Tavaly kimerült a Kifli.hu főnöke, otthagyta a céget, és Prágáig ment, hogy kipihenje magát. Mire elkezdett unatkozni, korábbi főnöke becsekkolt nála egy visszautasíthatatlan ajánlattal. Így lett Klekner Péter kapucnis CEO-ból befektetőmágnás, akinek nemcsak 800 millió euróért, de egy csapatnyi agyért is felelnie kell. Mit jelent ma főnöknek lenni, és amúgy ki törődik a főnökkel?

Péterrel online interjúztunk, majd pár héttel később Prágában fotóztuk. Rögtön miután a szeptemberi Forbes-címlapost, régi-új főnökét, a Kifli-alapító Tomáš Čuprt is lencsevégre kaptuk (a friss magazin holnap fog megjelenni). Péter énmárkájával rengeteget foglalkozott a marketingcsapat. Amíg ő volt a legnagyobb hazai online szupermarket élén, volt, hogy személyesen ő válaszolt a panaszlevelekre. Most azt mondja, komfortosabb neki, ha nincs szem előtt.

Nyár elején futottam vele össze a Business Festen, ekkor egyeztünk meg egy későbbi interjúban. Kisimultabbnak tűnt, mint korábban, pedig egy éve nagyot váltott. Úgy tűnik, javára vált, ma ő a TCF Capital családi befektetőcég vezérigazgatója.

Bár az e-kereskedelem is brutális terep gyors, napi szintű döntésekkel, azért a befektetői szektort sem tartanám teazsúrnak. „Más a dinamika, a logika. A gyorsaság nem okvetlenül jó ebben a szakmában” – mondja később Péter, már az interjúnkon, majd másfél évvel azután, hogy kimerült a Kiflinél, és otthagyta a céget. Most elmeséli, mi történt vele azóta.

Forbes.hu: Tavaly volt sajtótájékoztatód a Kifli.hu irodájában, személyesen búcsúztál el a főnöki széktől. Mit csináltál másnap?

Klekner Péter: Azt hiszem, még Budapesten maradtam, utána máris Prága felé vettem az irányt. Két évig szinte nem is voltam a kint bérelt lakásomban. Le kellett szedni a pókhálókat.

És ezután?

Azért is mentem – úgymond – haza Csehországba, hogy több időt töltsek a gyerekekkel. Olyan korban vannak, amikor már kevés lehetőség van közös időre, mert egyre kevésbé fontos nekik. Nem kellett sok, hogy elkezdjek munkatéren unatkozni, valamivel le akartam foglalni magamat intellektuálisan. Elkezdtem konzultálni prágai cégeknek, három hónapig heti pár órát. Aztán megkeresett a volt főnököm, Tomáš Čupr, a Kifli tulajdonosa.

Megkérdezte, kipihentem-e már magam. Majd kaptam egy nagyon érdekes ajánlatot.

Úgy mentél el a Kiflitől, hogy Tomáš nem enged el végleg, később a birodalmán belül is folytathatod a pályád, akár Prágában.

Először azon gondolkodott, hogy a cseh anyacégen, a Rohlik csoporton belül adna feladatot. Én kértem meg őt, hogy adjon valami kevésbé pörgős munkát, hogy legyen több idő a magánéletemre. Aztán felmerült, hogy építsem fel és vezessem én az új family office-át, ahol a privát befektetéseit tudná kezelni.

Ez a TCF Capital, Tomáš már ezen keresztül kezeli többségi tulajdonrészét a Rohlikban. Mi fán terem a family office?

Túlmegy a tipikus befektetőcégeken, mert vannak benne családi vagyonelemek is, azokat külön kezeljük. Kelet-Európában relatíve új állatfajta, hónapokat töltöttem azzal, hogy gyűjtsek a világból példákat. Tomnak több befektetése is volt, de passzívból aktív befektetővé akart válni mindazzal a tudással, amit két exit és tíz év Rohlik után felhalmozott. Gyorsan fejlődő, EBITDA- és cashpozitív cégeket nézünk, nekik segítünk technológiában, marketingben, disztribúcióban. Nemcsak negyedévente szeretnénk rápillantani a cégekre, akár heti szinten is beszélgetnénk a cégvezetőkkel, hogy merre tovább.

Két éve te voltál a fiatalos márka kapucnis CEO-ja, aki az üvegfalú tárgyalóban állt háttal, és a fehér táblát nézte, amíg interjúra várt. Így lett belőled öltönyös befektetőmágnás?

A whiteboard megmaradt, a kapucni nem. Ez inges szakma. Öltönyt nem szeretek hordani, főleg, ha meleg van.

Az intuíciót felváltotta a kockás papír?

Rengeteg céget kell átfutni, hova szeretnénk befektetni. Olyankor az ösztöneimre hallgatok, hogy hol bírnánk hozzáadott értékkel, ehhez azért elég sokáig benne voltam az iparban. Olyan szektorba nem vágunk bele, amihez nem értünk. Utána mélyre kell merülni, ami a munkánk analitikusabb része. Nem feltétlen a Kiflihez képest, utóbbi rendkívül adatvezérelt hely, ott sokkal gyorsabb is az adatfeldolgozás, mint nálunk, akár napközben is tudsz változtatni az eredményen.

Ehhez képest nekünk, befektetőknek sokszor csak egy lövésünk van, ha találkozunk valakivel, előtte azt is alaposan megfontoljuk, hogy milyen szavakat használjunk.

Mekkora portfóliót kezeltek?

Már több mint tizenöt céget, az összérték 800 millió euró (kb. 315 milliárd forint) felett, ennek egy része a Rohlik, legalábbis Tom tulajdonrésze a több mint 1,5 milliárd eurós cégértékből. (Tomáš Čupr a szeptemberi Forbes magazin címlapinterjújában árulta el, hogy jelenleg 40 százalékos része van a Rohlikban – a szerk.)

A Rohlik napi operációjába nem tudunk beleszólni, mi csak riportokat kapunk és utána pénzügyi oldalról kérdezünk. Ez így helyes.

Klekner Péter (TCF Capital, ex-Kifli): „Nekünk, befektetőknek sokszor csak egy lövésünk van, ha találkozunk valakivel, előtte azt is alaposan megfontoljuk, hogy milyen szavakat használjunk.” Fotó: Krasznai Zoltán

Mindig is főnök akartál lenni?

Fiatalként büszke, előretörő alkat voltam. Azt hittem, jobban tudnám csinálni, mint aki fölöttem van. Aztán amikor én kerültem a székébe, rájöttem, hogy távolról sincs így, sőt rengeteget kell még tanulni, hogy akár csak megüssem a szintet.

Oviban még könnyű volt rávágni, hogy mi leszek, ha nagy leszek. De ma miért akarna bárki is főnök lenni?

Nehéz kérdés. Régen főnöknek lenni annyit jelentett, hogy emberek munkáját és eredményét kontrollálod. Az elmúlt tíz-tizenöt évben számomra ez teljesen megváltozott. Ma már a csapatmunkát jelenti, ahol a főnök felel mindenért és mindenkiért, de nem ő tolja erővel a csapatot, hanem a részeként halad előre a többiekkel.

Az számít erős vezetőszemélyiségnek, aki összehoz jó sok agyat ugyanabba a szobába, aztán irányba rakja, amit ők kitalálnak.

A főnök felel az agyakért, de vajon ki felel a főnökért? Nem papíron, hanem a gyakorlatban.

Mindig olyan légkörben tudtam dolgozni, ahol a csapat visszajelzett, hogy hogyan tudnám jobban végezni a munkámat, vagy miben kéne fejlődnöm. De leginkább én felelek magamért, meg persze a befektetők és a hatóságok felé is. Külön időt kell rá szánni, hogy átgondolod, hogy az irány, a működésetek vagy a tudásod megfelel-e még az elérendő célnak.

Bérlet, ingyen kondi, kávégép. Ennél azért ma már több a céges wellbeing, nem? Pláne a covid óta, és pláne a te esetedben, aki kiégésre hivatkozva hagyta ott az előző munkahelyét, a Kiflit.

Összetett dolog, multiknál könnyű, van rá külön keret, mindenki járhat jógázni. Épülő cégekben nem az egyensúlyt, a nyugalmat keresik, hanem nyomot akarnak hagyni maguk után, és ezért a komfortzónájukból is hajlandók kimozdulni. Az utóbbi tíz évemet ebben a világban töltöttem. Itt sokkal fontosabb, min dolgozunk, miért érdekes ez számunkra, és hogy milyen házon belül a hangulat.

Egyébként nem szeret öltönyt hordani. Fotó: Krasznai Zoltán

Nemrég itthon, a Business Festen voltál panelbeszélgetésen. Téged amúgy mi is köt Magyarországhoz? Mondhatni, hazajársz ide?

Félig magyar vagyok, a család egy része Budapesthez köt, ahogy a Kifli és a korábbi philipses állásom után is megmaradtak a kapcsolataim. Eredetileg Szlovákiából származom, három ország között ingadozom. Jól érzem magam Magyarországon, főleg Budapesten, teljesen más a hangulat, mint, mondjuk, Prágában.

Ha már Prága. A magyar online piac jó ideje zsugorodik a hagyományos kereskedelemhez képest. A cseh e-kereskedelem tényleg kultúrsokk hozzánk képest? 

Kint korábban kezdett épülni a piac, az Alza, a Mall, vagy akár a Rohlik összeraktak egy olyan ökoszisztémát, ahol szinte ki se kell lépned az ajtódon, hogy beszerezz bármit. A magyarok más fejlődési stádiumban vannak, minden azon fog múlni, mit kérnek majd a vásárlók a kereskedőktől, és hogy támogatva lesz-e a növekedés.

Nem az államra gondolok, hanem befektetőkre, bár az állam is jó befektető lehetne, ha egyáltalán az szeretne lenni.

A földrajz is fontos tényező, a fejlettebb piacokon több a nagyváros, Magyarországon viszont Budapesten tud csak igazán hangsúly lenni.

Csehországban hogy néz ki az online-offline kiskereskedelmi arány?

A szupermarketpiacon harminc százalék körül az online rész, az elektronikai szektorban majdnem fele-fele. Nehéz már kiszolgálni a cseh fogyasztót, árban, szolgáltatásban pontosan tudja, mire vágyik, és emellett teljes kényelmet követel.

Brutális arány a magyar e-kereskedelemhez képest, itt a teljes kereskedelemben alig tíz százalék a teljes online piac részaránya. Mit kíván a magyar nemzet?

Van réteg, ahol nem az ár számít, hanem a kényelem, ők főleg a menedzsertípusok. Hozzájuk képest a hagyományos fogyasztó sokkal árérzékenyebb, mint akár Csehországban. Csakhogy a gond ott van, hogy online alapból nem szeretnek olcsóbban árulni.

A Temu-akták szorgosan figyeli, mit művelnek a kínai filléres kacatok a magyar piaccal. Csehországban mi a helyzet?

Nincsenek pontos adataim, de úgy hallom, a Temu itt is elkezdett bezavarni, szerintem szenvednek vele a nagy játékosok. A csehek kicsit óvatosabbak, inkább költenek többet egy jó termékre, minthogy olcsón vegyenek kettőt is.

Igen ám, de valamekkora árérzékenység nálunk is jelen van. Szóval ha valaki egyszer rájön, hogy Kínából ugyanolyan terméket kap, akkor vége a dalnak.

A magyar webshopok biztosan kíváncsik pár tippre első kézből, a régiós óriások árnyékában.

Gyakran látni jó minőségű magyar szolgáltatást kiváló magyar szakemberekkel. Csakhogy a legtöbb cég elhamarkodja a kitörést, majd szépen bele is hal a kapkodásba. Egy jó befektetővel a háttérben sokkal egyszerűbb fejlődni.

Nekem nem számít, honnan származik a cég, sokkal fontosabb a vezető személyisége, hogy valódi alapítótípus-e, hogy megbízhatsz-e benne. Ki merem jelenteni, hogy hetven százalékban ez a siker záloga.

Merre halad az e-kereskedelem? Mire haraptok ti, befektetők?

Most az olyan cégekben látom a legnagyobb fantáziát, akik gyártanak valamit, de a disztribúciójukból eddig kimaradt az e-kereskedelem. Az ő esetükben el tudok képzelni valamilyen közvetlen értékesítési modellt.

The post Kiégett a Kifli csúcsán, váltott, most 300 milliárd forint befektetésért felel appeared first on Forbes.hu.