Ismered azt a viccet, hogy két influenszer és a legnagyobb popsztárok menedzsere bemennek az MVM Dome-ba? Csattanós lett a vége, több mint 113 ezren tomboltak, pogóztak Pamkutyáékra. A koncerteket szervező Supermanagement szerint a zene már nem ugyanaz, mint húsz éve.
A közösségi média 60 legmeghatározóbb magyar arca: a teljes Forbes Top Creators listáért kattints ide!
„A jegyeladás nálunk program. Be szoktak jönni az előadók az irodánkba, kivetítjük a falra, és mint a választásokon, élőben nézzük, hány jegyet adtunk el, és hányan várakoznak. Amikor az első koncertre minden jegy elkelt, a Google-ön 1,3-ra pontoztak minket: brutálisan sokan voltak, akik csalódtak, mert nem jutottak jegyhez” – meséli Tóth Gergely, a Supermanagement társalapítója az operatív vezető Cseh Attila mellett. Azóta feljöttek 3,7-re, ha számít ez bármit.
Amikor egy koncert Facebook-eseményét kiteszik – jellemzően hét–tíz nappal a jegyértékesítés előtt –, a visszajelzésekből már előre tudnak kalkulálni, arénakoncertnél nagyjából másfélszer annyi érdeklődőre számíthatnak, mint ahányan visszajeleztek. A Pamkutya-koncertekre összesen hatvanezren igazoltak vissza, így már előre be tudtak foglalni bizonyos napokat az MVM Dome-ban, de a konkrétumok csak akkor dőltek el, amikor látták a tényleges vásárlóerőt.
Osbáth Márk és Norbert (Forbes Top Creators lista 1. helyezettek, egyben májusi címlaposaink) az első koncert jegyrajtját élték meg a legstresszesebbnek: mi lesz, ha nem jut be mindenki? Az első telt ház után a második alkalmat korábban hirdették meg a tervezettnél, és az még gyorsabban telt meg, alig több mint fél óra alatt.
„Lüktetett a fejem, aludni se tudtam”
– mondja Norbi. Ezt még nagyobb stressznek élték meg, mint amíg kérdéses volt, hogy a lájkok fizetőképes vendégekre válthatók-e. Így jutottak el zsinórban négy telt házig, aztán idegileg sem bírták tovább, az utolsó három napot egyszerre hirdették meg, hogy az online sorban álló, több tízezer rajongót se bosszantsák tovább, de az exkluzív élmény is megmaradjon.
Jól mérték fel a keresletet, végül hétből hat koncert lett telt házas, egyenként 16 500 fővel, és a legutolsó, a választások másnapján tartott alkalom is 14 ezer embert vonzott. Első fellépőnek sohasem sikerült még ekkora debütálás Magyarországon, ez hitelesített hazai rekord. Összesen több mint 113 ezren voltak ott az eseményeken, a bevétel meghaladta a kétmilliárd forintot – jegyekből, mörcsökből, egyedi repoharakból.
A konkrét költségek, profitok és részesedések nagysága üzleti titok, annyi azonban biztos, hogy az eladásokból lejön az áfa, a helyszín, a személyzet, a színpad és a technika költsége, a fennmaradó haszonból pedig a Supermanagement is levonja a százalékát. Tóth Geri szerint ez alacsonyabb volt a megszokottnál, mivel a Pamkutya-produkció már eleve felépítve érkezett, még ha a régi vincseszterről kimentett zenei alapokat újra is kellett építeni, és látványos show-vá formálni táncosokkal, lézershow-val, pirotechnikával, repülő Astrával és óriási, felfújható Osbáth-fejekkel.
Bíztam benne, hogy hiteles a vállalásuk
Amikor egy mém elindítja a hullámot, hogy legyen koncert, az influenszer válaszvideóban méri fel az igényt, a trendérzékeny menedzser pedig gyorsan lép, és cseten ajánlja fel a segítségét. Itt is ez történt az elején, találkoztak, majd kezet is ráztak, mert
Osbáthék szerint „itthon csak a Supermanagement tudja ezt megcsinálni ekkorában”.
Az elhatározáson és az első bejelentő poszt megtervezésén túl kezdetben nincs nagy előfinanszírozási igény, a helyszínfoglaló később esedékes, a promóciós tartalmakat pedig maguk is le tudják gyártani, mégiscsak ebből élnek ők is. Azért pár millió forintból egy gigamolinót is készítettek egy panelház oldalára, hogy megadják a módját.
Attila szerint a Supermanagement egy ideje önállóan, társcég nélkül szervez arénakoncerteket, és így már egy buli beárazása is komoly feladat. Nehéz előre látni, hogyan tervezhetnek a jegytükörrel (a térképpel, amit minden online jegyvásárláskor látsz) a színpad és a helyszín kialakításakor, és tényleg számolhatnak-e adott esetben húszezres jegyárral, tudnak-e cserébe elég extrát nyújtani. „Amiben ma már az is benne van, hogy a Supermanagementnek is megvan a maga márkaértéke, számítanak tőlünk a pluszra.” Tényleg jól csengő név a piacon, amit már Azahriah Puskás-koncertjeivel is bizonyítottak.
Ahogy egymás után telnek meg a koncertnapok és kezd látszani a bevétel, megnyílik a tér a költségtervezés és az ambiciózusabb ötletek előtt. Hét koncert bevételéből már igazán látványos show-t lehet építeni óriási LED-fallal, hosszú kifutóval, méteres lángoszlopokkal. Egy átlagos Dome-koncert költsége ma Magyarországon bruttó 190–210 millió forint. Ebben az esetben a Supermanagement pontos összeget nem árult el, de a négy márciusi plusz a három áprilisi koncert miatt jelentős mennyiségi kedvezményeket tudtak elérni, leegyszerűsítve nagyjából másfél koncert árát spórolták meg.
Fotó: Miskolczi Milán
A show-t fél év próba és énektanár előzte meg. Osbáthék Azahriah tavalyi Dome-triplájának egyik napján személyesen is megnézték a színpadot, három számot el is énekeltek (csak semmi playback!), és már ott érezni lehetett, hogy működni fog a dolog. „Értelmes, intelligens srácok, ezért bíztam benne, hogy vállalásuk is hiteles” – mondja Geri, miért hitt ebben már az első pillanattól.
Egyik fél sem tagadja, a kasszánál is sikeres a projekt. „Minimálban is megcsinálhattuk volna, hogy minél többet szedjünk ki belőle – mondja Norbi. – Örülök, hogy nem így döntöttünk, nagyon nagy show volt, és komoly pénzt tudtunk vele keresni.” 180–200 ember dolgozott a szervezésen és a produkción – erre jönnek rá a Dome általános üzemeltetése, az italpult, a VIP-catering, a biztonsági- és mentőszolgálatok, a hostok, hostessek, önkéntesek, velük együtt ezer fölé ment a napi létszám.
A zene már nem ugyanaz
Osbáthék Desh és Dzsúdló koncertjeire is elmentek hangolódni a Dome-ba. „Mindenki azt tanácsolta, az első két szám nehéz, utána viszont csodálatos, próbáljuk meg élvezni – meséli Márk. – Néztem őket a backstage-ben, ahogy kimennek a színpadra. Próbáltam felkészíteni magam, hogy abban a pillanatban ne omoljak össze a nyomástól. Vagy az örömtől.” Most már ő is tudja: „Amikor először leveszed a fülmonitort, és hallod a közönség valódi hangerejét, az leírhatatlan.”
A Pamkutya szerint két dolog most ért össze. Az internet nem úgy szórakoztat, mint tíz éve, és vannak helyzetek, amikor már a tartalomgyártók is csak az élő koncert, a pogózó, mocskosfideszező-áradatiszázó Z és alfa generáció varázsával tudnak kibillenteni a komor hétköznapokból. Emellé fejben ők is most érkeztek meg.
„Magabiztos emberekké váltunk – mondja Norbi. – Nehéz idők vannak mögöttünk, öt éve nem bírtuk volna mentálisan, de most mindketten olyan jó helyen tartunk az életünkben, hogy semmi sem zökkentett ki.”
„És ehhez tényleg megkaptuk az ország legjobb közönségét – csatlakozik Márk. – Ezt nemcsak mi mondjuk, hanem azok is, akik tíz éve ott dolgoznak minden koncerten.”
Fotó: Miskolczi Milán
Ami a zeneipari reakciókat illeti, a végtelen támogatás mellett azért csak előbújtak a szakmai féltékenykedők is, mondván, szép pénzszerzési kísérlet az influenszerektől. De 113 ezer ember mégsem tévedhet, persze a rajongókon, a nosztalgiázókon és a gyerkőcöket kísérő szülőkön túl sokakat a fomo rántott be, és talán sokan – teljesen érthető módon – nem is tudják észérvekkel megmagyarázni, miért működött az egész. Még egy tapasztalt koncertszervező, Dezsényi Eszter is (Krúbi menedzsere), aki látta a bulit, úgy kezdi nekem, hogy „nehezen megfogható valami”, de az ott lévők 95 százalékának „élete koncertje volt”, kicsiknek és nagyoknak egyaránt.
„Meg kell tanulni, hogy a zene már nem ugyanaz, mint húsz, harminc vagy ötven éve – mondja Geri. – A történet és a háttér is számít. Ők a két szomszéd srác, olyanok, mint te vagy én, az életünk részei, és rengeteget tettek le az asztalra. Aki eljött, az ezt respektálta.”
The post Hakni helyett kutya jó üzlet lett az Osbáth tesók rekordot hozó show-ja – a hét arénakoncert üzleti háttere Azahriah menedzserével appeared first on Forbes.hu.
