A kokacserje (Erythroxylum-fajok) dél-amerikai növény, amelyet a helyi őslakosok évezredek óta használták rituális és kulturális célokra. Európába azonban csak Amerika felfedezése után juthatott el, hogy aztán napjainkra a legelterjedtebb illegális drogok egyikévé váljon. Egy újonnan, a Journal of Archaeological Science folyóiratban bemutatott kutatásban igazságügyi szakértői módszerekkel sikerült bizonyítani a kokain jelenlétét 17. századi emberi maradványokban.
A milánói kutatók az igen híres Ospedale Maggiore (Nagy Kórház) néhány egykori betegének megőrzött maradványait vizsgálták meg. A kórház a 17. század elején azon hátrányos helyzetű szegény milánói betegek gyógyításával foglalkozott, akik egyébként anyagilag nem engedhették volna meg maguknak, hogy orvosi segítséget vegyenek igénybe.
A kórházhoz egy kripta is tartozott, ahol az elhunyt betegeket eltemették ebben a korszakban. Az itt elhelyezett 2,9 millió csont több mint 10 ezer, a kórházban elhunyt emberhez tartozik, és ezért hatalmas kutatási lehetőséget is jelent egyúttal.
A vizsgálatok eddig részint arra irányultak, hogy megismerjék Milánó lakóinak korabeli toxikológiai szokásait. Ennek kereteiben egy korábbi csontmaradvány-vizsgálat már feltárta indiai kender és mák alkaloidok jelenlétét. Azonban a modern kort megelőző időkből a kokainét mindeddig nem mutatták ki Európában, így itt sem.
Bár a kokain, vagyis a kokacserje feldolgozott formájú hatóanyaga ma a második legelterjedtebb kábítószer, alig valamit tudunk a használatának eredetéről. Az jól ismert, hogy Amerikában a spanyolok uralma alatt például az arany- és ezüstbányákban dolgozók is kokalevelek rágcsálásával növelték munkabírásukat, de Európában ekkor még nem igazán volt értékük a különös leveleknek. Az irodalmi adatok szerint egészen a 19. századig csak az újvilágra koncentrálódott a kokalevelek fogyasztása, ekkor viszont megtanulták belőlük a kokain előállítását, s ezzel megkezdődött hódító útja.
Azonban, mivel a spanyolok jól ismerték a hatását az amerikai területeken szerzett tapasztalataik révén, voltak szakemberek, akik ennél korábbi európai felhasználását is feltételezték. Milánó a 16-17. században spanyol uralom alá tartozott, és így a tengeri kereskedelem révén ide is eljutottak az egzotikus növények, emiatt is kezdtek vizsgálatokba a szakemberek most.
Kilencből kettő
A kutatók kilenc koponyát, és a bennük található agyszövet-maradványt vizsgáltak meg, kromatográfia és tömegspektrometria révén az abban található egyes molekulákra kerestek rá. Így sikerült két maradványban is kimutatni a kokaint és két bomlástermékének jelenlétét, Azt ki tudták zárni a kutatók, hogy ez valamiféle modern kori szennyeződés volna, így a 17. század eleji kokalevél-fogyasztás (levélrágcsálás vagy tea formájában) tűnik az egyetlen logikus magyarázatnak e molekulák jelenlétére.
Mivel a bomlástermékeket az emberi szervezet állítja elő, így ezek jelenléte az agyszövetekben egyértelműen jelzi, hogy az adott személy elfogyasztotta a kokaint. A szer mennyiségét ugyan e módon nem lehetett megállapítani, azonban a jelenléte arra utalt, hogy a két érintett a halála előtt nem sokkal fogyaszthatta el a leveleket.
Gyógyhatású készítmény?
A két pozitívnak bizonyult esetből az egyik egy fiatal férfi volt, akinek a koponyáján a szifilisz előrehaladott állapotára utaló jelek voltak, a másik személyről nem állnak rendelkezésre ilyen információk. A kutatók feltételezése szerint ennek akár fájdalomcsillapítás is lehetett a célja, bár a kokalevelek nem szerepeltek a kórház gyógyszereinek jegyzékében.
Elképzelhető, hogy a szert a kórházi kezeléstől függetlenül kapták a páciensek, akár még a kórházba kerülés előtt, de a kutatók azt se zárták ki, hogy nem a betegségük miatt, hanem frissítő hatásáért rágták, ahogy a dél-amerikai bányászok. Mivel a két érintett személy a szegények közt volt eltemetve, ezért azt feltételezik a szakemberek, hogy olcsó és könnyen hozzáférhető is lehetett a kor milánói szegényei számára a kokalevél.
The post Már az 1600-as évek elején használtak kokaint Európában first appeared on National Geographic.
