Keresd egy kis erdélyi zsákfalu, egy apró pont a térképen, mégis több angol, amerikai és új-zélandi utazó keresi fel, mint magyar, és nem véletlenül tesznek meg sokan több ezer kilométert a gyönyörű helyért. A Bethlen család ősi fészke nem butik és nem hotel: olyan ez, mint egy buborék, tényleg képes kiszakítani az időből. Persze, egy nyolcszáz éves családi birtokon ez nem is olyan nehéz.
„Szoktam mondani, hogy itt minden, ami rom, az a mienk. Tényleg nem nulláról indultunk, hanem mínuszból. Minimum. Itt néhány elhagyatott épületen és csűrökön kívül nem volt semmi, még a földet is hozni kellett” – mutat körbe Bethlen Gladys, a negyedszázada elhunyt idősebbik gróf, Bethlen Miklós özvegye. Bár született osztrák – ezt megjelenése alapján, ruhái színpárosításaival, elegáns loafer cipőivel, dauerolt hajával nehéz volna eltitkolni –, választékosabban beszél magyarul, mint egy találomra kiválasztott járókelő a pesti utcán.
Miközben beszélgetünk, előttünk egy tányéron csodálatos lardo, zakuszka, juhsajtok. Néhány munkás az egykori szász iskola épületén dolgozik, még távolról is látszik, hogy a restaurátorok minden részletre figyelnek. A táj harsogóan színes, a levegőben virágillat és béke, a kemence mellett füst száll fel – jó jelek a vacsorára nézve.
Lassan két évtizede, hogy a falu egykori urai visszatértek, és nekiálltak újjáépíteni a család legfontosabb fészkét, a nagyjából nyolc évszázada hozzájuk tartozó ősi birtokot. 1948-ban mégis mindössze három órát kaptak, hogy elhagyják. Mint Gladys meséli, férje családjának tényleg drámai körülmények között kellett elhagynia a falut, de sok száz év kötelékét lehetetlen elszakítani, így később, amikor már valamennyire lehetett utazni, minden évben visszajártak.
Erről szól még a cikk
- A Bethlen-címer kimenekítése
- Így születik újjá a történelmünk része
- A birtok és a felfedezésre váró környéke – és az almapálinka
- Az egyetlen szálláshely Romániában, amelyik két Michelin-kulcsot kapott
„A férjemék jöttek minden évben a családdal. Ez volt egy hosszú út, és borzasztó. Gyerekként nagyon szerettek itt lenni, mert nem lehetett semmit tönkretenni – mert minden tönkre volt téve. Ez volt nekik az igazi szabad idő” – mondja a rá jellemző mondatfűzéssel és humorral Gladys. Mint mondja, férjének nagyon fájdalmas volt látni, ahogy évről évre amortizálódik minden, hiszen másfelé is voltak birtokaik, azokat is elvették, de ez volt a legfontosabb.
A reneszánsz stílusban épült keresdi várkastély nem pusztán rezidencia volt, hanem gazdasági és szellemi központ is: ott műlödött Bethlen Elek nyomdája, és ott írta a 17. században Bethlen Farkas Erdély története című monumentális művét.
„Amikor az egyik évben jöttünk, felfedeztük, hogy volt egy címeres kő, amire a férjem mondta, hogy ezt visszük. Éjjel odamentünk, bepakoltuk a kocsiba, volt vagy egy tonna. A román határ veszélyes volt, az osztrák már nem annyira. Aztán ez a kő évekig ott volt a lakásunkban Bécsben. Amikor létrejött az étterem, tudtuk, hogy lesz itt egy kandalló, és visszahoztuk”
– meséli a vacsora alatt, a Bethlen-címert ábrázoló kőtől néhány lépésre.
A rendszerváltás után tíz–tizenöt évvel, amikor rendeződni látszott a jogi helyzet, a reneszánsz kastélyt a család másik ága, a birtok többi részét ők kapták vissza. Ekkor született a gondolat, hogy részben visszahelyezik a bázist Erdélybe, és lépésről lépésre elkezdték felújítani az épületeket. Bontottak, visszaépítettek, ahol lehet, régi anyagokat és technikákat használtak. Az építész válogatta az anyagokat, a tetőcserepet, a régi, elbontott épületekből származó fagerendákat és deszkákat.
Először még nem szálláshelyben gondolkoztak, de Gladys fia, a pénzügyi területen dolgozó ifjabb Miklós – avagy Nikolaus – addig számolt, amíg megszületett a gondolat: egy kisebb, exkluzív birtok kell, színvonalas étteremmel és minden olyan szolgáltatással, amit az ember egy butikhotelben megkap. Nem erdélyi parasztházakat akart, és főleg nem skanzent, hanem a helyi építészetből kiinduló, de modern épületeket.
Először a birtok alsó részét rendezték, utána következett a többi épület, hogy vendégül lássa az első vendégeket, úgy nyolc évvel ezelőtt. A Depner House egy kisebb, 18. századi szász parasztház, rusztikus szerkezetekkel és finoman kidolgozott részletekkel. A Corner Barn az egykori szénapajtából született újjá: a ház négy, külön is foglalható szobára tagolódik, egy megosztott nappali kapcsolja őket össze.
Később a felső házat, az egykori gondnoki lak háromszáz éves épületében kialakított Caretaker’s House-t hozták rendbe, itt egy könyvtárszoba és közös étkező is helyet kapott, és itt alakították ki a medencét és a szaunát is. Ez a ház egyébként nagyobb családoknak és baráti társaságoknak akár önállóan is kibérelhető. Röviden így jött létre a Bethlen Estates, de az építkezés még közel sincs befejezve.
(
(
(
(
(
Lovaskocsival a rétre
Nem tudom, mennyire lehettem furcsa, netán kísérteties jelenség, ahogy a falu utolsó utcájában, fehér fürdőköntösben sétáltam az éjszaka közepén a szauna és a szállásom között. Ha megszokni az ilyesmit talán nem is lehet, de a falu lakói láttak már ilyet, bizonyára nem én voltam az első mostanság, aki ilyen outfitben jelent meg arrafelé.
„Ez egy ilyen joint venture itt a faluban: a kocsi a miénk, a ló az övé” – jegyzi meg Gladys másnap, miközben a kapu előtt parkoló lovaskocsi felé sétálunk. Kocsisunk – gondolom – mint a tenyerét ismeri a vidéket, mégis kedvesen csodálkozva figyeli a tavaszi tájat. Bár nem beszélünk egyetlen közös nyelvet sem, értem ezt a nézést.
A birtok önmagában is marasztaló, de ha a környéket is felfedeznénk, ehhez minden segítséget megkapunk. Ha szeretnénk, nekiindulhatunk egy egyszerű gyalogtúrának – ezt érdemes társaságban megtenni –, de mehetünk legyezőhorgászatra, túralovaglásra, hőlégballonozni, kutyával szarvasgombát keresni, vagy csatlakozhatunk egy ornitológushoz is. Mi lovas kocsis túrára megyünk, és ez is olyan élmény, mint az egész szálláshely: hamar belassulunk, a lassan ringatózó kocsin azt érezzük, hogy máshogy folyik az idő, pedig odafelé még a calvadoshoz hasonló helyi almapálinkát sem kóstoltuk meg. Ezt a hibát ebéd után javítottuk.
Egy jó óra lovaskocsizás után egy kaszálóra érünk, ahol megpihen a barnásszürke ló és a kocsis is. Fehér abrosszal terített, hosszú asztal vár minket, a nagy diófa árnyékában, a bogrács felől füst száll fel. Hogy addig se maradjunk éhen, egy kis padlizsánkrémet kenünk friss kenyérre, majd megjön a szarvaspörkölt és a juhtúrós puliszka. A menüsort hagyományos erdélyi ételnek semmiképp sem nevezhető pisztáciás-mangós hurka zárja, elsőre meghökkentő ötletnek tűnik, mégis működik.
„Minden januárban disznót vágunk, ez a hurka is abból készült – mondja Gladys a piknik vége felé, amikor igazán belejön a történetmesélésbe. – Persze, semmi sem olcsó nálunk. Egyszer volt egy angol vendégünk, aki ezt megjegyezte. Aztán amikor elment, azt mondta, milyen olcsó itt minden.”
Rurális és modern
Bár a Bethlen Estates a világutazókat célozza meg, a magyar szálak erősek, ez jól látszik akár a vacsora borpárosításain, vagy olyan apró részleteken, mint a masszázshoz használt Omorovicza termékeken. A közös sorsra utaló egyik szép gesztus, hogy van bor az itallapon egy egykori román nemesi birtokról is. Ami megüti a szintet, annak ott a helye náluk.
A birtok legkülönlegesebb pontja az étterem, az egyszerre pajtákra és modern alpesi faházakra emlékeztető Kitchen Barn. A gasztronómiai koncepció szervesen illeszkedik a birtok örökségéhez, keveredik benne a ruralitás, a tradíciók, az erdélyi konyha, de ott van benne a fine dining fineszessége és technológiája is.
„Szinte naponta változik az étlapunk, ahogy a természet adja”
– mondja Tordai Róbert. Bár még mindig csak 36 éves, de dolgozott több Michelin-csillagos étteremben is Londonban, Párizsban, Marosvásárhelyen, és már öt éve itt. Igaza van, jó ideje követem a birtok Insta-oldalát, és szinte minden nap más – amúgy gyönyörű – ételek jönnek szembe.
Amikor ott jártunk, épp erdei zöldek, gombák, pisztránglazac, szalonna, vajak, zakuszka volt műsoron. Alapelem a környező kertekben termett zöldség, de gyakran tűnnek fel vadak, gombák és helyi tejtermékek is a nem létező étlapon. A konyha nemcsak hagyományos erdélyi ételekben erős, de a séf bátran, mégis jó érzékkel nyúl a klasszikusokhoz is. Ismerős, mélyen rögzült ízek és új felfedezések, frissesség, tisztaság, illatok. Mindez annyira feszengésmentesen laza, mégis profi kiszolgálással párosítva, amit tényleg csak kevés helyen tudnak.
A luxusvendégházak és az étterem színvonala persze nem kerülte el a nagy nemzetközi kalauzok figyelmét sem. Ez az egyetlen szálláshely Romániában, amelyik két Michelin-kulcsot kapott, és elsőként kerültek a Small Luxury Hotels tagjai közé is. Az építkezés pedig nem áll le: ők is érzik, hogy a gasztroturizmusban sok lehetőség van, főleg, ha ilyen séfet és személyzetet találtak.
Szeptemberre készül el az egykori szász iskola étteremmé alakítása, ahol a jelenleginél több vendéget tudnak fogadni, de tervben van két további kisebb ház felújítása is. A magtárnak csak a falai állnak, de még így is látszik, hogy egyszerűségében is szép épület lehetett – ebből néhány év múlva modern wellnesközpont lesz, és ezután következik a legnagyobb falat, a felső udvarház helyreállítása.
Keresd Keresdet a térképen! A marosvásárhelyi repülőtértől alig egyórányira fekvő zsákfaluban a szó turizmusipari értelmében nincs semmi. Mégis itt van minden, kivéve magát az ipart. A Bethlen Estates beszéli a világpolgárok nyelvét, de nem lett belőle egy újabb bárhol felépíthető luxushotel. Megmaradt annak, ami: ez egy nyolcszáz éves történet folytatása. És talán éppen ezért olyan nehéz elfelejteni.
The post Modern luxus a 800 éves családi birtokon: a Bethlenek örökségéből épült Erdély egyik legizgalmasabb szálláshelye appeared first on Forbes.hu.
