Írta és fényképezte: Acacia Johnson
Anyamedve és bocsa bandukol felénk a mezőn. A kölyök – bozontosabb, világosabb kiadásban anyja kicsinyített mása – második nyarát tölti itt, a Hallo-öbölben, az alaszkai Katmai Nemzeti Park partvidékén. Kedves, játékos bohósággal adja a felnőttet, mindenben anyját utánozza. Majd odabújik hozzá, nekünk hátat fordítva mindketten letelepednek, és ledőlnek szunyókálni egyet. Jelenlétünkre szinte tüntetőleg fittyet hánynak.
Mi sem zavartatjuk magunkat. A vőlegényem – aki Katmai sok látogatójához hasonlóan eleinte aggódott a hatalmas ragadozók közelsége miatt – annyira otthonosan érzi magát, hogy szintén elszundít a fűben. A Katmai Nemzeti Park és Rezervátum 1,6 milló hektáros területén és a park többi részétől az Aleut-hegység által elválasztott tengerparti sávban mintegy 2200 barna medve él, ez a világon valaha feljegyzett legnagyobb sűrűségű barnamedve-populáció. A partvidék sástól, lazactól és kagylótól hemzsegő éléskamráját akár egyszerre nagy tömegben is látogathatják a medvék, mégsem marad senki éhen. Ez teszi a Hallo-öbölhöz hasonlóan táplálékban gazdag, légi vagy vízi úton jól megközelíthető területeket a nemzeti park elsőrangú medveleső helyeivé.
A 67 éves Dave Bachrach több mint húsz éve vezet barnamedve-túrákat Katmaiban. A lápos part színére emlékeztető, palaszürke ruhába bújt túravezető személyisége nyugodt, kiegyensúlyozott, szava tekintélyt parancsoló. Példáját követve a turisták néhány órára beleélhetik magukat a medvék világába.
„Szeretném, ha az emberek a természetes közegükben figyelhetnék meg a medvéket, emberi behatástól függetlenül” – mondja Bachrach.
Amióta az eszemet tudom, a barna medvék mindig jelen voltak az életemben. Szüleim nyaranta Alaszka egyik első barnamedve-leső kempingjét vezették a Katmai vadregényes északi partvidékén. A barna medvék nagy tiszteletnek örvendtek a családunkban, egyénekként tekintettünk rájuk, „akiknek” – azóta tudományosan is igazoltan – saját személyiségük van. „A medvék közelsége tiszteletet parancsol. Megtiszteltetés, hogy látogatók lehetünk közöttük” – magyarázta anyám. A medvefotók még ma is kint vannak a családi képek között a szüleimnél a konyhában.
Abban az ötéves időszakban, amikor az 1980-as évek közepén a szüleim medvetúrákat vezettek, paradigmaváltás következett be, addig ugyanis a „medvetúra” konkrétan a vadászatot jelentette. A közeli McNeil River Állami Vadrezervátum biológusai és terepi munkatársai megtanulták értelmezni a barna medvék viselkedését, megkérdőjelezve az addigi vélekedést, hogy a medvék kiszámíthatatlanok lennének…
A teljes cikket elolvashatja a National Geographic magazin szeptemberi lapszámában.
The post Üdvözöljük a barna medvék földjén! first appeared on National Geographic.
