Sokan úgy gondolják, hogy a kivágott fát érdemes minél hamarabb felaprítani, majd a felhasználásig egy fedett helyen tárolni. Ez azonban nem mindig a legjobb megoldás. A friss, nedves faapríték különösen érzékeny a tárolási körülményekre, és ha nagy halmokban, megfelelő szellőzés nélkül gyűjtik össze, könnyen romlásnak indulhat. Éppen ezért nemcsak az számít, milyen fából készül a tüzelőanyag, hanem az is, mikor aprítják fel, hogyan szárítják, és hol tárolják, írja az agroforum.hu.
Miért érdemes várni a fa aprításával?
A frissen kivágott fa víztartalma gyakran eléri a 45–50 százalékot, ami sok kisebb biomasszakazán számára túlságosan magas. A nedves fa elégetésekor ugyanis a keletkező hő jelentős része a benne lévő víz elpárologtatására fordítódik, így kevesebb energia jut ténylegesen a fűtésre.
Éppen ezért sok esetben jobb megoldás, ha a kitermelt fa először rönkökben vagy nagyobb darabokban szárad, és csak később kerül az aprítógépbe. Az előszárított alapanyagból készült apríték kevesebb nedvességet tartalmazhat, így tárolása is biztonságosabb, és kisebb az esélye annak, hogy a halom belsejében káros folyamatok indulnak el.
Hogy mennyi időre van szükség a megfelelő száradáshoz, több tényezőtől függ. Nem mindegy a fafaj, a rönkök vastagsága, a tárolás helye és az időjárás sem. Ezért az aprítás időpontját érdemes nem pusztán az eltelt időhöz, hanem a fa tényleges nedvességtartalmához igazítani.
Mi történik a felaprított fahalom belsejében?
A nedves faaprítékban a baktériumok és gombák számára kedvező körülmények alakulhatnak ki. Ezek a mikroorganizmusok megkezdik a szerves anyagok lebontását, ami hőtermeléssel jár. Ha az aprítékot nagy, tömör halmokban tárolják, a keletkező hő nehezen tud eltávozni, ezért a halom belseje jelentősen felmelegedhet. A folyamat során ráadásul a fa szárazanyag-tartalma is csökken, vagyis a tüzelőanyag egy része már azelőtt lebomlik, hogy egyáltalán a kazánba kerülne.
Nem elég, ha tető van a faapríték felett
A megfelelő tárolás egyik legfontosabb feltétele, hogy a fa ne ázzon meg. A csapadék elleni védelem azonban önmagában még nem garantálja, hogy a tüzelőanyag jó állapotban marad.
A száradó fából folyamatosan nedvesség távozik, amely vízpára formájában a tároló levegőjébe kerül. Ha nincs megfelelő szellőzés, a pára a tető alatt lecsapódhat, majd visszacsepeghet. Emiatt az anyag egyes részei újra átnedvesedhetnek, ami kedvez a penészedésnek és a lebomlásnak.
Mennyire legyen száraz a tüzelőanyag?
A fa nedvességtartalma alapvetően meghatározza, mennyire hatékonyan használható fel fűtésre. Sok kisebb biomasszakazán esetében a 20–25 százalék körüli nedvességtartalom megfelelő lehet, de mindig az adott berendezés gyártói előírásait kell figyelembe venni.
A túl nedves tüzelőanyag nemcsak rosszabb hatásfokkal ég, hanem a tárolása is problémásabb. Ugyanakkor a teljesen száraz faapríték előállítása sem feltétlenül gazdaságos, különösen akkor, ha ehhez jelentős mennyiségű energiát kell felhasználni.
A jó minőségű faapríték tehát nem csupán a megfelelő alapanyagon múlik. Legalább ilyen fontos a kitermelés és az aprítás időzítése, a megfelelő szárítás, a szellőzés és a gondos tárolás. Ha ezekre odafigyelünk, a tüzelőanyag hosszabb ideig megőrizheti minőségét, és a benne rejlő energiát is hatékonyabban használhatjuk fel.
Megírtuk: Elárulták a szakértők, hogyan használjuk a klímát gazdaságosan fűtésre. Arról is írunk: Olcsó, de tilos: nem megoldás a használt étolajos fűtés.
The post Nem mindegy, mikor aprítjuk, és hol tároljuk a tűzifát first appeared on Sokszínű vidék.
