Európa fekete báránya hosszú időn át sodródott a megosztó politika, az üres ígéretek és a rendszerszintű bizalomvesztés állapotában. A gazdasági növekedés megtorpant, miközben egyre többen döntöttek a kivándorlás mellett. A társadalmi elégedetlenség fokozatosan érett politikai igénnyé, majd választássá. A döntés pedig egyértelmű volt: az emberek változást és valódi megoldásokat akartak. Ez egy már megtörtént eset, és egy új történet is egyben. Előbbi Görögország 2019-ben, utóbbi Magyarország ma.
A szerzőpáros az Accorde Spartan Görög Részvényalap portfóliómenedzserei (Accorde Alapkezelő).
Mit ért az euró bevezetése?
A görög államadósság 1980-tól az 1990-es évek elejéig közel ötszörösére nőtt, GDP-arányosan megelőzve – Olaszország kivételével – az összes, az adósságválságot súlyosan megszenvedő országot. Ezt követően a 2001-es eurózóna-csatlakozásig mérsékelt konszolidáció ment végbe.
A csatlakozás ugyan csökkentette a finanszírozási költségeket a már akkor is magas adósságállományon, de a közös valuta nem oldotta meg az intézményi hatékonysági problémákat, az alacsony adóbeszedési képességet, valamint a versenyképességi és intézményi hiányosságokat. Ez az adósság további növekedéséhez vezetett.
A valódi válság a 2000-es évek végén, a 2010-es évek elején csúcsosodott ki, és hosszan elhúzódó következményekkel járt. A munkanélküliség 7,7 százalékról 27,7 százalékra emelkedett 2008 és 2013 között, miközben a gazdaság 2008 és 2016 között közel 30 százalékkal zsugorodott.
Mi hozta el a mélypontot a görögöknél?
A patinás közgazdasági műhely, az amerikai National Bureau of Economic Research (NBER) kutatói szerint a válságot három egymással összefüggő sokk váltotta ki.
Az első az államadósság-válság volt: a 2008-ban kirobbant globális pénzügyi válság hatására a befektetők fenntarthatatlannak ítélték a görög adósságpályát. A 2009-es adatmanipuláció beismerése után a bizalom gyakorlatilag összeomlott, és a befektetők egyre kevésbé voltak hajlandók görög állampapírokat vásárolni más eurós eszközökhöz képest. Ezt nagyon jól mutatja az eurós állampapírok benchmarkjaként kezelt német Bundhoz képesti kamatfelár a görög papírokban.
A második sokk a bankválság volt. A világválság következtében a bankközi piacok kiszáradtak, ami megnehezítette a kereskedelmi bankok finanszírozását. A rendszer ugyanakkor erősen rá volt utalva erre a finanszírozási formára, hiszen a magánszektor hitelállománya a GDP 90 százalékát is elérte, majd 2012-ben 120 százalékon tetőzött. Így a piaci szereplők a hitelezők fizetőképességében erősen elkezdtek kételkedni, miközben államkötvény-állományukon a szélesedő pénzügyi válság miatt egyre nagyobb veszteségeket voltak kénytelenek leírni.
A harmadik sokk az úgynevezett „sudden stop” volt: gyakorlatilag leállt a hitelezés a görög állam, a bankrendszer és a vállalati szektor felé.
Mindez egy olyan helyzetben történt, amikor Görögország folyófizetési mérlegének hiánya 2008-ban és 2009-ben 15 százalék, illetve 11 százalék volt, az államadósság pedig 110 százalék, majd 128 százalék a GDP arányában – szemben az EU 70–80 százalékos átlagával.
A három sokk egymást erősítve hatott. A bankok romló tőkehelyzete állami beavatkozást tett szükségessé, miközben a visszaeső hitelezés tovább lassította a gazdaságot és csökkentette az állami bevételeket. A bizalom pedig minden görög szereplővel szemben megrendült.
A teljes összeomlás elkerüléséhez nemzetközi mentőcsomagokra volt szükség. A Greek Loan Facility (GLF) keretében az eurózóna országai 53 milliárd, az IMF pedig 20 milliárd eurót biztosított 2010–2011 között. Ezt követte a 2012–2015 közötti időszakban az EFSF 153 milliárd eurós programja. A beavatkozások hatására 2014-ben, hét év után először, minimális növekedést mutatott a gazdaság.
2015-ben azonban a Sziriza vezette populista kormány került hatalomra, és rövid időn belül egy újabb, mintegy 62 milliárd eurós mentőcsomagra szorult az ország, miközben a GDP ismét csökkent.
A populizmus csapdája, és annak ellenszere
Görögország volt az első európai nemzet, amely kormányzati szinten is kipróbálta az újhullámos populizmust, majd el is utasította azt. A populizmus sokféle formát ölthet: személyi kultuszra épülő vezetés, komplex problémák leegyszerűsítése, demagógia, valamint egy olyan kommunikáció, amely a részvétel illúzióját kelti, miközben a döntéshozatal centralizált marad. Ezt gyakran egészíti ki ellenségképek gyártása, összeesküvés-elméletek és erős nacionalista retorika.
A jelenség mögött mélyebb strukturális okok állnak. A globalizáció sérülékenyebb ellátási láncokat hozott létre, a megélhetési költségek emelkednek, az egyenlőtlenségek nőnek. Ehhez társul az információs túlterhelés és a félrevezető tartalmak tömeges jelenléte, ami megnehezíti a tájékozódást. Közben a politikai elit sok esetben elveszíti kapcsolatát a társadalommal, és innen már csak idő kérdése a rendszer legitimitásának megingása.
A baloldali Sziriza radikális, megszorítás-ellenes programmal nyert, de kormányzása gyorsan szembesült a realitásokkal: az eurózóna keretei között az ígéretek jelentős része nem volt megvalósítható.
A kiábrándulás nőtt, és 2019-ben a választók irányt váltottak: a jobbközép Új Demokrácia alakíthatott kormányt.
Kiriákosz Micotákisz egy gazdaságilag és társadalmilag is meggyengült országot vett át. Saját megfogalmazása szerint
a populizmus ellenszere a hatékony, őszinte kormányzás és a politikai flexibilitás, vagyis a hibák felismerésének és korrigálásának képessége.
És talán ez az, amiben Magyarország is tanulhatna.
A talpraállás receptje: egyszerűen őszinték voltak
Az új vezetés elsődleges célja a bizalom helyreállítása volt, kívül és belül egyaránt. Ehhez átfogó reformokra volt szükség: az állami működés modernizálására és a gazdasági stabilitás visszaépítésére.
A fókusz a munkahelyteremtésre és a növekedés ösztönzésére került, elsősorban kínálati oldali eszközökkel.
Fontos elem volt az energiaellátás diverzifikációja és a megújulók arányának növelése: 2024-re a megújuló energia részaránya több mint 50 százalékra nőtt.
Kiemelt szerepet kapott a kis- és középvállalkozások támogatása, az adminisztratív terhek csökkentése és a finanszírozáshoz való hozzáférés javítása. Ezzel párhuzamosan helyreállt a költségvetési fegyelem, és erősödött a piacbarát gazdaságpolitika.
Az intézményi reformok, a közigazgatási hatékonyság, a korrupció visszaszorítása, a kiszámítható szabályozás szintén kulcsszerepet játszottak.
A kormány kommunikációja tudatosan az őszinteségre és az érthetőségre épült, felismerve, hogy a gazdasági reformok társadalmi elfogadottság nélkül nem működnek.
A görög fordulat konkrét reformokon felül a kormány társadalmi hozzáállásában is erősen megmutatkozott. Előtérbe helyezte, hogy felismerje, megértse és időben kezelje azokat a problémákat, amik elégedetlenséget okoznak az ország lakosságának. Ez ugyan alapvetőnek tűnhet, de a populizmus gyakran félelem gyártására használja az élet bizonytalanságait. Az új kormány őszinte, tiszta kommunikációval fordult az emberekhez. Egyértelműsítették, hogy a gazdasági növekedést támogató reformok szükséges alappillérei a társadalmilag fontos kérdések, mint az oktatás és az egészségügy rendezésének.
Mit tanulhat Magyarország?
Görögország fordulatának négy pillére volt. Az első az államháztartás fenntarthatóságának helyreállítása. A második a pénzügyi rendszer stabilizálása. A harmadik a strukturális reformok a növekedés és versenyképesség érdekében, míg a negyedik a közszféra működésének rendbetétele.
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nekünk elég az utolsó két területre koncentrálni.
Gazdasági fronton a korábban domináló keresletélénkítés helyett a kínálati oldal megerősítésére kellene helyezni a hangsúlyt. Kiszámítható gazdaságpolitikára van szükség, amelyben az állam nem végez ad hoc, torzító hatású beavatkozásokat. Erősíteni kell a versenyt, le kell építeni a pályázat- és kedvezményvadászat rossz beidegződését, és egy tudásalapú gazdaság irányába kell elmozdulni.
A közszféra területén szintén egyértelműek a feladatok: a bírói függetlenség helyreállítása, a korrupció visszaszorítása, az akadémiai működés függetlenségének biztosítása. A lista hosszan folytatható, de ezek a célok valójában nincsenek elérhetetlen távolságban. Nemcsak a hosszú távú növekedés feltételei, hanem az uniós források felszabadításának is kulcselemei.
A görög példa azt mutatja, hogy ez működhet. A 2019-ben elindult folyamatok sikerét jól jelzi, hogy 2023-ban ismét bizalmat kapott Kiriákosz Micotákisz és az Új Demokrácia. A világjárvány, a háború, az energiaválság és a magas infláció ellenére a görög gazdaság látványosan talpra állt, a munkanélküliség jelentősen csökkent.
A külföldi befektetők bizalma is visszatért: az athéni tőzsde 2019 végétől, osztalékokkal együtt, közel 200 százalékos hozamot ért el, ezzel a világ egyik legjobban teljesítő részvénypiacává vált. (Nem véletlenül indítottuk el 2019-ben az Accorde Spartan Görög Részvényalapot, ami érdemben tudott profitálni ebből a növekedésből.)
Fontos látni a különbségeket is
Bár Magyarország bizonyos szempontból hasonló pályán mozog, Görögország jóval mélyebb válságból indult. A görög áfarés például 2019 és 2023 között 12,6 százalékponttal csökkent, 11,4 százalékra (az áfarés azt mutatja meg, hogy a gazdasági aktivitás alapján feltételezett forgalmi adóhoz képest mennyi áfát nem sikerül beszedni).
Magyarországon ugyanez az érték 2023-ban 7,4 százalék volt. Itthon ráadásul az elektronikus fizetések elterjedtsége és az online pénztárgépek rendszere már most is jelentősen visszaszorítja a szürke gazdaságot, különösen a kiskereskedelemben és a vendéglátásban (innen tehát nem lehet majd többletbevételt behozni, mint az a görögöknek sikerült).
A görög államadósság a GDP arányában a 2019-es 183 százalék után 2020-ban 200 százalék fölé emelkedett, majd azóta az EU-ban egyedülálló mértékben csökkent: 2025-re 145 százalékra. Ezzel szemben a magyar államadósság jelenleg 75 százalék körül alakul, ráadásul kedvező devizaszerkezet mellett. A munkanélküliség Görögországban a válság csúcsán mért 27,7 százalékról 2025-re 9 százalék alá csökkent, míg Magyarországon jelenleg 4,4 százalék körül van.
Vannak azonban kedvezőtlenebb különbségek is. Magyarországon a bruttó állóeszköz-felhalmozás GDP-arányos szintje 2019 és 2024 között 15 százalékkal csökkent, míg Görögországban ugyanez az arány 46 százalékkal nőtt. Emellett a görög vállalati szektor gazdasági kilátásokkal kapcsolatos percepciója kifejezetten optimista, szemben a jóval visszafogottabb hazai hangulattal.
A GDP-növekedési pályák közötti különbséget talán a legjobban az alábbi ábra mutatja.
Ugyan más bázisról indulunk, de a bizalom helyreállítása Magyarországon is hasonló hatást válthat ki, mint Görögországban: ösztönözheti a külföldi tőkebeáramlást, élénkítheti a hazai beruházásokat, és hozzájárulhat az uniós források felszabadításához.
Ha ez megtörténik, reális esély nyílik arra, hogy Magyarország is az EU-átlag feletti növekedési pályára álljon.
Borítókép: Kiriákosz Micotákisz görög miniszterelnök nyilatkozik a sajtó képviselõinek az EU-tagországok állam-, illetve kormányfõinek csúcstalálkozója elõtt Brüsszelben 2026. március 19-én. Fotó: MTI/EPA/Olivier Matthys
The post Populista csapda és gazdasági lefulladás után lettek rövid idő alatt Európa éltanulói – a sikersztori, ami a Tisza-kormánynak is minta lehet appeared first on Forbes.hu.
