Sokan vakargattuk a fejünket a Mustang 7. generációja láttán, hiszen annyira hasonlít az elődjéhez, hogy inkább ráncfelvarrásnak tűnik, ami történt. Ám beleülve és kipróbálva azért már egy kicsit jobban érződik a generációváltás.

Oldalról nézve a leginkább csalóka a dolog, mert így tényleg óriási a hasonlóság a 6. generációval, viszont elöl már rendesen átdolgozták az autó orrát. Számomra kicsit konzervatívabb, kicsit elegánsabbnak tűnik, mintha szakítani próbálak volna a túlságosan agresszív arculattal. Persze ez addig működik is, amíg be nem röffen az ötliteres V8-as, de ne szaladjunk ennyire előre.

Hátul már a klasszikus, háromosztatú lámpatestek köszönnek vissza, ám ezek is némileg átrajzolva, viszont arra ügyeltek, hogy már messziről felismerhetően Mustang maradjon. Ráadásul visszatérve kicsit az oldalnézethez, szerintem az egyik legizgalmasabb részlet, ahogy a hátsó az autó hátsója végződik. Emellett természetesen új könnyűfém keréktárcsákat is kapott, amelyek mindegyike 19 colos.

Bent a Mustangot is elérte a digitalizáció. Az óracsoportot leváltotta egy nagy 12,4 colos képernyő, ami a középkonzol tetején az infotainment 13,2 colos kijelzőjében folytatódik. Ez még nem feltétlenül katasztrófa, mert gyönyörű a grafikája, de azért az értő közönség még emlékezhet, mennyire „polgárháborús hangulatot” eredményezett a rajongói körökben, amikor a NASCAR-ban is lecserélték az analóg óracsoportot a téglalap alakú kijelzőre. Hát, most testközelből is átérzem, de ennél fájóbb, hogy a versenyautók kapcsolóira emlékeztető billenőgombokat is lecserélték egyetlen nagy panelre. Szerencsére vezetés közben ezek teljesen hidegen hagynak, mert a lényeg az autó orrában és a kasztni alatt lapul: a csodás V8 és a remek futómű!

Szerencsére a Ford még kitart a jó kis Coyote motor mellett. Vagyis bocsánat, ezt nem illik kicsinek nevezni, hiszen ötliteres hengerűrtartalommal és a GT-ben 446 lóerővel, a Dark Horse változatban kicsit többel rendelkezik. Az 540 Nm forgatónyomaték azonos és mindenképp a hátsó kerekekre szabadul hatfokozatú manuális, vagy 10 fokozatú automatikus váltó segítségével. A Dark Horse pedig nem csak a lóerők számban különbözik, hiszen egyedi a blokkja, és az 5,2 literes motorból örökölt alkatrészeket, így 453 lóerőt tud. Közúton nem feltétlenül fogod érezni a különbséget, de mi a Drivingcamp lezárt pályáján azért megtapasztaltuk, hogy számít a különbség.

Ráadásul, ha az emlékeim nem csalnak, akkor a hatodik generációhoz képest kezesebbé vált az autó. Még jobb a futómű hangolása, és a teljesen új fékrendszer is jól vizsgázott a hidrós kézifékkel. Továbbra is óriási élmény vezetni a Mustangot, már attól a pillanattól kezdve libabőrös leszel, hogy beindul a motor. Ha nem csak cirkálni akarsz, akkor mindenképp a manuális váltóval kérd, mert úgy tökéletes az élmény. Rövid úton járó, határozott megvezetésű a szerkezet, úgyhogy minden egyes váltás élvezet és nem nyűg. Természetesen továbbra is rendelkezésre áll többféle üzemmód és a kipufogó hangját is szabályozni lehet a jó szomszédi viszony érdekében, de valószínűleg jobb, ha hozzászokik a szomszédság, hogy mustangod van, mert nem akarod majd lehalkítani.

Végül az árával még tartozom: 24 120 000 forintról indul, és ennyi pénzért ennyi lóerőt, illetve ekkora szelet Amerikát még mindig nem ad senki más. A Dark Horse már drágább falat, mert 28 820 000 forintról indul, de ha valami, akkor a Mustang minden forintot megér. Ám, ha neked ez most még sok, akkor nézz körül a korábbi generációk között is, ebben segít a Mustang körképünk, amit ide kattintva érsz el!