Németországban a második világháború óta először nyert szélsőjobboldali párt tartományi választást. Vasárnap a populista és bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD) Szászországban éppen csak a második lett a kereszténydemokrata CDU mögött (31,9, illetve 30,6 százalék), Türingiában viszont simán győzött: a szavazatok 32,8 százalékát szerezte meg, míg a CDU 23,6 százalékot gyűjtött. Az utóbbi tartományban az AfD mandátumszáma eléri az egyharmadot, így megakadályozhatja egyes, kétharmados törvények elfogadását, alkotmánybírók és más vezetők megválasztását, illetve a tartományi parlament feloszlatását. Vasárnap este még úgy volt, hogy ez Szászországban is összejött, ám a választási hatóság egy szoftverhibára hivatkozva megváltoztatta az eredményt, így az előre jelzettnél az AfD egy képviselői hellyel kevesebbet, a Zöldek és a szociáldemokrata SPD pedig eggyel többet szerzett.
Az FDP ráadásul megsemmisült mindkét tartományban, a Zöldek pedig Türingiában estek ki a parlamentből.
Az AfD mellett a választás másik nagy nyertese a Bündnis Sahra Wagenknecht (BSW), amely a névadó, az NDK-ban felnőtt politikusnő vezérletével csak év az elején jött létre a szélsőbaloldali Die Linkéből kiválva – oroszbarátabb, menekültellenesebb és kevésbé liberális csoportosulásként. Annak ellenére, hogy a türingiai BSW-nek csak 80, a szásznak pedig 70 tagja van, és a kampányban helyi témákkal nem is igen foglalkoztak, mindkét tartományban harmadiknak futott be a szuverenista, kulturálisan jobboldali, gazdaságpolitikáját tekintve viszont radikálisan baloldali párt: 15,8, illetve 11,8 százalékkal. Türingiában tehát felülmúlták a szövetségi jelzőlámpa-koalíció pártjainak összeredményét, és mindkét tartományban megelőzték az ezekben a tartományokban hagyományosan erős Die Linkét.
Türingiában az elmúlt tíz évben Bodo Ramelow személyében a Baloldal adta a miniszterelnököt (legutóbb az SPD-vel és a Zöldekkel koalícióban). A felmérések azt mutatják, hogy bár a párt a tartományban a támogatóinak majdnem kétharmadát elveszítette az öt évvel ezelőtti választáshoz képest, a legtöbben (39 százaléknyian) Ramelow maradását szeretnék a tartomány élén. Ugyanakkor egy felmérés szerint
Höckének egyébként a saját választókerületét sem sikerült megnyernie, 4 százalékpontot vert rá a CDU-s Christian Tischner.
Mindazonáltal a szavazók fele inkább választotta az AfD-t és a részben a szélsőjobbtól, részben a Baloldaltól szavazatokat szerző BSW-t, mint a mérsékelt erőket, még ha nem is elsősorban a migrációellenességükkel nyertek ennyi szavazatot, hanem azért, mert a német gazdaság stagnál, ami a szegényebb keletnémet tartományokban még nagyobb elégedetlenséget szül, mint a gazdagabb nyugati területeken. Emellett alapvetően elégedetlenek az emberek a szociáldemokrata Olaf Scholz vezette szövetségi kormány ténykedésével, szerte az országban sorra követik egymást a tiltakozások.
Azt sem lehet kijelenteni, hogy a szélsőségesek előretörése a visszafogott választási részvételnek köszönhető: mindkét tartományban a választásra jogosultak mintegy háromnegyede voksolt.
Koalíciókötésen innen
A fenti eredmények ellenére szinte kizárt, hogy az AfD a két tartomány valamelyikében kormányra kerüljön. Az ugyanis közmegegyezés a többi párt között, hogy a szélsőségesekkel (különösen a jobboldaliakkal) nem működnek együtt. Ezt nevezik Brandmauernek, vagyis tűzfalnak a németek. Igaz, ezen is repedések jelentkeztek az utóbbi években (azon túl is, hogy az SPD már régóta hajlandó közösködni a részben a soraiból kivált alapítókból álló, és korábban hasonlóan elutasított radikális Die Linkével), hiszen a CDU Türingiában már szavazott a helyi törvényhozásban az AfD-vel együtt, egy rövid közjáték erejéig pedig 2020-ban úgy lett liberális miniszterelnöke a tartománynak, hogy ahhoz a szélsőjobb képviselőinek szavazatai is kellettek. Ebbe bele is bukott a CDU akkori elnöke, Angela Merkel utódja, Annegret Kramp-Karrenbauer (az FDP pedig most esett ki az erfurti parlamentből).
Kérdés azonban, hogy Sahra Wagenknecht pártját miként definiálják a többiek. A CDU-n belül erős az a vélemény, hogy szélsőségesnek, a párt öt évvel ezelőtti központi direktívája már a Die Linkével való együttműködést is megtiltotta, Wagenknechtéket pedig még szélsőségesebbnek tartják. Csakhogy a CDU-elnök Friedrich Merz a választás másnapján már nem tartotta kizártnak a BSW-vel való partnerséget, pontosabban azt, hogy a BSW kívülről támogassa a CDU vezette kisebbségi kormányt.
K: MICHAEL KAPPELER / DPA / AFP Friedrich Merz, a CDU szövetségi elnöke és a CDU/CSU Bundestag-frakcióvezetője (l-r) Michael Kretschmer (CDU), Szászország miniszterelnöke és Mario Voigt, a CDU türingiai tartományi elnöke mellett áll a szászországi és türingiai tartományi választásokat követő CDU szövetségi bizottsági ülések kezdetén.
Ez azért húsbavágó kérdés most, mert bár a kereszténydemokraták lehetnek mindkét tartományban a kormánykoalíció vezetői, többséget csak akkor tudnak biztosítani maguknak, ha
Szászországban a Linkét is beveszik az eddigi hárompárti, az SPD-vel és a Zöldekkel közös koalícióba,
Türingiában pedig a Linkét és a BSW-t is meggyőzik a koalícióban való részvételről.
Úgy tűnik, hogy a Wagenknecht-párt nem zárkózik el az ötlettől, de feltételül szabná, hogy leállítják az ukrajnai fegyverszállítást, illetve az amerikai közepes hatótávolságú rakéták németországi állomásoztatását – nem mintha a szövetségi szinten ellenzékben levő CDU-nak erre jelenleg nagy hatása lenne.
Az AfD-vel való együttműködést viszont kizárják, mert „fasiszták ülnek a soraikban”, hiába érkezett már meg hozzájuk Höcke felkérése. Ez eddig nem volt ennyire egyértelmű, kivált, hogy az AfD oldaláról többször megfogalmazódott az együttműködési hajlandóság, mert – noha a politikai spektrum két szélét reprezentálják – több témában is közelebb áll egymáshoz a véleményük, mint a többi pártéhoz,
Wagenknecht egyébiránt az NDK állampártjának tagja volt közvetlenül a rendszerváltás előtt, és ellenforradalomnak nevezte a demokratikus átmenetet.
Hogy mi lesz a végkifejlet, az egyelőre bizonytalan, de főleg Türingiában nagyon hosszú alkudozásra van kilátás.
Választáson túl
Az AfD a számára áttörést hozó tartományi választások előtt, a nyár eleji európai parlamenti választást megelőzően egy orosz befolyásolási és egy kínai kémkedési botrányba is belekeveredett, a vádak szerint két listavezetőjük, illetve közeli munkatársaik is pénzt kaptak Moszkvától és/vagy Kínától. Fény derült továbbá egy olyan találkozóra, amelyen az AfD politikusai mellett több más szélsőjobboldali figura is részt vett, és itt a bevándorlók tömeges deportálásáról beszéltek, köztük olyanokéról, akik soha nem éltek Németországon kívül.
A párt nem áll távol attól, hogy a belföldi hírszerzésért felelős alkotmányvédelmi hivatal szélsőséges szervezetnek nyilvánítsa (innen már „csak” egy lépés a betiltása, amiről az alkotmánybíróság dönthetne), és a legtöbb tartományban vizsgálódnak is az AfD után, de épp Szászországban és Türingiában már bizonyítottan szélsőjobboldali szervezetnek tekinti az alkotmányvédelem.
Türingiai elnökük, Höcke ráadásul a legszélsőségesebb párton belüli csoportosulás, a hivatalosan fel is oszlatott Der Flügel vezetője volt, aki a berlini holokauszt-emlékművet „szégyenletesnek” nevezte, és szerinte Hitler nem csak rosszat tett. Nemrégiben 13 ezer euró pénzbírság megfizetésére kötelezte egy bíróság, miután egy 2021-es kampányfellépésén a nácik paramilitáris szervezetének, az SA-nak a szlogenjét („Alles für Deutschland”, „Németországért mindent”) hangoztatta, amit tiltanak a német törvények. Az eredetileg történelemtanár Höcke abszurd módon azzal védekezett, hogy nem tudott erről az egyezésről.
Bodo Marks / DPA / AFP A jobboldal elleni tüntetés résztvevői egy „Stop AfD!” feliratú transzparenst tartanak. A hamburgi Szövetség a jobboldal ellen tüntetésre hívott a belvárosba „Akár Türingia, akár Hamburg: Egy lépést se az AfD-nek!”
A szélsőségesek előretörése ugyanakkor – egyelőre – nem okoz olyan komoly problémát Németország egészében, mint a keleti országrészben. Szövetségi szinten jelenleg így néz ki a pártok támogatottsága:
CDU/CSU 31 százalék,
AfD 18 százalék,
SPD 15 százalék,
Zöldek 11 százalék,
BSW 9 százalék,
FDP 5 százalék,
Die Linke 3 százalék.
Az AfD volt már erősebb is, 22 százalékra is mérték, de a botrányaik szövetségi szinten komoly pofont jelentettek. Másrészt viszont trendként lehet arra tekinteni, hogy az AfD a 11 éves működése alatt – ha nem is egyenletesen, de – egyre népszerűbbé válik. Németországban a tervek szerint 2025. szeptember végén tartanak újra szövetségi választást.
The post Volt NDK-tartományban győzött a szélsőjobboldal – mi jön most Németországban? first appeared on 24.hu.
