A vörös róka (Vulpes vulpes) hazánk gyakori, közepes testméretű ragadozója. Gyakorlatilag mindenhol megtalálható, és ma már nagyvárosainkban is egyre több helyen állandó, szaporodó állományokat alkot.
A párzási és az utódgondozási időszakot leszámítva egyedül él. Elsősorban alkonyatkor és éjjel aktív, de olykor nappal, télen akár még késő délelőtt is megfigyelhetjük zsákmányszerző portyáján.
Táplálékának nagy részét kisebb rágcsálók alkotják, alkalmanként nagyobb prédát, akár őzgidát is zsákmányolhat.
Étlapján szerepelnek azonban gyümölcsök és háztartási hulladék is, így táplálkozási szempontból a mindenevőkhöz sorolható.
A kutyafélék közé tartozik, és a kutyákhoz hasonlóan kiváló a szagmemóriájuk, asszociációs képességük. Félénkek, de nagyon kíváncsiak, amikor nem pihennek folyamatosan mozgásban vannak, vagy élénken figyelik környezetüket. Tanulékonyak, ám figyelmüket csak rövid ideig lehet lekötni.
A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listája szerint nem fenyegetett, állománya stabil. Magyarországon nem védett, ezért néha engedélyezik kilövésüket is.
Ilyesmire leginkább akkor kerül sor, amikor konfliktusba kerülnek az emberekkel. Ez történik jelenleg a Somogy vármegyei Marcaliban is, ahol a lakók már évek óta panaszkodnak a városba tévedő rókákra.
A sonline.hu értesülései szerint a településen először csapdázással próbáltak megszabadulni az állatoktól, ám a rókák kifejezetten intelligens és óvatos állatok, ezért általában ügyesen elkerülik a kelepcéket.
Végül engedélyezték a rókák kilövését január 10. és február 28. között, bár a döntés megosztotta a helyieket. Vannak akik saját biztonságukat féltik, ezért sürgetik a rókák elleni fellépést, mások viszont sajnálják az állatokat.
The post Sok mindenben hasonlítanak a rókák a kutyákra first appeared on National Geographic.
