest.

The post Gyapjúból kelti életre az állatokat a fiatal szentlőrinci tűnemezelő first appeared on Sokszínű vidék.