Nehéz megmondani, mikor szerettem meg a lápokat, mocsarakat. Történhetett vagy tizenöt esztendeje, hogy Szentimrefalva határában, egy akkor sokkal csapadékosabb tavasz időszakban a legelő alacsonyabb térszínén, a hatalmas zsombékok között jártam csizmaszár magasságáig érő vízben csiborok, piócák és békaszőlők tömegének a társaságában.
Soha nem feledem el ezen élményeket. Pár esztendőre rá, eljutva a Pripjaty-mocsarakhoz hasonló élőhely fogadott, azzal a kivétellel, hogy erre még tömeges volt a hazánkból már kihalt tőzegkáka.
Hazánk területén lápok szélén, a lápréteken él egy számomra megfoghatatlan szépségű és illatú növény, a buglyos szegfű (Dinathus superbus).
A napokban felkerestem pár élőhelyét, ahol sikerült látni az éppen virágzó rojtos-sallangos virágokat. Érdemes ehhez a szép növényhez közelebb hajolni, hiszen megfogó az illata, látványa pedig rabul ejti a szemlélőt.
A sallangos szirom fehérestől sötét rózsaszínű színben pompázik. A szárlevelek szálasok, a tőlevelek szálas-lándzsásak, a szár magas, sokágú. Élőhelyei jellemzően a láprétek, láperdők és ligeterdők, ritkán füves tölgyesek és gesztenyések.
Hazánkban védett növény, a természetvédelmi érteke 25 ezer forint. Szerepel a hazai vörös listán, a Természetvédelmi Világszövetség rendszerén alapuló besorolás szerint a faj veszélyeztetettség közeli.
The post Nemcsak illata, hanem külseje miatt is különleges ez a vadvirágunk first appeared on National Geographic.
